A tejszínt helyettesíthetjük esetleg tejföllel vagy tejjel is. Meggyleves készítése meggybefőttből vagy fagyasztott meggyből A hideg meggylevest általában friss gyümölcsből készítjük, de meggybefőttből, valamint mélyhűtött (fagyasztott) meggyből is elkészíthetjük. Amennyiben nem friss meggyből szeretnénk készíteni a meggylevest, úgy a meggyet a főzési folyamat vége felé adjuk a leveshez, mert különben a konzerv vagy fagyasztott meggy túlságosan szétfőne. Először a meggybefőttet (2 db 720 ml-es üveg) leszűrjük, ha szükséges, akkor a meggyet kimagozzuk. A befőtt leszűrt levét, a megfelelő mennyiségű vízzel kipótoljuk, majd felforraljuk. Közben kevés sóval és cukorral ízesítjük (a meggybefőtt cukortartalmát vegyük figyelembe! ). A felforrt léhez hozzáadjuk az elkészített és leszűrt fűszerkivonatot, majd tejszínes habarással sűrítjük. Meggyleves recept - fincsireceptek.hu. Hozzáadjuk a meleg tejet és végül a lecsepegtetett kimagozott konzerv- vagy fagyasztott meggyet (ez utóbbit még fagyott állapotban). Kóstolás után, ha szükséges citromlével, cukorral ízesítjük és az egészet alaposan kiforraljuk.
Felöntöd egy befőttesüvegnyi vízzel. Felforralod. Közben a pudingport elkevered a tejjel. A levesbe rakod a forraltbor fűszerkeveréket és a cukrot. 1 percig együtt főzöd. Közben megkóstolod, és ha szükséges, még tehetsz hozzá cukrot. Folytonos keverés közben hozzáöntöd a tejben feloldott pudingport. Pár percig lassú tűzön összefőzöd. Lehűtöd, tejszínhabbal vagy anélkül tálalhatod. Megjegyzés Általában akkor szoktam főzni, mikor meggyes-diós sütit csinálok szintén magozott neggybefőttből. A sütihez a befőttből csak a meggyet használom, a levét pedig hozzáadom a leveshez, így annyival kevesebb vizet adok hozzá. Kinyomtatom Szakácskönyvbe Értékelem Elküldöm Ezek is érdekelhetnek Hozzászólások Ajánlatok Friss receptjeink Hasonló Receptek X Próbáld ki az alábbiakat! tetej Fri, 2010-07-23 17:28 keszitsd el a neked megfelelo izesirest; en fozotejszinnel tegy hozza egy gomboc vaniliafagyit a tanyerodba - a gyerekeid imadni fogjak.... "fagyi leves" (a fiam csak igy hajlando megenni pl. a malnat - paszirozom., a levet ugyanigy megkeszitem levesnek) Csilla Torkika / torkika Fri, 2010-07-16 22:22 Köszi a receptet ma megcsináltam, igaz csak fahéjjal fűszereztem, de ez valami isteni hidegen!
Tiszt és kém – A Dreyfus-ügy Dráma, thriller, történelmi J'accuse 2020 A film cselekménye a 19. századi hírhedt Dreyfus-ügyet járja körül, Jean Dujardin-nel a francia tiszt, Georges Picquart szerepében. Miután a férfit 1895-ben kinevezték kinevezték a hadsereg hírszerző részlegének vezetőjévé, rádöbben, hogy hamis bizonyítékok alapján ítélték el Alfred Dreyfust, a francia hadsereg korábbi prominens zsidó tagját. Dreyfust azzal vádolták, hogy titkos katonai iratokat adott át a Német Birodalomnak, és a legkeményebb büntetést szabták ki rá hazaárulásért. Picquart a karrierjét és az életét kockáztatva évtizedeken keresztül küzdött, hogy feltárja az igazságot, és kiszabadítsa a férfit a hátborzongató Ördög-szigeteki rabságából. A film még nem található meg a műsoron.
Tiszt és kém Remekmű a Dreyfus-ügyről Szerző: Hahner Péter Roman Polanski: Tiszt és kém: A Dreyfus-ügy (J'accuse), 2019. Színes, francia–olasz film, 132 perc. A horrorfilmek, thrillerek és krimik rendezője már régen bebizonyította, hogy kiváló történelmi filmeket is képes készíteni. Ez a filmje jelentős elismerésben részesült: a velencei filmfesztiválon négy díjat nyert, kapott három César-díjat (a legjobb rendezését, a legjobb forgatókönyvét és a legjobb jelmezekét), valamint a CinEuphoria-díjak közül is neki ítéltek hármat. Valamennyit megérdemelten. A film moziplakátja. Forrás: Wikipédia A Dreyfus-ügy (1894–1906) volt a francia harmadik köztársaság legjelentősebb politikai botránya. A francia kémelhárítás antiszemita előítéletek alapján kémkedéssel vádolta és a katonai bíróság a guyanai Ördög-szigetre deportáltatta Alfred Dreyfus kapitányt. Amikor bizonyítékok bukkantak fel az elítélt ártatlansága mellett, a franciák többsége hallani sem akart ezekről, s meg volt győződve róla, hogy kizárólag a haza ellenségei vádolhatják igazságtalansággal a hadsereget.
Természetesen lehetséges, hogy meglátásom nem helytálló, hiszen Dreyfus kapcsán már tudjuk, hogy ő teljesen ártatlan volt, Polanski bűnössége/ártatlansága azonban mai napig nem tisztázott. Picquart (Forrás:) A rennes-i katonai bíróság másodszorra is elítélte Dreyfust, de kegyelmet kapva távozhatott a börtönből. 1906-ban elítélését a katonai bíróság semmisnek nyilvánította. A film utolsó pontja is érdekes. Picquart ezredest az ügy megoldása miatt miniszterré nevezték ki, Dreyfus pedig visszatért a katonai pályára. A katonatiszt egyik nap kérte Picquarttól, hogy léptessék feljebb a katonai ranglétrán méltányossági okokból. Picquart azonban ezt megtagadta a körülményekre hivatkozva, ezután a két tiszt soha többé nem találkozott egymással. Itt egy újabb ponton jelenik meg Polanski: számomra ő egyszerre Picquart és Dreyfus is, hős és vádlott, aki töretlenül keresi az igazságot, főképpen a maga igazságát, nem törődve a környezettel. Polanski a forgatáson (Forrás:) Miért lehetett tehát ez a film ilyen sikeres?
2020. 09. 17. (J'accuse) A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában. KRITIKA Roman Polanski elegáns és precíz drámát rendezett a Dreyfus-ügyről, aminek tanulságai több tekintetben aktuálisak, mint gondolnánk. Soós Tamás Polanski új filmjét megelőzte a botrány, miszerint az egy kiskorú megerőszakolásáért magát bűnösnek valló, de az ítélethozatal elől elmenekült rendező magát mentegeti, amikor az árulással ártatlanul vádolt, és hosszú évekre bebörtönzött zsidó katonatisztről, Alfred Dreyfusról forgatott filmet. A film etikai oldalát ebben a kritikában nem tárgyalnánk, és nem azért, mert a Polanski- és a Dreyfus-ügy áthallásai szétfeszítenék a cikk kereteit (lévén ilyenek csak a rendező képzeletében léteznek), hanem azért, mert a szeptemberi lapszámunk Polanski-portréjában foglalkozunk vele részletesebben.
Dreyfust hazahozták az Ördög-szigetről és ügye a rennes-i katonai bíróság elé került. Érdemes megjegyezni, hogy a film ezen részén fokozatosan előretör az erőszak, a bánat és a pesszimizmus, melyek alapvető jellemzi Polanski filmjeit. Kis részletekben megismerjük Dreyfus szenvedéseit az Ördög-szigeten, majd sor kerül a katonatiszt ügyének tárgyalására is. A per szemléltetése is érzékletes: hosszan elnyúló vitázás, koholmányok, az egyén tehetetlensége. Itt értheti talán meg a néző, hogy miért is választotta Dreyfus történetét Polanski. Ő maga is annyit szenvedett, mint a kapitány. 1969-ben, amikor Polanski Londonban dolgozott szeretett feleségét, születendő gyermekét és négy barátját egy szektavezér és bandája brutálisan lemészárolta. Innentől Polanski életéhez csak a pesszimizmus és a depresszió társult, csakúgy, mint Dreyfuséhez. 1974-ben pedig azzal vádolták Polanskit (mai napig nem tudni pontosan, hogy mi történt), hogy megrontott egy 13 éves amerikai gyerekszínésznőt. A rendezőt ezért kitiltották az országból, hosszú polgári per indult ellene, rövid ideig házi őrizetben is tartották csakúgy, mint Dreyfust az Ördög-szigeten.
Szereplők: Jean Dujardin, Louis Garrel, Emmanuelle Seigner, Mathieu Amalric, Denis Podalydès Roman Polanski új filmje a velencei filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, itt Ezüst Oroszlánt és FIPRESCI-díjat nyert. A francia hadsereg tisztjét, Alfred Dreyfust 1894-ben igaztalanul megvádolják, majd a történelem egyik leghíresebb koncepciós pere során hazaárulásért életfogytiglani száműzetésre ítélik. Roman Polanski alkotása – amely Robert Harris történelmi bestsellere nyomán készült – ezt a jól ismert történetet dolgozza fel monumentális játékfilm formájában.
Kissé sántít hát a párhuzam, mert annak idején ő maga is elismerte bűnösségét, és nem is rehabilitálták sosem. Azt nem mondom, hogy ezen ne akadjunk fenn – mert egy gyerekmolesztáláson igenis akadjunk fenn mindig – de a jó hír az, hogy a film, sánta párhuzam ide vagy oda, működik. A cím kissé megtévesztő, a film fókuszában ugyanis nem is Dreyfus alakja áll, hanem Georges Picquart ezredesé, éspedig A némafilmesből ismert Jean Dujardin megformálásában. Picquart a katonai titkosrendőrség élére kerülve, gyakorlatilag véletlenül fedezi fel, hogy alighanem valami nem volt teljesen törvényes Dreyfus perében, és ő az is, akit – annak ellenére, hogy ő sem mentes a zsidógyűlölettől – nem hagy nyugodni a tény: valóban ártatlan embert ítéltek el. Küzdelme az igazságért feszes és lebilincselő, még ha néhol kissé túl is van tárgyalva, unalmassá nem válik egy percig sem, és miközben az ügy felfejtését figyeljük Polanski mesteri történetfűzésében, fenséges megjelenésben, arra is alkalmunk nyílik, hogy elmerengjünk az intézményesült előítéletesség mibenlétéről.