Huszonöt évvel ezelőtt, 1993. október 30-án, életének 74. évében meghalt a film történetének Ingmar Bergman mellett valószínűleg legnagyobb alakja, Federico Fellini. Írásunkban rá emlékezünk. Fellini utolsó filmjét 1989-ben forgatta, A hold hangjai címmel. Ermanno Cavazzoni 1987-ben írt – később magyarul is megjelent –, A holdkórosok eposza című regényét vitte vászonra. A színhely egy olasz kisváros. A film főhőse, a költő Salvini úgy érzi, hogy a hold duruzsol neki, s ezeket a hangokat követve vándorol, különös alakokkal találkozva. Állandó társául szegődik Gonella, az egykori állítólagos prefektus, akinek megrögzött fóbiája, hogy üldözik a hatalom emberei, mindenkiben kémet, besúgót lát. A film kettejük kóborlásán keresztül mutatja be a paraszti világ, a pogány, illetve a katolikus kultúra és a fogyasztói társadalom deformálódott arcát, hangulatát, különleges alakjait. Eszünkbe juthat Fellini 70-es években bemutatott klasszikus alkotása, az Oscar-díjas Amarcord – mintha ennek eltorzult, groteszk változatát látnánk megelevenedni.
Ez az a hívőket és nem hívőket minden korban visszatérően kínzó kérdés, amelyre ebben a történetben senki sem tud válaszolni. Ahogy nem igazán megnyugtató a pap, Don Antonio kijelentése sem, amikor az örök üdvösségről szólva azt mondja: ennek csak ötven százalék az esélye, bár a semminél ez kétségtelenül több. Nincsenek valóban hiteles személyek, akik reményt, vigaszt adnának az összezavarodott embereknek. Így aztán a hold elfogásáról megemlékező ünnepség is zűrzavarba, zajos anarchiába csap át, bizonyítva a szakállas professzor szavainak igazságát: "Ezúttal is szomorúan kell megállapítanom, nem mulasztunk el egyetlen pillanatot sem, hogy bebizonyítsuk, milyen éretlenek vagyunk. " A regény és a belőle készült film is azt sugallja, hogy ebben a kaotikus, zűrzavaros világban a látszólagos bolondok – így az említett Gonella és Salvini mellett a zene démoni hatalmától megrettent, a világból kivonult, hajléktalanná vált zenész – őrzik az értékeket, de szakadéknyi távolság választja el őket az úgynevezett normálisoktól.
Születési név: Roberto Remigio Benigni Született: 1952. október 27., Manciano La Misericordia, Castiglion Fiorentino, Tuscany, Olaszország Filmek: Rómának szeretettel (2012. ) Quel pap'occhio di trent'anni fa (2009. ) Tigris a hóban (2005. ) A Koltai napló 2001-2003 (2004. ) Kávé és cigaretta (2003. ) Pinokkió (2002. ) Született hazudozó vagyok (2002. ) Asterix és Obelix (1999. ) Az élet szép (1997. ) A szörnyeteg (1994. ) A Rózsaszín párduc fia (1993. ) Éjszaka a Földön (1991. ) Johnny Stecchino (1991. ) A hold hangjai (1990. ) A kisördög (1988. ) Törvénytől sújtva (1986. ) Coffee and Cigarettes (1986. ) Non ci resta che piangere / Nothing Left to Do but Cry (1985. ) Nincs más hátra, mint a sírás (1984. ) Effetti personali (1983. ) Il pap'occhio (1980. ) Szállást kérek (1979. ) A Hold (1979. ) Női fény (1979. ) Vad ágyak (1979. ) Néhány kép: Forrás:
Bolti ár: 4 990 Ft Megtakarítás: 6% Online ár: 4 641 Ft Leírás Egy olasz kisvárosban Salvini, a költő ábrándozik és álmodozik, a Hold hangját hallva járja az éjszakákat és a nappalokat. Különböző emberekkel találkozik, akik színes kavalkádot alkotnak körülötte, legyenek kukkolók, szépségkirálynők, tévések, politikusok, táncoló fiatalok. Ő közben válaszokat keres, és persze a szerelmét, az emberek pedig még a Holdat is képesek lehozni az égről. Ahogy azt már megszokhattuk a nagy olasz mestertől, Federico Fellini most is pillanatok alatt képes elvarázsolni bennünket. Cirkuszba illő kavalkádba sodor, megnevettet és megsirat, gyönyörű pillanatokat mutat jellegzetes, különc karaktereivel. 1990-es filmjének főszerepében Roberto Benigni látható. * Rendezte: Federico Fellini Szereplők: Roberto Benigni, Paolo Willaggio, Nadia Ottaviani, Marisa Tomasi, Angelo Orlando Zeneszerző: Nicola Piovani Gyártási év: 1990 Játékidő: 115 perc MONO 1. 66:1 - 2 PAL Extrák: magyar nyelvű interaktív menü, közvetlen jelenetválasztás 12 ÉVEN ALULIAK SZÁMÁRA NEM AJÁNLOTT!
Ez az a hívőket és nem hívőket minden korban visszatérően kínzó kérdés, amelyre ebben a történetben senki sem tud válaszolni. Mint ahogy nem igazán megnyugtató a pap, Don Antonio kijelentése sem, amikor az örök üdvösségről szólva azt mondja: ennek csak ötven százalék az esélye, bár a semminél ez kétségtelenül több. Nincsenek valóban hiteles személyek, akik reményt, vigaszt adnának az összezavarodott embereknek. Így aztán a Hold elfogásáról megemlékező ünnepség is zűrzavarba, zajos anarchiába csap át, bizonyítva a szakállas professzor szavainak igazságát: "Ezúttal is szomorúan kell megállapítanom, nem mulasztunk el egyetlen pillanatot sem, hogy bebizonyítsuk, milyen éretlenek vagyunk. " A regény és a belőle készült film is azt sugallja, hogy ebben a kaotikus, zűrzavaros világban a látszólagos bolondok – így az említett Gonella és Salvini mellett a zene démoni hatalmától megrettent, a világból kivonult, hajléktalanná vált zenész – őrzik az értékeket, de szakadéknyi távolság választja el őket az úgynevezett normálisoktól.
Nekem például az érzeteim sokkal jobban működnek éjszaka, olyankor valahogy fogékonyabb vagyok. Odaültem a zongorához, és elkezdtem rögtönözni. Emlékek, (hang)képek és a legkülönfélébb érzések jöttek elő… Az elkészült ciklust azzal adtam át Balázsnak, hogy nézze meg, véleményezze, és próbáljon címet adni a tételeknek. Így is lett. A zene alapján, asszociációira hagyatkozva ő találta ki a tételcímeket: Fény és árnyék, Hamis árnyak, Kráter és Megfagyott sugarak. Szóval ebben az esetben is az történt, hogy szerző és előadó, előadó és szerző inspirálta egymást. Balázsnak tetszett a darab, ezért sokszor eljátszotta azóta. Nyáron felvette; decemberben jelenik meg a lemez. Előreláthatóan mozgalmasan alakul Virágh András Gábor következő éve is. Újdonság, hogy külföldről hívták tanítani; Izrael három nagyvárosában tart majd "workshop-jellegű" Mesterek és tanítványok-előadásokat, és ad koncerteket német barokk, illetve XX. századi és kortárs magyar szerzők (köztük saját) műveiből. Előadóként és zeneszerzői minőségében Los Angelesbe várja a hírneves Pacific Chorale; két hangversenye lesz Bécsben, a Stephansdomban, illetve a ferences templomban… Itthon egy önálló CD-re kapott felkérést, amelynek rögzítésére szintén jövőre kerül sor.
A Dazed nek nyilatkozva Arsham azt mondta, hogy: Az időutazás és az idő elfolyásának gondolata sokszor köszön vissza a munkáim során, ahogyan a múltamból elevenítek fel emlékeket és úgy tüntetem fel őket, mintha egy régészeti lelőhelyen találtam volna meg. A film is ezzel az ötlettel játszik el: innen a homokóra. Az elfolyó idole. Úgy tűnik, Arsham és az Adidas Originals újra sínen vannak, ahogy a legfrissebb üzenetből látni lehet, Arsham és Benny időutazásról, tényekről és fikciókról, na, meg új cipőkről beszélgetnek. Kezdőlap - Uncategorized - Nagyon úgy tűnik, hogy az elfolyó idő modern mestere, Daniel Arsham ismét új filmmel fog megörvendeztetni minket
Közben pedig nem csak Dalí műveit gondolják tovább, hanem megmutatják a nézőknek azt is, hogy a mi világunk miben különbözik Dalíétól – és miben nem. A(z) Kulcsár Noémi és Halász Gábor előadása Bemutató időpontja: 2018. január 30., Stáblista:
Fotó: 2019. március 15-én 30 éve szabadon címmel indította el a kormány azt a több mint két éven át tartó, a szovjet csapatok kivonásának 30. évfordulóján, azaz 2021. június 19-én záruló rendezvénysorozatot, amely a rendszerváltásra, Magyarország függetlenségének visszanyerésére emlékezik. Az emlékév célja, hogy "ráirányítsa a magyar emberek és a közép-európai nemzetek figyelmét az akkori események világpolitikai súlyára, nyilvánvalóvá tegye, hogy Nyugat-Európa a második világháborút követően magára hagyta Közép-Európát, ennek ellenére a közép-európai nemzeti közösségek – élve a történelmi lehetőséggel – maguk vívták ki szabadságukat és függetlenségüket". Ennek része az a február 17. és április 5. A Fradi, és az elfolyó idő | Rangadó. között a Pesti Vigadóban Elfolyó idő címmel – egyelőre csak virtuálisan – látható kortárs képzőművészeti tárlat, mely a Magyar Művészeti Akadémia tagjainak az 1989-es nyugati határnyitás történelmi eseményét megidéző alkotásaiból válogat. A kiállítást először a passaui közönség láthatta 2019. július 5-től, majd az ezt követő időszakban megfordult Stuttgartban és Berlinben is, 2020 őszén pedig a Római Magyar Akadémiára, onnan a strasbourgi a Lieu d'Europe-ba érkezett.
Táncolják: Hajszán Kitti, Halász Gábor, Schell Martin, Rubi Anna, Csizmadia Tamás Dramaturg: Cseh Dávid Koreográfus-rendező: Halász Gábor (első rész) Kulcsár Noémi (második rész) A Kulcsár Noémi Tellabor produkciója A Kulcsár Noémi Tellabor darabjának a középpontjában Salvador Dalí, spanyol szürrealista festőművész munkássága áll. Elfolyó óra. A Tellabor évek óta folyamatosan kísérletezik különböző előadó művészeti formákkal és műfajokkal, ez a produkció pedig újabb lépés a kortárs tánc, a balett és a képzőművészet közti kapcsolódási pontok keresésében. Salvador Dalí művészetére azért esett a választás, mert Dalí sajátos módon ragadta meg kora valóságát – ehhez pedig nem csak Einstein relativitás elméletét, hanem számos más korabeli felfedezést, gondolkodásmódot és hangulatot próbált megragadni elképesztően plasztikus, mégis merőben szimbolikus képeiben. Dalí egy zűrzavaros korban élt, az első világháborút követő években vált egyre tágabb körben ismertté, de a nagy gazdasági világválságot követően terjedő sötétséget, a folyamatosan elbizonytalanodó, relatívvá váló világot ábrázoló szürrealista, gyakran groteszk és humoros képei tették világhírűvé.
Ezt leszámítva – szemben családja más tagjaival – a festő egyszer sem örökítette meg imádott édesanyját műveiben; az 1929-es A vágy talánya: anyám, anyám, anyám című munkájáról Rodriguez úgy vélekedik, hogy azt már egyértelműen majdani felesége, Gala ihlette. Ekkor az édesanya már nyolc éve halott volt. Forrás: Kőváry Zoltán: A vágy talánya. Salvador Dalí és az irracionális meghódítása