Kivette Király kis Miklós a csillagokat, levágta a sárkánynak a hetedik fejét is. Elment az öccséhez, elkötötte a lovat, mentek tovább. Elérték az aranyerdőt, ott megint megkötötték a lovat a fához, Király kis Miklós elment az aranyhídhoz. Rávágott a kardjával, leszakadt két szál deszka. Elbújt a híd alá. Jön a tizennégy fejű sárkány, menne keresztül rajta, megbotlik a lova. Az is azt mondja megint: - Mi oka annak, hogy tizennégy éve erre járok, sose bírtál megbotlani, s most megbotlottál? Az a ló is azt mondja: - Nékem tűz, néked víz, mind a kettőnknek el kell pusztulni! Leszállott a sárkány, s azt mondja: - Király kis Miklós, gyere ki a híd alól, mert mikor akkora voltál, mint egy köleskásának ezredrészi, akkor tudtam, hogy meg kell veled vívni! Kiment. Kérdi tőle a sárkány: - Na, hogy megyünk? Ölre vagy kardra vagy botra? - Kutya szokott ölre, kondás pedig botra, vitéz pedig kardra! Azzal kardra mentek. Addig-addig verekedtek, vagdalkoztak, hogy Király kis Miklós annak a sárkánynak is levágta tizenhárom fejét.
Arra megy a hétfejű sárkány, megbotlik a lova. Azt mondja a hétfejű sárkány: - Kutyák, ebek igyák a véredet, hét esztendeje, hogy ezen a hídon járok, sose botlottál meg, mi oka ennek? Azt mondja a ló neki: - Nékem tűz, néked víz, mind a kettőnknek el kell pusztulni! Leszállott a lóról a hétfejű sárkány, s azt mondja: - Király kis Miklós, gyere ki a híd alól, mert mikor akkora voltál, mint egy köleskásának ezredrészi, akkor tudtam, hogy meg kell veled vívni! Kimegy Király kis Miklós, azt kérdi tőle a hétfejű sárkány: - Hogy menjünk? Ölre vagy kardra vagy botra? Azt mondja rá Király kis Miklós: - Kutya szokott ölre, kondás pedig botra, vitéz pedig kardra! Kardra mentek. Addig birkóztak, addig vágták egymást, hogy a vitéz levágott hat fejet. Azt mondja neki a hétfejű sárkány: - Király kis Miklós, hagyd meg ezt az egy fejemet, odaadom a csillagokat! - Na - mondja Király kis Miklós -, hol vannak? - Ott a nyeregpokróc alatt, vedd ki! Kivette Király kis Miklós a csillagokat, levágta a sárkánynak a hetedik fejét is.
Kiment. Kérdi a sárkány: - Na, hogy megyünk? Ölre vagy kardra vagy botra? - Kutya szokott ölre, kondás pedig botra, vitéz pedig kardra! Addig verekedett a legény a sárkánnyal, hogy annak is levágta huszonhárom fejét. Mikor levágta a huszonhárom fejét, azt mondja a sárkány: - Király kis Miklós, hagyd meg a huszonnegyedik fejemet, odaadom a napot. Mikor megkérdezte tőle Király kis Miklós, hol van a nap, azt felelte a sárkány: - Ott van a nyeregpokróc alatt! Ennek a sárkánynak háromlábú lova volt, de az a három lábon is sebesebben tudott menni, mint más, akinek négy lába van. Király kis Miklós nem kivette a napot, hanem odatette a csillagokat meg a holdat a naphoz a háromlábú lónak a nyeregpokróca alá. A sárkány huszonnegyedik fejét levágta, felült a háromlábú lóra, s elment az öccséhez. - Na, öcsém, most már megvan a nap, a hold meg a csillagok, mehetünk! - mondta. Ahogy kifele értek az erdőből, leszólt egy kis ember egy fa tetejéről: - Király kis Miklós, azt hiszed, a tied a nap és a hold meg a csillag?
Ismeretlen útra lép, ahol már nem ő diktálja a szabályokat. Emlékezhetünk a mesére: a nap, a hold és a csillagok megkeresését és visszaszerzését – nem alaptalan – magabiztossággal ajánlotta fel Király kis Miklós, ő volt az, aki kihívta a sárkányokat, a hős volt az, aki elhatározta, hogy megküzd a sárkányokkal (a külső-belső ellenséggel) és meghatározta a harc színterét és módját is. Útja új szakaszában minden ismeretlen számára – azt sem tudja, merre induljon – egy biztos csak: a feladat maga. Illetve még egy, a főhős hite és bizalma abban, hogy sikerrel fog járni. Nem látja, hogy milyen segítséget fog kapni, de elindult és halad előre. Aztán ahogyan halad, úgy kerülnek az útjába a segítők. Szokatlan érzés lehet(ne) ez Király kis Miklósnak, hiszen eddig ő irányított, most viszont a maga erejéből lehetetlennek látszik a feladat megoldása. A mese azonban azt üzeni, hogy ez csak látszólag van így. Miklós is alázattal fogadja el, hogy a történtek után és azok következtében ez a dolgok rendje és minden, ami zajlik vele és körülötte az határozott céllal történik.
Harmadik reggel, mikor kimegyen a király újra sétálni, megint feljön a fekete felleg. Azt mondja: - Te király, add nekem a legkisebbik lányodat, mert ha nekem nem adod, elviszem a csillagokat. Azt mondja neki a király: Elment a felleg, elvitte a csillagokat. Na, hát ott nagy sötétség lett, s nagy sötétségben jártak... Egyszer Király kis Miklós megyen az öccsével a királyudvarra vízért. Azt mondja az öccsének Király kis Miklós: - Öcsém, én eléhoznám a napot, holdat, csillagokat, hogyha a király nekem adná fele királyságát meg a legkisebbik lányát. Ezt meg a király meghallotta. Odahívatta. - Na, fiam - azt mondja -, ha elő nem hozod, amit mondtál, a fejedet levétetem. - Hát, felséges király atyám, tessék adni egy lovat, mind a kettőnknek kardot, útnak indulunk. Megindultak, mentek hetedhét országon. Egyszer elértek egy ezüsterdőt. Az erdő szélén megkötötték a lovat, a kisebbik fiú ott maradt. Ügyelt a lóra, hogy valami állatok meg ne egyék. Király kis Miklós elment az ezüsthídra, rávágott, egy szál deszka leszakadt.
Harmadik reggel, mikor kimegyen a király újra sétálni, megint feljön a fekete felleg. Azt mondja: – Te király, add nekem a legkisebbik lányodat, mert ha nekem nem adod, elviszem a csillagokat. Azt mondja neki a király: Elment a felleg, elvitte a csillagokat. Na, hát ott nagy sötétség lett, s nagy sötétségben jártak… Egyszer Király kis Miklós megyen az öccsével a királyudvarra vízért. Azt mondja az öccsének Király kis Miklós: – Öcsém, én eléhoznám a napot, holdat, csillagokat, hogyha a király nekem adná fele királyságát meg a legkisebbik lányát. Ezt meg a király meghallotta. Odahívatta. – Na, fiam – azt mondja -, ha elő nem hozod, amit mondtál, a fejedet levétetem. – Hát, felséges király atyám, tessék adni egy lovat, mind a kettőnknek kardot, útnak indulunk. Megindultak, mentek hetedhét országon. Egyszer elértek egy ezüsterdőt. Az erdő szélén megkötötték a lovat, a kisebbik fiú ott maradt. Ügyelt a lóra, hogy valami állatok meg ne egyék. Király kis Miklós elment az ezüsthídra, rávágott, egy szál deszka leszakadt.
Utánpótlásunk fő célja, hogy saját nevelésű játékosaink stabil tagjai legyenek az FTC felnőtt csapatának. Kiss-Baranyi Sándorral, az FTC utánpótlás szakmai igazgatójával interjúsorozatunk első részében a kihívásokkal teletűzdelt téli időszakról, a másodikban a játékosok egyéni képzéséről, valamint a szakmai előrehaladásról beszélgettünk, míg legújabb részünkben a korosztályos válogatottak szerepe és az utánpótlásunk fejlődése került a középpontba. - Jó szakmai kapcsolatot ápolunk a korosztályos válogatottakkal – kezdte Kiss-Baranyi Sándor. - Az utánpótlásban úgy gondoljuk, hogy különösen az U17-es, az U18-as és az U19-es korosztályban kiemelt jelentősége van azoknak a visszajelzéseknek, melyeket a korosztályos válogatottak mérkőzésein játékosainkról kapunk. Kiemelt fontossággal bír, hogy fiataljaink felkészülten csatlakozzanak a nemzeti csapathoz, ahol jó teljesítménnyel járulhatnak hozzá a magyar labdarúgás hírnevének öregbítéséhez. 87 éves korában elhunyt az egykori Fradi-legenda, Friedmanszky Zoltán - Blikk. A klubunk utánpótlásában nevelkedő játékosoknak nem csak a futballpályán kell megállniuk a helyüket, ugyanis a labdarúgás mellett komoly hangsúlyt helyezünk a kettős életpályamodellre is.
Egy rangadót másképpen kell megvívni, sajnos több rémült arcot láttam. Meg kell mutatniuk a játékosoknak a pályán is, hogy ők jó futballisták, nem hiába tagjai az MTK-nak. Gratulálok a Ferencvárosnak! " - nyilatkozta a tréner. Simple Női Liga, 15. forduló FTC-Telekom-MTK 7-1 (3-1) Budapest, Kocsis Sándor Sportközpont. Játékvezető: Molnár Réka Gólszerzők: Pusztai (9., 66. ), Vágó (41. Celtic-Fradi: Belépő csak elővételben - Gólok.hu. ), Ivanusa (43., 55. ), Czellér (69. ), Fenyvesi (92. ), illetve Vachter (2. )