Az ég kitárul, holdfény hull a tájra: fészkelő viperákat lát a fényben, amott tigrisfiókák odu-mélyben; s dühödt oroszlán égbe tárt pofája. A tölgy, amelyet földre dönt a téli vihar, ha a tavasz sugára int, itt-ott kihajt, kilombosul megint, míg maradék erőit fel nem éli. De végleges segítség nincs, s amint az erdő újra öltönyét cseréli, nem hajt ki már, a fény hiába éri, hever mohó napok prédájaként. Olvasónapló/Fidelio – Wikikönyvek. ( Lator László) Éretted, ó, gyűlöletes szerencse Éretted, ó, gyűlöletes szerencse, nem jön többé panaszos szó a számra; élet! börtön! istennek érte hála, rászoktattál már minden gyötrelemre. Vállam készen-tartom bármely teherre, és rákaptam a keserű pohárra; a bőröm kérges, hát csak karmolássza szúrós tövis, csalán égesse-verje! Szonettkoszorú [ szerkesztés] 1 Poétád új koszorút fon, szlovénem, a tizenöt szonettből szőve egybe, háromszor öt dal s végül összecsengve, mint magisztrálé zendül egybe, szépen, Belőle buggyan s belé ömlik végre mindegyik szonett - ámde ő a végcél, a záró sorral mindig új szonett kél, s így lesz a nagy mű díszes szép füzére.
5 Ígéret csak, hogy van még nap az égen, ahol szemed fénylő sugára árad, és ahol immár semmi gond se bánthat, s felitta fájdalmunk az idő régen; s öröm sugárzik minden tiszta arcon és minden kín is véget ér sietve, és tiszta szívből tör dalunk egekre, hogy lelkünkben harmóniát fakasszon; 10 Jaj, bús virág, ki másnak énekelnék, ki nyílsz a kora tavasz mezejében, midőn az ifjú nap már fenn az égen izzón tüzel és dalol a mindenség. De elbújik, ha lenn szélfergeteg kél, s dühében ködöt, föllegeket kerget, a vesszős jég egész erdőket ver meg, s már ágakat tör a havas, hideg tél. 15 MAGISZTRALÉ Rokkantan is dicsérlek, mély sebemben. Itt él a dal mind az új reggelekben, Mint illatár a rózsák ligetében. Ígéret csak, hogy nap van még az égen; Cukrát a csóknak ajkaim nem lopták. Ott, hol fagyos tél őrzi birodalmát, Viharban él és zeng dalunk már régen. ( Csuka Zoltán fordítása) MESTERSZONETT Új koszorút fon költőd a szlovénnek: emléke tőled kapott mély sebemnek. A remény rabjai vegetable. Íme, szívemből bimbókat neveltek a harmatos rózsák, a költemények.
A rabok: "Te szép, te bűvös napsugár, már el kell válni tőled... Be kár, hogy máris válni kell... " És mennek csüggedten vissza a börtönökbe. II. felvonás [ szerkesztés] A börtön mélyén Florestan bilincsbe verve fekszik a kövön. "Ifjú életem boldog álmát összezúzta fájdalom... Jó ügyért mert síkra szálltam, Láncok terhe nyom... " - panaszolja, de aztán remény tölti el: "Mit érzek itt, lágyan a szellő fuvall... A börtönömben fény árad és egy angyalt látok. Ez angyal Leonora, az én hitvesem, ő széttöri láncom... " Ketten szálltak le a földalatti börtönbe, Fidelio és Rocco, hogy megássák a boldogtalan fogoly sírját. A remény rabjai végétaux. Rocco: "Sietve kell a gödröt ásni, a kormányzó ide lejön, a kormányzó már nemsokára ide jön... " (A gordon és a kontrafagott mély, sötét, reszkető hangmenete festi a börtön borzalmát. ) Amint Fidelio a sziklához láncolt szerencsétlent meglátja, rögtön elhatározza, hogy megmenti, bárki legyen is. De majd összeroskad, mikor felismeri benne férjét, aki Roccónak könyörög, hogy értesítse feleségét, Leonorát sorsáról.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Fidelio A Fidelio Ludwig van Beethoven operája 2 felvonásban, 3 képben. Szövegét Fr. Treitschke írta. Cselekmény [ szerkesztés] Történik egy spanyol államfogházban, Sevilla közelében, a XVIII. század végén. I. felvonás [ szerkesztés] Spanyol várbörtön udvara. Marcellina, a börtönőr lánya házimunkával foglalatoskodik, vasal. Jaquino, a vár kapusa szorgoskodik körülötte: "Szép angyalom, ketten vagyunk, egy bizalmas szóm lenne véled!... " Szeretné feleségül venni. Vallomását azonban folytonos kopogtatás zavarja meg a súlyos várkapun. (A vonósok unisono ritmusa a megkomponált kopogás. ) Marcellina örül, mikor végre egyedül maradhat. Untatja az udvarlás, hiszen egyre csak Fidelióra gondol: "Be jó, be szép e gondolat, ha ő lesz majd a férjem... Mi bűvös szép ez álom!... Ah úgy elárad lelkemen egy földöntúli sejtelem,... “LEGYEN VÉGRE VÉGE!” - van egy ilyen s mivel -sokad magammal- részt veszek a szervezésében gondoltam megosztom itt : hungary. A boldogságot várom... " Fidelio késett. A bilincsek láncait javította. Sokáig kellett várnia a kovácsnál - ad számot Roccónak.
A háború csak előrehozta ezt a bejelentést, eddig is várható volt, hogy mostanában ez megtörténik. Gondolom nagyobbat ütött volna pár nappal április 3. előtt, de az tény, hogy már csak bohóckodás zajlott a korlátozásokkal:D Viszont az, hogy továbbra is fenntartják a veszélyhelyzetet a várható 6. hullám miatt, még mindig elég elkeserítő. Remélem, a választás előtt azt is még gyorsan leépítik.
Ezért kell köszönetet mondanom a magam és diáktársaim nevében osztályfőnökünknek és a tanárainknak, ezért a sok türelemért és segítő fáradozásért, amit értünk tettek. Nem csak a tanórákon, hanem az együtt átizgult versenyeken, és a pályaválasztás időszakában. Elismerjük, hogy nem voltunk minta osztály. Az eszünkkel tudtuk, hogy ez a magatartás nem célravezető, de valahogy mégsem tudtunk parancsolni magunknak. A felnőttek szokták mondani, hogy az idő megszépíti az emlékeket. Bízunk benne, hogy ez velünk is így fog történni. Ballagási beszédek 8 osztály matematika. Elfelejtik a bosszúságokat és csak a szép emlékek maradnak meg. Kedves hetedikesek most hozzátok szólunk! Köszönjük nektek, hogy a mai napra ünnepi díszbe öltöztettétek iskolánkat! Ti most átveszitek helyünket, s bizonyára arra gondoltok, hogy végre milyen jó, hiszen ti lesztek a nagyok. Reméljük jó példa voltunk számotokra és az együtt töltött éveket nem felejtitek el. Utoljára szüleinkhez szólok. Hogy nekik mennyi mindenért tartozunk köszönettel azt felsorolni is lehetetlenség.
Csak álom volt a szép diákvilág, S mint fecske az alkonyati szélnek, Ma szárnyat bont egy sereg diák. 6. Fagyejev: Most a búcsúnak … Most a búcsúnak percéhez érve, Telve reménnyel elindulunk. Hát a poharunkat hajtsuk fel végre, Szálljon messzire vidám dalunk. Benne csordul a szívünknek húrja, Egymást nem látjuk sok éven át. De majd visszatér találkozóra Ez a sok, régi kedves barát. Közös vers: Lehet, hogy gyönge még a hangunk, Lehet, hogy léptünk még bizonytalan. 8. osztályosok ballagási műsora - verpeletamk.lapunk.hu. De indulunk: a szépet, a jót akarjuk, S érezzük, hogy hitünknek szárnya van. 7. osztályos búcsúztató Kedves Diáktársaim! Ballagó Nyolcadikosok! Június van. A kék ég, a zöld fű, s Nektek, ballagó diákoknak a búcsúzás ideje. Búcsúzás a nyolc évig otthont adó iskolától, búcsúzás tanáraitoktól, diáktársaitoktól. Hosszú lenne felsorolni azt a sok-sok élményt, amelyben veletek együtt részünk volt. Őrzünk kellemes, szép emlékeket, a nyári táborok, kirándulások élményeit, a sportversenyek, nagy futballcsaták izgalmas pillanatait. Gondtalan, vidám diákéveket töltöttünk együtt.
S szinte hihetetlen, hogy ma szólt utoljára a csengőszó nekünk. Várva várt, mégis nehéz nap számunkra a mai. Várva várt, hiszen a mai nap rólunk szól: nekünk állnak sorfalat, a mi kezünkben gyűlik a virág, ma bennünket búcsúztatnak. Nehéz, mivel ezen a napon lezárul életünk egy szakasza. Nagyon vártuk, s csak az utolsó napokban éreztük át igazán, hogy mennyire biztonságban voltunk itt. Otthon voltunk. Ismertük tanáraink szokásait, iskolánk rendjét, tudtuk, kihez fordulhatunk segítségért, mit hol találhatunk, kiben bízhatunk. Nyolc évvel ezelőtt, mint kis óvodásokból lett iskolások, nagy izgalommal léptük át az iskola kapuit. De tanítóink féltő szeretettel fogták kezünket, s segítségükkel elsajátíthattuk a betűvetés tudományát, az olvasás titkát és bevezettek a számok rejtelmeibe is. Aztán nemsokára felsősök lettünk. Új tanárokkal, új környezettel, új osztálytársakkal ismerkedtünk meg. Paradise: Ballagási beszéd. Tudásunk gyarapodott, mi növekedtünk: mások lettek a gondjaink, mások a céljaink. S az idő egyre csak múlt... S most itt állunk.
Ma lezárult életetek egy nagy, meghatározó korszaka. Az elmúlt 8 évben voltak jó és még jobb pillanatok. Gondoljunk vissza a sok közös programra, a farsangi mulatságokra, az osztálykirándulásokra, a közös karácsonyi fellépésekre, vagy a határtalanul kirándulásra. Közben barátságok alakultak, megtanultatok kiállni egymásért, igazi közösség lettetek. Kívánom Nektek, hogy új közösségetek is hasonlóan jó legyen, de amit most magatok mögött hagytok, sose felejtsétek el! Ma számotokra véget érnek az általános iskolás évek. Vannak köztetek, akik nagyon szeretnék az időt siettetni, s felnőtt életet élni. DE Ne rohanjatok! Az élet megvár. Vigyázzatok fiatalságotokra, szépségetekre, adjatok időt saját magatok és a világ megismerésére! A következő tanévben mindannyian új közösségbe kerültök, melyet nagyon vártok ugyan, de egy kis félelem is lehet bennetek. Közületek 8. Kurucz Odett 11-H osztályos tanuló beszéde - 3. oldal. a 12 gimnáziumban 2 szakgimnáziumban 4 szakközépiskolában folytatjátok majd iskolai tanulmányaitokat. 8. b 10 gimnáziumban 7 szakgimnáziumban 1 szakközépiskolában folytatjátok majd iskolai tanulmányaitokat.