– Amikor megláttam, meghallottam, azt hittem, elájulok. Elegem van abból a paródiából, amit a roma előadókkal csinálnak. Miért kell orrot felhúzni, grimaszolni valakinek, ha roma előadót utánoz? Imádom a mesterét, Tóth Gabit és a srácra sem haragszom, a jelenség bosszantott fel, hogy 2021-ben még mindig itt tartunk, és hogy még mindig karikatúraszerűen utanázzák a roma zenészeket. Nem mindenki beszél így! Ideje lenne elengedni ezeket az előítéleteket, ezért küzdeni fogok! Szaszák Zsolt nagyon izgult a vasárnapi produkció előtt, ám arra egyáltalán nem gondolt, hogy az előadása milyen indulatokat vált ki, nem akart megbántani senkit. – Elsősorban magamnak és a mesteremnek, Tóth Gabinak akartam megfelelni. Az én feladatom az volt, hogy teljesítsek és szórakoztassak, szerintem ez sikerült is, nem állt szándékomban, hogy nevetség tárgyává tegyem Juniort. Nagy rajongója vagyok, és földre borulok előtte, hiszen a tragédiák ellenére is fantasztikus dalokat ír, kiváló előadó, akire gyerekkorom óta felnézek.
2021. okt 12. 3:30 Szaszák Zsolt produkcióját nem hagyta szó nélkül L. L. Junior / Fotó: TV2 Budapest – Áll a bál a Sztárban sztár leszek! legutóbbi adása miatt. A botrány Szaszák Zsolt produkciója után tört ki: a TV2 tehetségkutatójának versenyzője L. Junior Raggamoffin 2. című dalával állt színpadra, ám a rapper szerint inkább volt paródia az előadás, mintsem tisztelettudó másolás. "Zavarban vagyok. Nem találom és nem is értem az okot, a forrást, ami azt sugallja hogy a nem roma előadó húzza fel az orrát és füstifecskék stílusban, palóc akcentussal 'szétcigánykodjon' egy dalt. Szánalmas karikatúra. Poros klisé. (... ) Basszus, én egy budapesti kozmopolita multikulti nyelv/kultúra-faló ember vagyok. Kikérem magamnak ezeket a kliséket" – írta közösségi oldalán L. Junior, aki azóta törölte a posztot. Ám a Blikknek elárulta, miért szakadt el nála a cérna. L. Junior 2003-as nagy slágere, a Raggamuffin 2. volt a produk-ció témája – Egy ismerősöm írt rám, hogy kapcsoljam be a tévét, mert épp én és a dalom következik a műsorban – emlékezett vissza Junior.
És miközben A lány a vonaton filmverziójának a gyönyörű Emily Blunttal a főszerepben éppen az volt az egyik legnagyobb hibája, hogy nem merte csúnyának mutatni a válása után szétcsúszott, önmagát elhanyagoló, ápolatlan, elhízott és az alkoholtól felpuffadt főhőst, addig a Nő az ablakban alkotói és Adams bevállalták az előnytelen külsőt. Forrás: Netflix A színésznő Annaként szétfolyó arcú, csak hatalmas leplekben mutatkozó, nem túl vonzó nő – és ez így is van rendjén, hiszen hogy máshogy nézhetne ki valaki, aki egész nap a kanapéján heverve issza a bort, szedi az antidepresszánsokat és nézi a régi filmeket? A Nő az ablakban filmváltozatával kapcsolatban azonban ezzel sajnos vége is azon dolgok listájának, amelyek rendben vannak benne. Ami azért is meglepő, mert a kitűnő színészgárdán túl (akik közül azonban egyáltalán nem teljesít jól mindenki, Gary Oldman például rettenetes) a rendező nem kisebb név, mint a Büszkeség és balítélet, a Vágy és vezeklés, illetve A legsötétebb óra direktoraként ismert Joe Wright, az adaptációt pedig az a drámaíró, Tracy Letts végezte, akinek Augusztus Oklahomában és Gyilkos Joe című darabjai hazánkban is ismertek.
Végre valahára végre bemutatták a két éve fiókban tartott Nő az ablakban című thrillert, amelyben a magányos Amy Adams merlot-t kortyolgatva, tablettákat szedve és a szomszédok után kémkedve tölti napjait – egészen addig, amíg valami olyat nem lát, ami teljesen felkavarja a valóságát. Egy rejtélyes balesetet követően a pszichomókus végzettségű Anna olyan súlyos agorafóbiában szenved, hogy hónapok óta ki sem mozdult otthonról. Férjével (Anthony Mackie) és lányával telefonon beszél – ők azért költöztek el, mert "az orvosok szerint a túl sok érintkezés nem egészséges" -, a szomszédaival való kapcsolatait pedig teljes egészében a Nikon zoomobjektívjén keresztül végzi. Kevés kapcsolata a külvilággal a saját agyturkásza, valamint a házában lakó bérlő (Wyatt Russell), aki néha napján kiviszi a házból a borosüvegeket szemetet. Aztán egyszer csak új szomszédok (Gary Oldman, Julianne Moore, Fred Hechinger) költöznek a szemben lévő épületbe, akik elég hamar utat találnak Amyhez és különböző módokon, de a család mindhárom tagjával megismerkedik, de a kezdetben békés barátkozásnak induló új kapcsolatai hamarosan igazi pokoljárássá válnak.
Hasonlóan Tom Riley, akiről feltétel nélkül el tudom hinni, hogy hidegvérrel gyilkolna, de azt is, hogy vércikinek találja a hasbeszélő hobbiját. Samsara Yett okkal kapott kevesebb figyelmet a sorozatban, és 8 részhez képest a lezárás összecsapottnak hatott, talán ez a sorozat legfőbb gondja. A befejezésig a detektívmunka és a mentális instabilitás jól strukturált kísérői voltak az egyértelmű célnak, hogy szétszálazzák és kigúnyolják a kliséket, viszont itt érezhető az aránytalanság. Műfajparódia, ami épp attól jó, hogy túlzásba esik, miközben néha a legabszurdabb dolgok is igaznak tűnnek benne, mint az életben, és mert a Netflix hozta tető alá a Nő az ablakbant, és annak elborult változatát is. Néhol egyértelműbben felfejti a sajátosságok irrealitását - vajon hogy is felejtheti el folyton, hogy a lánya már nem él? -, néhol pedig alattomos helyekről bújik elő a fekete humor. Ráadásul úgy int be elődeinek, hogy nem kevésbé komplex cselekménnyel operál. Nem kíméli a nézőjét, ezért nem mindenki fogja értékelni, és lehetett volna kicsit kompaktabb és rendezettebb a végére, de üde színfoltja a streaming kínálatának.
Viszont erről nem elbeszélést nyújt a film, hanem akaratlanul demonstrálja, így az emögött rejlő koncepció végül csak a felszínen csúszkál, míg teljes érdektelenségbe nem fullad. Az Éden hiába beszél az adaptációs képtelenségről saját narratív szerkezetén, valamint a közelség–távolság dinamikájára épülő vizuális megoldásain keresztül, hiányzik belőle az a fajta szarkasztikus felhang, ami a rendező korábbi filmjeit igazán eredetivé tette. Az Éden érzékeny, vizuálisan a rendezőhöz méltó magas nívón megkomponált, de túlságosan didaktikus, általános állításokban fogalmazó, unalmas film. Szőrmentén érinti a környezetvédelem és a társadalmi felelősség kérdését, de sokkal inkább a belső elhidegülésre figyel, aminek viszont a puszta felmutatása egyszerűen kevés. Gond nélkül belesimul a Kocsis-filmek ívébe, azoknál mégis jóval semmitmondóbb. A film adatlapja a MAFAB-on
De… azért olykor a fejünket vakarni is jó érzés.
A regényben végigkövethetjük Anna elbizonytalanodását, és azt a folyamatot is, aminek a végén talán képes lesz szembenézni múltjával, képes lesz megtenni azt az egy lépést (konkrét és szimbolikus értelemben is), amivel visszatér az életbe. A naplószerű felépítés és az E/1. -es narráció kifejezetten jót tesz a történetnek, Anna karaktere érdekes, az olvasó kíváncsi a jelenére és a múltjára is, a regény eleje pörgős, Anna kellő iróniával (és öniróniával) mutatja be kényszerű bezártságát. Ahogy lassan feltárul a múltja, és egyre többet tudunk meg a férjéről és kislányáról, a humor helyét egyre inkább átveszi a fájdalom és a bűntudat, ráadásul megjelenik a Russel-család is, akiknek legalább annyi rejtegetnivalójuk van, mint Annának. Onnantól, hogy Anna lát (vagy csak azt képzeli, hogy lát) valamit az ablakából Russelléknél, borzasztóan leül a történet – egyre csak nyúlik, mint a rétestészta, nem halad semerre, ami sajnos a főszereplő bezártságából is adódik. Az agorafóbia nagyon eredeti ötlet, de egy krimiszerű történetnél, ahol a cselekmény fontos része lenne a "nyomozás", az összefüggések megtalálása, a kapcsolatok felfejtése, egy idő után elég irritáló, hogy a főszereplő csak az ablakon (és az interneten, amivel nem megy semmire) keresztül képes bármilyen megfigyelést végezni.
Portré: Benicio del Toro Hír | 2022. 02. 19 14:00 | 55 éves lett az Oscar-díjas Puerto Ricó-i színész, akit a szemfülesek még a La Isla Bonita című Madonna-dalhoz készült klipben is kiszúrhatnak. Pilot: Gyanú 2022. 09 20:00 | Az Apple TV+ sorozata, a Gyanú (Suspicion) első epizódjai alapján izgalmas nyomozást ígér. Vajon kitart az érdeklődés 8 részen át? Egy ház, három család - Kritika 2022. 01. 22 20:00 | Meglehetősen kár, hogy a Tim Burton és Wes Anderson szerelemgyerekének tűnő Egy ház, három család nem feszíti a végletekig a húrt. Red Rocket - Kritika 2021. 11. 20 20:00 | Az amerikai álom Texas City perifériáján csak egy illanó illúzió egy fánkozóban. Saját lifttel a pokolba - Kritika 2021. 19 14:00 | Daniel Brühl ambivalens karakterei egyszerre tesznek fel egyéni és univerzális kérdéseket, a film tolakodó stílusa azonban kettős érzéseket ébreszthet. Kilakoltatás - Kritika 2021. 10. 01 20:00 | A kisgömböc-sztori egy romos kertes házhoz költözik, és épp annyira válik drámaivá, mint amennyire szatirikus.