Regéczy-Nagy László 96 éves volt, temetéséről a család később gondoskodik. Kapcsolódó írásunk: – Csak az elnyomás gyűlölete kevés volt a nemzeti egységhez. Regéczy-Nagy László – Wikipédia. 1956. október 23-a ritka történelmi pillanat volt, amikor mindenki önmaga fölé nőtt – emlékezik a Bibó–Göncz–Regéczy-per harmadrendű vádlottja, aki börtönben töltött éveiről és egy másik, sokkal nagyobb börtönről is mesélt portálunknak. Jakus Ágnes Képek: Füle Tamás
A börtönévekről így vallott: "Amikor néha volt bibliám, az volt az igazi kapcsolat a kintiekkel. Ugyanazt a bibliát olvashattam, amit az itthon maradottak. " Végül hat év után szabadult – ahogy ő mondta, "a kis börtönből a nagy börtönbe", a gyűjtőből a drótkerítéssel övezett Magyarországra. Visszatért családjához, és segédmunkásként, majd fordítóként dolgozott. 1988-ban többedmagával megalapította a Történelmi Igazságtétel Bizottságot (TIB), amely a történelemhamisítás leleplezését és a Kádár-rendszer alatt pellengérre állított személyek méltó megvilágítását tűzte ki célul. Részt vett Nagy Imre és társai újratemetésének megrendezésében. Ugyanebben az évben a Magyar Demokrata Fórum tagja, majd 1990-től a köztársasági elnök hivatalának főosztályvezetője, később szárnysegédje lett. 1996-ban ezredesi rangban nyugdíjba vonult, ugyanebben az évben megválasztották a TIB elnökévé. Regéczy család – Wikipédia. Portálunknak hívő református emberként úgy nyilatkozott: "Nincs fontosabb, amit a nemzetemnek kívánhatnék, mint hogy megtapasztalja az igazi szabadságot, amit Krisztus hozhat el. "
A vád azt is tartalmazta, hogy Nagy Imre utolsó írását a másodrendű vádlottal együtt kijuttatták nyugatra. Őt, mint harmadrendű vádlottat, a Legfelsőbb Bíróság népbírósági tanácsa 1958. augusztus 2-án főbüntetésül 15 év börtönbüntetésre ítélte. [2] A két másik vádlottat egyenként életfogytiglani börtönre ítélték. Elhunyt Regéczy-Nagy László, az egyik leghitelesebb ötvenhatos. A bíróság enyhítő körülményként értékelte, hogy a bűncselekményben alárendelt szerepkörben tevékenykedett és tettét a tárgyaláson a bűnössége elismerésére is kiterjedően megbánta. [3] 1963 -ban az általános amnesztia idején nem akarták szabad lábra helyezni, de U Thant az ENSZ -főtitkár közbenjárására végül mégis szabad lábra került. " Mi nem az amnesztiával szabadultunk, Göncz és én bent maradtunk még hónapokig. Aztán az ENSZ nyomására nagy nehezen kiengedtek minket, tehát nem kellett letölteni neki az életfogytiglant, nekem a 15 évet, Istennek hála. És óriási meglepetés volt az a magyar társadalom, amelyet hat esztendő elteltével talált az ember, a saját hazájában. Jó, odabent azt mondogattuk, hogy a rácsokon belül van a kis börtön, a börtönrácsok és a nyugati határzár között a nagy börtön.
A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a működtetők írásbeli beleegyezése szükséges. Powered by ERBA 96. Minden jog fenntartva. Új vásárló vagyok! új vásárlóval indíthatsz rendelést............ x
Az egyik leghitelesebb ötvenhatostól saját gondolataival búcsúzunk: Nyugodjon békében, emléke legyen áldott. Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány
Mély fájdalommal és őszinte gyásszal a szívünkben búcsúzunk igaz barátunktól, Regéczy-Nagy László (1925-2021) katonatiszttől, 1956-os szabadságharcostól. "A történelem nem mögöttünk van, hanem alattunk. Azon állunk. Aki nem áll semmin, az nem tud semmibe gyökeret se verni. " Regéczy-Nagy László Regéczy-Nagy László a brit nagykövetség sofőrjeként a forradalom alatt és után Bibó István, Göncz Árpád és az angol nagykövet összekötője volt. 1957 júniusában tartóztatták le és 15 év börtönre ítélték, ám az ENSZ nyomására Göncz Árpáddal együtt 1963-ban kiszabadult. Egyik alapítója volt 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságának – később elnöke lett –, részt vett Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének megszervezésében. A Szabadságharcosokért Alapítványnak és a Történelmi Filmalapítvány kuratóriumának is tagja volt. Regéczy-Nagy László 2016-ban részesült a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány és a MOL-csoport által alapított Petőfi-díjban, helytállásáért és a közép-európai népek szabadságáért kifejtett tevékenységének elismeréseként.
A történész még Trianonig is eljutott, ahol a britek felelősségét firtatta. A történelmi magyar–brit kapcsolatok alakulásáról Jeszenszky elmondta, hogy Trianon miatt – amire Schmidt hivatkozik – legkevésbé Nagy-Britanniát lehet elmarasztalni ezért a tragikus eredményért. Schmidt Mária két lábbal beleszállt Boris Johnsonba - Blikk. Ha vádolni lehet bárkit ezért, az az akkori francia kormány volt Jeszenszky szerint. Mindezek alapján a korábbi külügyminiszter úgy látja, hogy odamondani valakinek nem politika, és nem diplomácia. Reméli, hogy nem kerül a levél a címzett kezébe, mert az az egész ország rossz hírét kelti.
A gyűlölködők legfényesebb sikere, hogy összemosták a kontrollálatlan dühöt a teljes közönséggel, és rajtuk keresztül az országgal. A sport mezejére visszatérve, és Szijjártó Péterhez csatlakozva a politikus azt is felhánytorgatja a briteknek, hogy "az EB-döntőn a britek, ahogy évtizedek óta mindig, csürheként viselkedtek". Még arra is kitér, hogy "a meccsen jelenlevő Vilmos herceg és Ön (Boris Johnson – a szerk. ) sem gratulált a győztes olasz köztársasági elnöknek, ami igazán bunkó dolog". Szerinte az Eb-mérkőzés idején Londont a focidrukkerek összehányták, összevizelték, összeszemetelték. Áttörték a kordont, jegy nélkül nyomultak be, ráadásul pandémia idején, mindenfajta ellenőrzés nélkül. – Úgy viselkedtek, ahogy szoktak – szögezi le, majd azon tűnődik, hogy a britek kapnak-e ezért büntetést. Végül a következő mondatokkal zárja bejegyzését: "Boris Johnson, maga egy kis, széteső ország élén áll. Törődjön bele és söprögessen a saját háza táján. Van mit. "
De jutott rasszista megnyilvánulás Jude Bellinghamnek is, amikor az ultrák előtt melegített. Az angol válogatottat pedig már a kezdőrúgást megelőzően kifütyülte a magyar közönség, amikor a csapat féltérdre ereszkedéssel tiltakozott a rasszizmus és a megkülönböztetés ellen. Boris Johnson Twitter-bejegyzésében teljesen elfogadhatatlannak nevezte, hogy "az angol játékosokat rasszista abúzus érte Magyarországon", és a FIFA is vizsgálódik az ügyben. – A britek évszázadokon keresztül gyarmatosították a világ különböző részeit, a mai napig egy kasztrendszeren alapuló elaggott világot működtetnek. Mi soha nem gyarmatosítottunk senkit. Ezért azt tanácsolom, hogy olyan országban térdelgessenek, ahol erre igény van – folytatja az angolok ostorozását a Széchenyi-díjas történész. Úgy látja, álságos és hivalkodó, a brit moralizálást kifejező gesztusukkal nem tesznek semmit sem meg nem történté, sem jóvá. – És akkor arról még nem beszéltem, hogy mi magyarok a britektől soha, semmi jót nem kaptunk – teszi hozzá, majd hosszas fejtegetés következik Trianonról, "a felsőbbrendű britek" abban játszott szerepéről.