"Ahol én éltem, nem volt antiszemitizmus" - mondta Boross Péter. Azt nem tagadta, hogy voltak a korszakban antiszemita hangok, s hogy a "magyarság befogadó múltjához méltatlan bűnök" is történtek - ő is gyermekkori barátait veszítette el a holokauszt során -, de a múlt átírásának szerinte nagyon szomorú következményei vannak, ezért úgy látja, hogy sokkal tárgyilagosabb képet kellene alkotnunk a Horthy-korszak egészéről. Boross Péter szerint az 1945 utáni politikai vezetést - amely azt hangoztatta, hogy a magyar múlt egy gyalázat, és tele van bűnökkel - tudatos nemzetvesztési szándék vezérelte. Horthyról szólva kifejtette: bár történtek bűnök, nem szabadna csak ezek alapján megítélni a korszakot. Állva, rozsdás tollal írta alá Trianont | 24.hu. A volt kormányfő szerint Horthy nélkül nem kerülhetett volna sor a bethleni konszolidációra sem, s nagy érdeme, hogy Magyarországon stabil kormányzás volt ebben az időben. Nem tudott államférfi lenni Apponyi vs. Horthy A magyar "gazdasági csoda" Volt-e alternatívája a magyar külpolitikának? Olvasta már a Múlt-kor történelmi magazin legújabb számát?
A kultúra, a művészet, az oktatás azok a téglák, amelyek megtartják a magyar nemzet épületét. Klebelsberg Kuno gondolatai jegyében adtuk vissza a köznek az egykori kultuszminiszter kastélyát és könyvtárát – mondta Varga Mihály pénzügyminiszter szombaton Pesthidegkúton. A politikus a Polgári Művelődésért Alapítvány elnökeként vett részt azon a rendezvényen, amelyen átadták Klebelsberg Kuno egykor hatezer kötetet számláló könyvtárszobáját. A kastélyt, ahol a könyvtárszoba található, 2017-ben újították fel. " Ez a nemzet, amely számos tragédiát, köztük Trianont hordoz magával, egyfajta újjászületést tudott megélni a bethleni konszolidáció időszakában. Ennek oszlopos tagja volt Klebelsberg Kuno 1922-től 1931-ig kultuszminiszterként " – mondta Varga Mihály. A bethleni konszolidáció vázlat. A rendezvényen köszöntőt mondott Gór Csaba fideszes képviselőjelölt, Kálmán Ernő, a rekonstrukciót tervező építész, Ujváry Gábor történész, Vigh Annamária jogász, és jelen volt Schmitt Pál volt államfő is. Mint a felszólalók elmondták, a Klebelsberg kastély Magyarország öt kultúrtörténetileg legfontosabb épületegyüttese közé tartozik.
2014. december 8. 19:17 A magyar "gazdasági csoda" Az első világháború pusztításai, a Tanácsköztársaság kisajátításai és a 28 ezer vagonnyi, hadizsákmányként elvitt áru miatt hazánk sokkal nagyobb gazdasági veszteséget szenvedett az utolsó békeévhez viszonyítva, mint a többi szövetséges ország - mondta Kádár Béla akadémikus a két világháború közötti magyar gazdaság helyzetét ismertetve. Mint felidézte: Trianon nemcsak hatalmas terület-és népességveszteséggel járt, hanem súlyos térszerkezeti, munkamegosztási torzulásokat is okozott. A jelentős vidéki alközpontok - mint Pozsony, Kassa, Temesvár - elcsatolását követően 60-70 ezres városok maradtak a trianoni Magyarország területén, hazánk elvesztette a Monarchia piacait, és nyersanyagfüggőség állt be. A BETHLENI KONSZOLIDÁCIÓ by Horváth Izabell. A helyzet tragikus jellege teljesen egyértelmű volt a politikai vezetésnek, abban nem volt vita, melyek a főbb célok: ki kellett alakítani az új állam kereteit, intézményeit, meg kellett fékezni az inflációt, újraindítani a gazdaságot és újjászervezni a külgazdasági kapcsolatokat.
1928: kötelező öregségi, rokkantsági, özvegyi és árva ellátás A gazdasasági stabilizáció megteremtette a politikai nyugalom feltételeit. Bethlen a parlamentarizmus rendszerét akarta visszaállítani, és a Népszövetség is ezt várta el tőle. Az egységes kormánypárt létrehozása érdekében Bethlen híveivel belép a Kisgazdapártba, így létrejön az Egységes párt. Elképzeléseit a választójog korlátozásával kívánta megvalósítani. Korlátozta a szavazók körét, a főváros és a nagyvárosok kivételével nyílt szavazással teremtette meg a kormány abszolút többségét. Ezek az új választások 1922-ben voltak. A belső nyugalom érdekében kiegyezett a szociáldemokratákkal (Bethlen- Peyer egyezség, 1921). A bethleni konszolidáció esszé. Elismeri az MSZDP-t politikai tényezőként, de korlátozza lehetőségeit. Korlátozott parlamentáris rendszert alakított ki a szélsőségek háttérbe szorításával és az országgyűlés munkájában korlátozottan résztvevő ellenzékkel. Külpolitika: A vesztes, katonai ellenőrzés alatt álló, ellenséges szövetség gyűrűjében élő ország számára az alapvető feladat az egyenjogúság kivívása volt, és az elszigeteltség oldása.
További információk [ szerkesztés] Hivatalos Erich Segal Website Erich Segal az Internet Movie Database oldalon (angolul) Weber, Bruce. " Erich Segal, 'Love Story' Author, Dies ", The New York Times, 2010. (Hozzáférés ideje: 2010. január 19. ) Nemzetközi katalógusok WorldCat VIAF: 103647202 LCCN: n80020781 ISNI: 0000 0001 2146 1752 GND: 118819887 LIBRIS: 170448 SUDOC: 027130444 NKCS: jn19990007411 BNF: cb11924293m ICCU: CFIV007727 BNE: XX1014563 KKT: 00456010 BIBSYS: 90096143
[1] Tanári pályája [ szerkesztés] Segal latin és görög nyelvprofesszorként tanított a Harvardon, majd a Yale Egyetemen és a Princetoni Egyetemen. Az oxfordi Wolfson Egyetem és az Oxfordi Egyetem tiszteletbeli tagja. [2] Írói pályája [ szerkesztés] Első tudományos könyve a Plautus vígjátéka volt, a The Death of Comedy című irodalomtörténeti írását pedig a Harvard publikálta. Az 1990-es években több regényt írt, ezek közül legismertebb az Orvosok, a Hívő lelkek és a Hosszú az út a dicsőséghez. [3] Sárga tengeralattjáró [ szerkesztés] 1967-ben Lee Minoff történetet alapján ő írt a Sárga tengeralattjáró című film forgatókönyvét, ami egy, a Beatles együttes azonos című albumának számaira épülő kalandfilm-musical. Love Story [ szerkesztés] Erich Segal legnagyobb sikerű műve a Love Story című regény, amely a The New York Times listáján első helyezést ért el, majd vált bestellerré. 1970-ben a legtöbb eladott példánnyal rendelkező mű lett az Államokban, 33 nyelvre fordították le az egész világon.
Etédi Péter; General Press, Bp., 2009 (Romantikus regények) Bárdos András: Love story. Mit érez egy férfi? Erich Segal regénye nyomán; BBMS, Bp., 2010 Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ Tanne, Lindsay P.. " Erich W. Segal, Screenwriter ", The Harvard Crimson, 2008. június 1.. [2008. június 9-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2009. február 23. ) ↑ "Obituaries: Erich Segal (1937–2010)". Wolfson College Record, 2010 Archiválva 2011. június 22-i dátummal a Wayback Machine -ben, pages 29–32. ↑ Meghalt a Love Story írója., 2010. január 20. (Hozzáférés: 2010. ) ↑ Meghalt Erich Segal, a Love Story írója., 2010. ) ↑ Chris Smyth and Mary Bowers. " Erich Segal, the academic who wrote Love Story, dies at 72 ", 2010. január 20. ↑ Pauli, Michelle. " Love Story author Erich Segal dies aged 72: Erich Segal, author of the hugely successful story of love and bereavement, has died ", 2010. január 19. ↑ Selva, Meera. " 'Love Story' author Erich Segal dies aged 72 ", 2010. január 19.. [2011. június 4-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2010. )
Segal volt a forgatókönyvírója az azonos című filmadaptációnak, amely Ryan O'Neal és Ali MacGraw főszereplésével, valamint Francis Lai Oscar-díjas zenéjével szintén világsikert aratott. [4] 1971-ben Golden Globe-díjat kapott a Legjobb forgatókönyv kategóriában. A film folytatása a szintén Segal műve alapján íródott Oliver története. Magánélete [ szerkesztés] 1975-ben feleségül vette Karen Marianne Jamest, akitől két lánya született, Miranda és Francesca Segal. Francesca 1980-ban született, előbb szabadúszó újságíróként és filmkritikusként, majd a The Observer című brit lap rovatvezetőjeként tevékenykedett. Halála [ szerkesztés] Segal hosszú ideje szenvedett Parkinson-kórban, [5] halálát azonban szívinfarktus okozta 2010. január 17-én. [6] Londonban temették el, a gyászszertatáson Francesca lánya mondta a búcsúbeszédet. [7] Filmográfia [ szerkesztés] Sárga tengeralattjáró (1968) The Games (1970) R. P. M. (1970) Love Story (1970) Jennifer on My Mind (1971) Oliver története (1978) A Change of Seasons (1980) Man, Woman and Child (1983) Doctors (1988) Acts of Faith (1992) Könyvei [ szerkesztés] Segal, Erich (1970), Roman laughter: the comedy of Plautus, Harvard studies in comparative literature, Harvard University Press, OCLC 253490621 Segal, Erich (1968), Euripides.