Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a "Zabhegyező" jelentett a szüleik generációinak. Pár évvel ezelőtt már volt szerencsém a könyvből készült filmhez, de az valamiért egyáltalán nem hagyott bennem mély nyomot. Sőt, inkább csalódott összbenyomásként maradt meg. Most azonban a Prológus filmes hetére olyan regényt szerettem volna választani, amiből értelemszerűen készült film is, az alapjául szolgáló művet pedig még nem olvastam. Végül azért az Egy különc srác feljegyzései mellett döntöttem, mert eléggé megosztja az olvasóközönséget, valamint bíztam jó barátnőm, Zsebi ízlésében is. Összességében, azóta nem tudtam teljes mértékben összeszedni a gondolataimat, amióta pár hete befejeztem, így előre is elnézést a kuszaságért. Charlie barátok nélkül vág neki a középiskolai életnek. A helyzeten csak ront, hogy a személyiségében van valami, ami egyszerűen fura. Viszont én nem a különc szót használnám rá. Valamiért végig az volt az érzésem, hogy a főszereplő valamilyen mentális betegséggel küzd és mindez nem magyarázható azzal a titokkal, amire a későbbiekben fény derült.
Fülszöveg: "Az élet, a szerelem és a barátság regénye" Az "Egy különc srác feljegyzései" című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan - olykor mulatságosan, olykor meghatóan - egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok... Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit. A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte.
EGY KÜLÖNC SRÁC FELJEGYZÉSEI | 9789633570333 "Az élet, a szerelem és a barátság regénye" Az "Egy különc srác feljegyzései" című könyv elbeszélője egy tizenöt éves középiskolás srác, Charlie. Furcsának és magányosnak érzi magát, mintha a pálya széléről, kívülállóként figyelné a körülötte zajló eseményeket. Egy nap elhatározza, hogy leveleket ír egy ismeretlennek, aki akár a barátja is lehetne. Ezekből a levelekből aztán szép lassan - olykor mulatságosan, olykor meghatóan - egy cseppet sem átlagos tinédzsert ismerhetünk meg. Charlie kétségbeesett erőfeszítéssel próbálja élni a saját életét, miközben menekül is előle, és ez a kettősség különleges, járatlan utak bejárására kényszeríti: családi drámák sora, új barátok, az első randevú, szexualitás, drogok... Chbosky regénye a lélek legmélyebb rezdüléseit tükrözi, miközben felidézi az olvasóban a felnőtté válás nehéz, semmi mással össze nem hasonlítható éveit. A kötet megjelenése óta több mint 1 000 000 példányban kelt el és hatalmas vitákat gerjesztett, miközben a tinédzserek megkerülhetetlen kultuszregényévé vált világszerte.
És tényleg! Mintha valaki rólam írt volna egy regényt. Általában a YA történetekben a főhős lánnyal vannak így sokan, hogy bele tudnának bújni a bőrébe. Nos, én ennél a könyvnél éreztem ezt, ráadásul egy fiúval! De annyira aktuális minden, az érzései, a bizonytalansága. Teljesen magával ragadott, hogy milyen ártatlan, és hogyan merül el a barátság, a szerelem érzésében, és hogyan szokik rá a cigarettára. Imádtam a zenéket. Már azzal is megnyert a könyv, hogy a XX. században játszódott. Volt egy hangulata, mert hiányzott a számítógép (vagy laptop), okostelefon, tablet stb. Helyette kazetták voltak, ha szeretted az együttest, megvásároltad a lemezét. És ez annyira varázslatos, annyira igazi! Ebben a mai világban olyan mű, hogy csak letöltjük a zenét a netről és kész. A másik, ami nagyon tetszett az a könyv-téma. Zabhegyező, Ne bántsátok a fekete rigót!, Az Édentől messze... Mind kultusz könyvek, amik érdemesek rá, hogy híresek legyenek. És ez a könyv is az! Mert annyira az életről, rólunk szól.
Logan remek Charlie volt, Emma Watsonról eszembe sem jutott, hogy Hermione néz vissza rám a képernyőről, de az abszolút kedvencem mindenképpen a Patrick-et alakító Ezra Miller volt, akinek ezek után nem ez volt az utolsó filmje amit megnéztem. A zenéről meg már sok szó esett a könyvben is, abban sem csalódtam. Öt csillagos film, akárcsak a könyv.
Ellentmondásos módon egyszerre tiltott könyv és kötelező olvasmány az amerikai középiskolákban. Ez a regény ugyanazt jelenti a 21. századi tinédzsereknek, mint amit a "Zabhegyező" jelentett a szüleik generációinak. Véleményem: Vigyázat, spoiler-es! Először is hadd jegyezzem meg, hogy kitépte a szívemet. Khm. Most jön a kritika része. Bevallom, előbb láttam a filmet, de még így is voltak dolgok, amik megleptek - persze pozitív értelemben. Annyira nagy változtatások nem is voltak a filmen. Ritkán mondom, hogy a film és a könyv is egyformán jó, de itt így van. Tökéletesen kiegészítik egymást, én mindkettőt imádtam! Tetszett a levélküldés rész, mert mintha hozzám, olvasóhoz írta volna a leveleket, ezáltal sokkal közelebb éreztem magamhoz. Általában nem szeretem, ha egy könyvet úgy akarnak eladni, hogy ráégetik a bélyeget: Modern Zabhegyező. De itt nem éreztem, hogy ez fennhéjázás lenne. Ugyanúgy megérintett Charlie története, mint Holdené. Szeretem az ilyen csodabogaras fiúkat, mert magamra emlékeztetnek.
Maga a könyv levélforma, sok sok levél Charlie-tól egy idegenhez, amolyan napló, hogy mi történik vele. 15 éves, akkoriban kezdi a gimnáziumot, és nagyon fél. Azt hiszem, rá rá lehet sütni, hogy geek. A leveleken keresztül megismerhetjük Charlie-t, aki – talán nem lövöm le a poént –, de egy év alatt kikupálódik. A könyv elején nincs egyetlen barátja sem (mert akkoriban hal meg Michael, aki a legjobb barátja volt), ám később megismerkedik Sammel és Patrickkel, és részese lesz a két fiatal baráti körének. Szerintem hűen és őszintén mutatja be az amerikai fiatalok mindennapjait a '90-es években, és úgy általánosságban talán minden fiatalra igazak a problémák, nemzetiségtől függetlenül. Mert valljuk be, tininek lenni nem könnyű, még ha nem is akarjuk bevallani, vagy kimutatni. Van benne néhány túlzás, de alapvetően úgy gondolom, hogy remek könyv volt. Azt hiszem, ha néhány évvel ezelőtt találok rá, akkor jobban tudtam volna értékelni, jobban tetszett volna, nagyobb lett volna a valószínűsége, hogy tudok azonosulni Charlie-val.
De be kell ismernem, nagyon fáraszt. Fizikálisan is, idegileg, lelkileg is. A mostani kisgyerekek nem olyanok, mint »az én időmben« voltak. Alapból pörgősebbek, amit még el is fogadok, de ami frusztrál, hogy szófogadatlanok, tiszteletlenek. És amiről meg nem az unokák tehetnek: amikor olyan a helyzet, hogy az adott szituáció okán nagyszülőként nevelési helyzetbe kerülünk, a kedves fiatal szülő ezt elutasítja, aminek eredménye, hogy az unoka azt érzi, hogy a nagyszülő legyen ott, tegyen a kedvükre, de amúgy semmibe lehet venni. Az én draga lányomnak . Ez egyrészt saját tapasztalatom, de határozottan tudom, látva más családokat is, elég jellemző. " Dolgoznom kell! "Sajnos kitolták a nyugdíjkorhatárt. Két éve nyugdíjas lehetnék, de jó esetben van még 2, 5 évem a nők 40-ig. Imádom az unokáimat, sokkal többet lehetnék velük, és sokkal több terhet levennék a szülőkről, de dolgoznom kell. Mire hazaérek, hulla vagyok, és a férjem is (nehéz szakmában dolgozom). Ma már nem mehetnek el a nők (anyák, nagymamák), a férfiak (apák, nagypapák) úgy, mint régen.
Utána meg persze olyan jól érzi magát, hogy nem akar hazajönni és ismét vitatkozni kell, hogy ideje hazamenni. Azt hiszem a legtöbb anyuka egyet ért velem abban, hogy az elindulás és az esti fektetési procedúra igazi rémálom. Kergetni a félig felöltözött vagy épp levetkőztetett gyereket, akinek állandóan eszébe jut valami iszonyú fontos elintézni való. Folyamatosan pakolni a lakásban szerteszét szórt játékokat. És a listát még hosszan sorolhatnám. Nemrég egy háromgyerekes anyuka mesélte, hogy van egy dackorszakos és két kamasz gyereke. „Cuki, rózsaszín rugdalózó és fekete bőrmaszk” – 11 alkalom, amikor Ryan Reynolds megmondta a tutit az apaságról - WMN. Aztán hozzáfűzte, hogy tiszta szerencse, hogy még nem klimaxol, mert akkor tuti a diliházban végezné. Sokat gondolkodom azon, hogy a gyereknevelés vajon csak a civilizált világban ilyen nehéz? Ezt az árat fizetjük a hatalmas kényelemért, amiben élünk? Úgy meglesném egy afrikai törzs mindennapjait! Létezik ott egyáltalán dackorszak? Vagy ez csak a nyugati világ hozománya, ami abból fakad, hogy korlátok közé akarjuk szorítani a gyerekek hatalmas egóját? A mi világunkban muszáj megvívni a gyerekkel, hogy érzelmileg stabil ember váljék belőlük.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.