Schulze elmondja, hogy sokszor vonták kérdőre, miért ír újra meg újra erről az élethelyzetről, erről a korszakról, az indoka viszont nem kevesebb, hogy azért, mert muszáj: 1989-90 környékén olyan döntések születtek, amelyek egész Európát befolyásolták. Szerinte egyetlen kérdés körül jár újra meg újra mindenki, akit valamiképpen érintett a kettészakadt Németország: mi az én részem az egészben? És már érkezik is a karakterológia kérdése: szerinte a távolság a nyugati és a keleti németek között szinte áthidalhatatlan, és főleg az az igazán német jellegzetesség köti őket össze, hogy képtelenek távolságtartással tekinteni magukra. Egyaránt bírálja a keletnémet önfelszabadítás kényszerét és a nyugatnémet kényelmetlen, kelletlen hozzáállását. Ez a két identitás létezik ma. Erre a kétpólusú krízisre csap le a következő kérdés: azonos-e Schulze és a regénybeli Schultze személye? BAMA - Szembetalálják magukat a népakarat valódi fogalmával. A válasz tovább bonyolítja a helyzetet: a karakter erre a kettősségre adott reakció. Schultze úgy gondolja, az NDK lakóinak van egyéni felelőssége a meséléssel – Paulini viszont nem akarja elmondani a történetet.
Fliegauf ugyan saját 2003-as, Rengeteg című filmje kvázi folytatásaként készítette el a Rengeteg – Mindenhol látlak ot, és a kisfilmfüzéres forma meg a képi megvalósítás stimmel is, de mindenben, ami fontos, nemhogy nem folytatása, inkább ellentéte az új a réginek. A 2003-as filmnek épp az volt a lényege, hogy a sztorik szürreálisba hajlottak, vagy legalábbis sokszor elrugaszkodtak a realitástól, értelmük a szó köznapi értelmében nem mindig bontakozott ki, inkább ébresztettek asszociációkat, és szinte mindent a nézőre bíztak, mintha a valódi filmnek a fejünkben kellett volna megszületnie a vászon helyett. Ehhez képest a Mindenhol látlak ban épp az a nagyszerű, hogy mennyire kompaktak, téttel bíróak, letaglózóak, néha katartikusak az egyes történetek, mennyire mesterien épülnek fel, és hogy mennyire összetett érzéseket, komoly dilemmákat képesek belesűríteni abba a húsz percbe, hány és hány aspektusát világítják meg egy-egy kérdésnek, hány újabb kérdést vetnek fel a szereplők szavai vagy cselekedetei, akár a legutolsó pillanatban, szavak nélkül is, egyetlen hirtelen odébb rántott kamerával, mint a kuruzslóról szóló epizódban.
Érdekes tapasztalat volt, mert mindig oda vezetett, hogy minden mondat felét ki kellett húznom. Ritkán találkozom regénnyel, amelyben a párbeszédek olyan fontos szerepet játszanak, mint a Körvonalban. Néha szinte színdarab benyomását kelti annak ellenére, hogy mindent Faye szemszögéből látunk. Mitől működik ennyire a párbeszéd mint forma a regényben? Én úgy látom, hogy inkább monológokból, mint párbeszédekből épülnek fel a könyvek: Faye meghallgatja és átszűri magán mások mondatait. Ez segített abban, hogy a "tudást" és az elbeszélés ívét értelmezhető módon vissza tudjam emelni a regénybe. Minden tudást közvetlenül valakihez tudtam kapcsolni, így világossá tudtam tenni, hogy a történet nem olyasmi, ami alakítója, szerzője az életünknek, egy háló, amelyben fennakadunk. Mi az az elbeszélés. A történetmesélés emberi késztetés, mindannyian gyakoroljuk – szerzőként. Néhány évvel ezelőtt színpadi adaptációt készített Euripidész Médeiájához. Hasonló kérdések foglalkoztatták, mint a Körvonalban: az emberi kapcsolatok széthullása, a válás, a rutinjaikból kizuhanók tapasztalata.
Vizsgáljunk meg! Ebben a részben a koronavírus-járvány következtében született médiaszövegeket vesszük górcső alá. A járvány kezdete óta rendszeresen megjelentek a médiában a kormányzati tájékoztató videók (amelyek elérhetők ezen az oldalon). A szöveges példák az Ismerje meg a kormány járvány elleni legújabb intézkedéseit címmel a YouTube-ra 2020. november 12-én feltöltött videóból származnak. Retorikai jellegű megnyilatkozások a retorikai szituációban születnek. A retorikai szituáció szervezőelve a szükséglet, az egyén igénye, hogy valamilyen problémát a beszéd segítségével oldjon meg, a beszéd útján érje el a célját. Íme, minden új szörny, amit eddig belengettek a Vaják 2. évadára. A járvány kapcsán is olyan tökéletlenségről van szó, amelyben változást lehet elérni a diskurzus útján. Két ilyen is van: az egészségügyi rendszer elégtelen kapacitása s a különféle ellenvélemények. Az első cél meggyőzni az embereket a járvány terjedését lassító cselekvés fontosságáról. A másik, alapvetően kommunikációs jellegű tökéletlenség, hogy a járvány kezdetén feltűntek a járványtagadó, a veszélyt relativizáló és oltásellenes vélemények, amelyek a vírus terjedésének lassítását célzó kormányzati intézkedések ellen hatnak.
Azért mentem el a Bródy-estre, mert szerettem volna élőben is meghallgatni a Gáz van, babám! című lemeze dalait. Amiről készülök – 30 év után újra – egy terjedelmesebb lemezkritikát írni. Miért? Azért vagyok rockkritikus, hogy itt és most "egykori" legyek. Azaz lezártnak tekintsem e műfaj magyar ágának történetét, aminek az a sui generis lényege: hogy benne testesülhetett meg az ellenállás viszonylag szabad kiélése mindazzal szemben, amit a Kádár-rendszer jelentett. A maga puha diktatúrájával, amiben valamit (bármit) nem lehet szabadon választani. S mivel megszűnt a rendszer, ezért a rockzene alól kicsúszott a funkció és a belőle delejező energia, nyelvteremtő gyúanyag, ami meghatározta és éltette. Ezért semmi dolgom már a beattel s egykori hőseimmel. Nem írok róluk, ha egykori krónikási szerepemhez hű kívánok maradni. Amikor az Esti Hírlap kulturális rovatában elkezdtem nyomon követni a magyar ifjúsági zene történéseit, Bródy – és az Illés együttes magja – a Fonográfot csinálta. Nem győztem bírálni a zenekar szerintem botcsinálta country & eastern irányát s benne Bródy idegesítő, idegen steel gitár zümmögését.
De a Körvonal során inkább abban segített, hogy pontosan azt tegyem, amit elterveztem, mivel ez a szemszög eltörölte a korábban említett előzetes tudást. A Körvonal drasztikus irányváltásnak tűnik az előző könyveihez képest, nagyon más, mint például a korábbi, az anyaságról és a válásról szóló memoárok, amelyekért éles támadásokat is kapott. Sokakat különösen a tabutémákkal kapcsolatos személyes kitárulkozás zavart, amelyért nárcizmussal vádolták. A memoár műfaji ígérete, hogy a megélt személyiséget a narrátorra lehet vetíteni, szintén a Körvonal-trilógiával ellentétesnek tűnik. Mesélne erről a váltásról? A memoár műfaji sérülékenysége, kitettsége mindenképpen szerepet játszott abban, hogy új írásmódot keressek a női tapasztalat kifejezésére. Korábbi munkámra valóban nagyon erőszakos válaszok is születtek, de végül arra, hogy műfajt váltsak, az késztetett, hogy bármiért hibáztatható voltam, amit a memoárokban leírtam. Minden értelmezhető volt személyes tapasztalatként is, és ebben a formában félre lehetett söpörni.
Üvöltöttem velük emiatt. Azt mondtam, ti felnőttek vagytok, azt csináltok, amit akartok. De minket, gyerekeket miért nem küldtök el a barátainkhoz? Vagy egy hotelbe? Én voltam a legidősebb, és próbáltam megóvni a testvéreimet, de nem ment túl jól. Megkérdeztem a húgomat, hogy emlékszik-e, amikor anyu és apu partit adott, és egy félmeztelen pincérnő a melléből táplált egy kiscicát. Azt mondta, igen, fekete volt a cica. Ekkor 12 éves volt – idézte a most 64 éves nőt a Page Six. Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.
Aztán ha nem úgy sülnek el a dolgok, mély apátiába zuhanunk és megkérdőjelezzük, hogy valóban jó szülők vagyunk-e. A gyerekeket azonban senki sem kérdezi meg, hogy valójában mire is volna szükségük. Pedig a válasz olykor pofon egyszerű. Annyira, hogy már el is bizonytalanodhatunk, hogy ez egészen biztos? Nem kéne még egy kicsit bonyolítani rajta? Tehát amíg csemeténket árgus szemekkel figyeljük és folyamatosan a legutóbb olvasott szakmai cikkhez, az óvó/tanító néni véleményéhez, a szomszéd gyerekhez vagy a barátaihoz mérjük, hogy tud-e annyit és olyan ügyesen, inkább csak törekedjünk arra, hogy jelen legyünk az életében. Varázsceruza rajziskola. Biztosítsuk számára azt a biztos hátteret, bázist, hogy ki merje bontani a szárnyait és az lehessen, aki ő maga. Egy önálló kis személyiség. Igen, már gyermekként is, bár még formálható, de az "alapanyag" már kész van… Rajtunk, szülőkön múlik, hogy mit hozunk ki belőle. Olvass többet gyermek rajztáborainkról, ahol gyermeked önbizalma és kreativitása szárnyakat kap! Tokaji Melinda Aki 2 nap alatt megtanít rajzolni.
Élő ONLINE Rajztanfolyam - Varázs-ceruza Rajziskola - YouTube
Nincs értelme ilyen és ehhez hasonló "oktató" (?! ) anyagokat beszerezned, melyek hatására: Gyermeked, a szeme elé kerülő dolgokat még véletlenül se úgy látja, ahogy azok valójában kinéznek, hanem szimbólumokat teremt a fejében a dolgokról. A gyermek képzelőerejét húzza le arra a szintre, hogy utána majd minden cicát, lovat vagy kutyát egyformának lásson és rajzoljon! Megöli a gyermek kreativitását, később mereven fog ragaszkodni berögzült sémáihoz …. és ami még rosszabb, nem csak a rajzolásban, hanem a mindennapi gondolkodásmódjában is!! Rajzolás gyerekeknek-Varázs-ceruza. Nos, Te ezt szeretnéd? Rajzolás gyerekeknek: Kisebbek és nagyobbak egyaránt küzdenek… Függetlenül a gyermek életkorától megjelennek a rajzolással kapcsolatos nehézségek. Megannyi kétségbeesett és aggódó szülő keres meg azzal, hogy bár tisztában van vele, mennyire fontos a gyerek életében a rajzolás, valamiért mégsem rajzol a gyermek. Talán azért nem rajzol a gyerek, mert nincs sikerélménye? Hangzik a kérdés a szülők részéről, amikor azt kutatják, vajon miért nem akar, nem tud, vagy nem mer rajzolni csemetéjük.