Egészségügyi oxigén, nitrogén, altatógáz, egészségügyi széndioxid, hélium, tisztított acetilén, sűrített levegő, szintetikus levegő, speciális orvosi gázok, orvosi gázkeverékek. Lélegezzünk a víz alatt, mint a halak - divecenter.hu. Felhasználási területek: Egészségügyi oxigén: - lélegeztetés - orvosi gázkeverékek alkotóeleme - oxigénterápia. Nitrogén: - kriosebészet - kriokonzerválás Egészségügyi széndioxid: - invazív sebészet - fürdő-, reuma kezelések Hélium: - MRI – Tomográfia Altatógáz: - anesztézia - narkózis. Sűrített levegő: -lélegeztetés
A WSD 400 olyan újratölthető palack, melyből a legtöbb WEICON Műszaki Folyadék kiszórható. A palack egy adapteren (Kiegészítő termékek) keresztül tölthető fel sűrített levegővel 5-10 bar nyomású sűrített levegős rendszerből.
Ezt tapasztalhatjuk mi is, amikor az alacsony nyomáson dúsított "buborékos" üdítőt kinyitjuk, a légköri nyomáson széndioxid oldódik ki az italból. Bodner módszerében egy centrifuga hirtelen megforgatásával csökkentik a nyomást egy szigetelt, tengervizet tartalmazó tartályban, így levegőt nyerve belőle. A rendszer újratölthető akkumulátorokkal működik, a számítások szerint egy nagyjából egy kilós lítium akkumulátor megközelítőleg egy órányi víz alatti tartózkodást biztosít egy búvár számára. Bodner már elkészítette és tesztelte a laboratóriumi modellt, és jó úton halad a teljes méretarányú prototipus felé. A találmányt már bejegyezték Európában, és az Egyesült Államokban is folyamatban van ugyanez. A feltaláló a nagyobb búvárfelszerelés-gyártókkal, és az izraeli haditengerészettel is tárgyal a találmány finanszírozása ügyében. Ha minden a tervek szerint halad, pár év múlva új, palack nélküli búvár felszerelésekkel merülhetünk, új korszakot nyítva ezzel a könnyűbúvárkodás történelmében. Sűrített levegő palace resort. A találmány részletes leírása: [ Isracast]
Apróhirdetés Ingyen – Adok-veszek, Ingatlan, Autó, Állás, Bútor
Vásárlási beállítások
megkötésére)
A Holdra szállás: 1969. július 20. Az Apollo–11 legénységének egyik tagja, Neil Armstrong volt az első ember, aki a Hold felszínére lépett. Címkék Hold, Apollo, holdraszállás, űrrepülés, Neil Armstrong, Apollo-11, Buzz Aldrin, Michael Collins, csillagászat, űrkutatás, űrverseny, holdkomp, Saturn V rakéta, Cape Canaveral, kozmikus sebesség, legénység, űrhajó, bolygó, Richard Nixon, holdkőzet, űr, Aldrin, űrutazás, űrrakéta, űrhajós, űrhajózás, csillagász, társadalom, társadalomföldrajz, modernkor, modern kor, röppálya, első lépés, NASA, USA, John F. Kennedy, súlytalanság, pálya, földrajz, 1969, Föld, Amerikai Egyesült Államok, amerikai
Armstrong visszaemlékezései szerint szállóigéje improvizáció volt, sok kollégája viszont arról számolt be, hogy hónapokon keresztül adták neki a jobbnál jobb ötleteket, hogy mit is mondjon majd a történelmi pillanatban. Fotó: Neil Armstrong/MPI/Getty Images Sokak által ismert Armstrong-idézet a "Sok szerencsét, Mr. Gorsky" is. A történet szerint az asztronauta ezt már a holdfelszínen mondta, utalva egyik fiatalkori emlékére. A legenda úgy tartja, hogy Armstrong gyermekkorában egyszer az udvaron játszva hallotta, amint a szomszéd, Mr. Gorsky épp orális szexet kér feleségétől. A nő erre felháborodottan felkiáltott: Orális szexet akarsz? Majd akkor kapsz, amikor a szomszéd kölyök a Holdon sétál. A történet kétségtelenül vicces, ugyanakkor minden jel arra mutat, hogy csak a képzelet szüleménye. Az elfeledett hős Amikor az Apollo-11 sikeréről beszélünk, a többség Neil Armstrongra asszociál, és sokak számára a másik holdra szálló, Edwin "Buzz" Aldrin neve is ismerősen csenghet. Michael Collins ról viszont már meglepően kevés szó esik.
Augusztus 12-én "szabadultak", miután kiderült, hogy a Holdon nincs élet. Amikor később megkérdezték Armstrongot, milyen volt a Holdon, szokásos szűkszavúságával azt válaszolta: "Érdekes hely, ajánlom". A Holdra szállásnak 528 millió ember lehetett szemtanúja az egyenes tévéközvetítésnek köszönhetően. Vádak és ellenérvek – a szkeptikusok meggyőzhetetlenek A szkeptikusok általában a következőket szokták felhozni a holdra szállás hiteltelenítésére: Az első vád szerint a NASA nem gondolta kellőképpen át az eseményről forgatott filmet, így azt is elfelejtették, hogy a Holdon nem fúj a szél – a kitűzött amerikai zászló mégis lobogott. Egy másik érv, hogy az állítólag a Holdon készült képeken nem látszanak a csillagok, márpedig ha a Földről látszanak, akkor az a minimum, hogy a Holdról is látszani fognak. A hivatalos magyarázat szerint az űrhajósok napsütésben végezték a holdsétát, mert még az űrhajósoknak sem árt, ha látják, mit csinálnak, a kamerákat pedig rövid expozíciós időre állították, hogy ne égjenek ki a képek, így természetes, hogy a csillagok sem látszanak.
Neil Armstrong űrruhája a múzeumban (védőcsizma nélkül) és a Holdon hagyott lábnyom képe Forrás: Smithsonian/NASA A képen látható lábnyomot azonban nem Armstrong hagyta a Holdon, hanem űrhajóstársa, Buzz Aldrin. Aldrin azért fotózta le a lábnyomát, hogy a kutatók tanulmányozhassák a holdfelszín szilárdságát. És láss csodát, a lábnyom tökéletesen megfelel annak a csizmának a mintázatának, amelyet Aldrin viselt, amikor kikászálódott a holdkompból. Ez utóbbi képet Armstrong készítette a társáról. Buzz Aldrin lekászálódik a holdkomp létráján. Jól látható a csizma recés talpa Forrás: NASA De akkor mi a helyzet az Armstrong által hagyott nyomokkal, amelyek szintén csíkosak és nem olyan mintázatúak, mint ami a kiállított űrruhán láthatók? Armstrong lábán jól látható a védőcsizma Forrás: NASA Ahhoz, hogy jobb védelmet kapjanak és biztosabban járhassanak a holdfelszínen, az űrhajósok egy kalucsniszerű védőcsizmát (AL7B űrruhatartozék) húztak a lábukra a holdra lépés előtt. Mindkét pár csizmának egyformán bordázott volt a talpa (de Armstrong csizmája nem szerepel a kiállításon, mert ottmaradt a Holdon).
A kétórás alkotás rendezője és producere az Emmy-díjas Tom Jennings, aki a film anyagát több mint 500 órányi film- és 800 órányi hangfelvételből, valamint több mint tízezer archív fotóból válogatta ki, hogy a nézőket a lehető leglátványosabb és leghitelesebb módon vihesse magával a NASA Apollo-programja kulisszái mögé. "Az Apollo: Missziók a Holdra aprólékos munkával rekonstruálja az Apollo-program hétköznapjait, melyekben a nézők két órára elmerülhetnek" – mondja Tom Jennings. "Megmutatjuk, hogy mi történt az űrhajókban és az irányítóközpontban, sőt az amerikai otthonokba is bepillanthatunk, ahol a családok 1969. július 20-án a televíziójuk előtt figyelték, amint az Apollo-11 űrhajósai véghez viszik a történelem egyik legnagyobb tettét. " A film a "Világűr hónapja" részeként kerül a képernyőre, melynek keretében júliusban további látványos és lebilincselő – többek közt a Plútó, a Szaturnusz vagy épp a Mars kutatásával foglalkozó – műsorokat is bemutat a National Geographic. A Világűr hónapja premierjei a National Geographic műsorán: július 7.
Hagyományos fotókon nem igazán látható az építmény, de bizonyos műholdak rendelkeznek olyan radarral, ami képes kimutatni a szerkezet jelenlétét. Valami volt odafent Az összeesküvés-elméletek hívei között népszerű történet, hogy Aldrin a holdon tartózkodva egy UFO-t észlelt. A legendának van valóságalapja, de csakis akkor, ha az UFO-t eredeti értelmében – azonosítatlan repülő tárgyként – használjuk, és nem idegen űrjárműként hivatkozunk rá. Aldrin egy későbbi interjúban elmondta, hogy a misszió harmadik napján egy különös objektumot pillantott meg az űrhajó közelében. A legénység akkor nem jelezte a földi irányításnak az eseményt, mert tudták, hogy az feleslegesen nagy nyilvánosságot kapna, ők pedig nem akartak alapot adni semmiféle földönkívüli-észlelésről szóló mendemondának. Már csak azért sem, mert volt logikus magyarázat a jelenségre: Armstrongék akkor arra jutottak, hogy az objektum az űrhajóhoz tartozó négy modul egyike lehetett. Ma viszont már a szakértők többsége úgy gondolja, hogy az asztronauták az Apollo-11-gyel versenyző, és a Hold felé tartó szovjet holdszondát, a Luna-15-öt láthatták.
Igen ám, de egy kis homokszem holdpor került a gépezetbe. A NASA statikus zajoktól egyébként elég kásás felvételén ugyanis a szellemes gondolatból a man elől kimaradt az a hang. Azaz a következőképpen hangzott a szöveg: That's one small step for man, one giant leap for mankind. Aminek így sajnos nem sok értelme van, kábé annyit tesz: Kis lépés az emberiségnek, de nagy ugrás az emberiségnek. Hát, ha valaki ilyen bárgyúságokat beszél össze, talán tényleg az lehetett a legjobb, ha szimplán kilövik az űrbe – gondolhatták jó páran annak idején. Szegény Neil is, aki egyébként roppant precíz, lelkiismeretes ember volt világéletében. Amikor többedjére visszahallgatta a felvételt, végül kénytelen volt elismerni, hogy azon bizony egy fia a hangocska sem hallatszik. Micsoda blamázs!,, Remélem, hogy a történelem elnézi nekem ennek a hangnak a hiányát, és megérti, hogy ha nem is mondtam, de igenis szándékoztam" – kérte mindenki nagyvonalúságát az ügy felett Armstrong. Egészen 2006-ig kellett várni arra, hogy fény derüljön az igazságra: azzal kezdte-e az első ember a Holdon a karrierjét, hogy hülyeségeket beszél, vagy épp ellenkezőleg?