Lars Kraume magyar vonatkozásokban bővelkedő filmjével, A néma forradalom mal indult a német nyelvű filmeket bemutató Szemrevaló fesztivál csütörtök este. Az igaz történeten alapuló filmet október 11-től moziban is láthatja a magyar közönség. Kritika a filmről. 1956-ban, alig három évvel a keleti blokk első népfelkelése, az 1953-as keletnémet felkelés után újra sürgős dolguk támadt az Európa keleti felét megszálló szovjet katonáknak, ezúttal Magyarországon. A hírek abban az időben sokkal nehezebben terjedtek az NDK-ban is, és mivel a kommunista propagandamédia vagy elhallgatta, vagy fasiszta csőcselék tombolásának hazudta az eseményeket, maradtak a szóbeszédek, vagy a csak illegálisan hallgatható amerikai rádió. Sőt, még a fal sem áll, ezért ha korlátozottan is, de Berlin nyugati fele is látogatható – a film két, érettségi előtt álló főszereplője is itt, egy moziban értesül a magyarországi forradalomról a filmhíradóból. A Dietrich Garstka azonos című regénye alapján készült A néma forradalom (Das schweigende Klassenzimmer) a rendező, Lars Kraume második olyan filmje Az állam Fritz Bauer ellen után, amely az ötvenes évek Németországában játszódik, bár ez most az NDK-ra korlátozódik.
Egy gimnáziumi osztály tanulói, akik közül néhányan nyugati rádióadót is hallgattak, sőt, átruccantak Nyugat-Berlinbe is, így valamivel többet tudnak másoknál, úgy döntenek, hogy az első tanítási órán két perc néma csönddel adóznak a magyar mártíroknak. Nem mindenki támogatja az ötletet, de a többség megszavazza – ne feledjük, németekről van szó! -, és így meg is csinálják! Lesz is belőle botrány, hiszen az ilyesmit nem tűrhették a hatóságok, és borítékolható az eredmény, pláne, hogy megtörtént esetről van szó, de A néma forradalom innen kezd igazán jó és érdekes lenni. Merthogy a nagy, kissé dagályos és naiv gesztus valóban filmvászonra illik, akárcsak az ezt követő boszorkányvadászat, a diákok elleni fellépés külön-külön és együtt is, mi pedig már nem igazán szeretjük az ilyen nagy, heroikus fellángolásokat, talán azért sem, mert olyan világban élünk, ahol a megalkuvás, a hallgatás, de legalábbis a vállvonogatás a mindennapok részévé vált – és nem örülünk, ha emlékeztetnek erre. És Lars Kraume ( Az állam Fritz Bauer ellen, 2015) rendező nem is akarja hőseit HŐSKÉNT ábrázolni.
Az egyikük ( Tom Gramenz) apja a helyi tanácselnök, a másiké ( Leonard Scheicher, ő kettejük közül az igazi tehetség) melós, akiknek már volt dolga az elvtársakkal. Vagyis A néma forradalom képes árnyalni ott, ahol kell és igazi drámát mutatni ott, ahol az valóban indokolt. És bár ez lenne a nyilvánvaló receptje minden hasonló filmnek, kevés rendezőnek sikerült ezt konkrétan is megvalósítania. És ez a film még arra is képes volt, hogy egy kicsit kíváncsi legyek a megboldogult NDK-ra. Értékelés: 8/10
A néma forradalom egyszerre dolgoz fel egy rendkívül izgalmas történetet és ad hiteles képet a diktatúra természetéről. ZALÁN MÁRK KRITIKÁJA. Az utóbbi másfél évtizedben a német filmipar szüntelen profizmussal, magas színvonalon, a nemzetközi nézőközönség számára is könnyen befogadható módon viszi filmre huszadik századi történelmük kardinális pillanatait. Az olyan, máig népszerű filmek, mint A bukás – Hitler utolsó napjai (2004), A mások élete (2006), a Sophie Scholl (2005), vagy a Baader-Meinhof csoport (2008) nagyszabású, a közelmúlt eseményeivel szembenéző és azokat több aspektusból értelmezni próbáló projektek. Vezérmotívumaik a konok, egyéni meggyőződéseikért határozottan, akár életük kockáztatásával is kiálló hősök, a hatalommal szembeni ellenállás és a szabadság iránti mérhetetlen vágy. Lars Kraume aktuális munkái, az itthon két évvel ezelőtt bemutatott Az állam Fritz Bauer ellen (2015), valamint a legfrissebb, A néma forradalom (2018) motívumait és kivitelezését tekintve is könnyűszerrel illeszkedik a német film máig tartó, múltfeltáró irányzatához.
Jelenetek a filmből Lars Kraume filmje fiatalokról mesél, és nem titkolt szándéka, hogy elsősorban a hőseivel egyidős közönséget szólítsa meg. Nemcsak annak érdekében teszi ezt, hogy megmutasson nekik egy korábban szinte ismeretlen történelmi epizódot, hanem a könnyebb azonosulás érdekében alkotását a mai korra reflektáló áthallásokkal is tarkítja: az osztály tagjai rendre élesen ellentmondó hírekkel szembesülnek a forradalomról (az egyik oldalon Puskás halálát híresztelik, a másik szerint életben van, az egyik közvetítés szabadságharcosoknak tartja, a másik fasisztának bélyegzi a mártírokat), melyek igencsak elbizonytalanítják őket azok hitelességét illetően. Mindez ma, az internet világában, amikor több kimutatás szerint a tizenévesek a legnagyobb hírfogyasztók, különösképp időszerű. Kraume ugyanakkor nemcsak aktualizál, hanem voltaképpen tanít is, mindezt bosszantó manírok és hatásvadász elemek minimális alkalmazásával. Világosan bemutatja, mit tesz egy diktatórikus rendszer olyan állampolgárokkal, akik szabadon mernek gondolkodni és cselekedni.
Legfőképpen köszönet illeti a gyerekeket, akik rendszeresen és örömmel részt vesznek az edzéseken, sokszor másfél órát utaznak egy-egy mérkőzés helyszíne miatt a hétvégi fordulókra, illetve szüleiket, akik támogatása, bizalma, biztatása, pozitív hozzáállása nélkül nem lehetnénk sikeresek. A Dunakanyar Kézilabda Akadémia Szobi Fekete István Általános Iskolában harmadik éve zajló sporttevékenységéről, Diákolimpián elért eredményeinkről, iskolánkból már többnyire elballagott U13-as korosztályú csapatunkról a továbbiakban szeretnék részletes tájékoztatást adni. Sportbaráti üdvözlettel: Kovács Tamás edző, Dunakanyar Kézilabda Akadémia a Szobi Fekete István Általános Iskola pedagógusa
2018 januárjától végre a lányok számára is elérhetővé vált egy csapatsportág Kismaroson: a kézilabda. A kismarosi önkormányzat, a tankerület és a Kézilabda Akadémia együttműködésének köszönhetően megkezdődtek az edzések. A részletekről a trénert, Nyári Józsefet faggattuk. Az edzések augusztusban folytatódnak, keddenként és péntekenként 14-től 15 óráig. Jelentkezni az edzőnél lehet a 0620/321-84-18-as telefonszámon. – Hogyan indult útjára a kezdeményezés? – A Vácon működő Dunakanyar Kézilabda Akadémia a Dunakanyar és Nógrád megye kézilabda iránt érdeklődő fiataljaira koncentrál, több kis csapatot foglal magába. Kismarosról is érkezett felkérés, hogy csatlakozna a falu a programhoz. A Réti gyerekek nagymamája azelőtt nálunk kézilabdázott, ő kért, hogy jöjjek segíteni vagy hozzak valakit, aki edzéseket tartana. Végül én maradtam. A cél, hogy a későbbiekben, amennyiben a fejlesztések úgy alakulnak, létrejöjjön egy kézilabda csapat Dunakanyar Kézilabda Akadémia Kismaros néven. – Jelenleg hány gyermek jár edzésre?