Álmaidban el ne szóld magad Véletlen, ha épp mellette vagy A neveket összekeverni nem szabad Csak ne tudja meg, hogy létezem, Bár minden percét élvezem Azt mondtad, adjak több időt neked Azt ígérted, lépni fogsz Majd otthagyod, és ez csak átmenet Ha hozzá húz a szíved Miért vagy itt velem, mondd Miért csinálsz belőlem És a párodból bolondot?! Engem mindig megtalál a rossz vér... Mindig megtalál, jeah mindig megtalál Szereted őt, de szeretőt játszol el Nekem adod magadat, ez volt a csel Hogy ide is oda is játszadozni mész De nem azért vett el, Hogy hülyének nézd Mondd meg mit kezdjek veled Soha nem tudnék bízni benned Otthon vár az embered Mondd, ez baby meddig mehet, Hogy soha nem mondasz nemet? Miért kell bűntudatot keltened? Rossz vér robi z. Jöttél értem, hogyha kértelek S ha tudtad, vétkezem Őszintén mondd meg Miért mentél bele? Most meg mintha én volnék A világ szégyene... Mindig megtalál, jeah, mindig megtalál
Papadimitriu Athina a munkájáról és a megélhetéséről mesélt a Sztárportrénak. "Olyan szinten vagyunk elszakadva a természettől, hogy pénz nélkül már nem is nagyon tudjuk elképzelni. Pedig kevés pénzből is meg lehet élni, ha az ember olyan környezetben van, ami az ő élettere – tehát a fű, fa, virág, bogyó, bármi. Van rengeteg olyan gyógynövény, amiből teákat, levest, bármilyen kaját lehet készíteni. Például a csalánból igen finomat lehet – levest, rakott tésztát -, és az mindenhol nő. Erős zöld íze van, és amikor megeszed, azt érzed, hogy energiát ettél. Nagyon sok a panasz körülöttem, éppen most mondtam valakinek, hogy rosszul is esik megkérdezni bárkitől: Hogy vagy? Mert mindenki csak panaszkodik – amit megértek, de ezzel nem fogunk tudni előre menni. Nekem mindig elég annyi, amennyi van. Mindenben megtalálom a jót, mert mindenben ott van a jó, és akkor abba kapaszkodom. Addig szoktam nyújtózkodni, ameddig a takaróm elér. Ha nekem van 4 négyzetméterem, akkor abban érzem jól magam – tehát nem fogok hitelezni senkitől azért, hogy 24 négyzetméterem legyen.
Különös feladatra bukkant egy hatodik osztályos gyermek családja, miközben az etika tankönyvet böngészték a tanév első hetében: a feladatban példaként Bem József, Zrínyi Miklós, Damjanich János és Pollach Mihály mellett Mága Zoltán és Papadimitriu Athina szerepel. Mi lehet a közös ezekben az emberekben, és vajon valóban ők voltak a legjobb példák ehhez a feladathoz? Nem magyarnak születtek, de annak vallják magukat – mindenkire igaz ez? A feladat leírása szerint olyan embereket láthatunk a fényképeken, akik nem magyarnak születtek ugyan, de tetteikkel, életművükkel igazolták Magyarországhoz való kötődésüket és szeretetüket. A képek alatt minden személyről van egy rövidke leírás, a tanulók feladata pedig az, hogy megmondják, melyik kép kit ábrázol. Bár a két ma is élő személy láttán eleve elkerekedhet a szemünk – hiszen együtt említeni őket Bem Józseffel vagy Zrínyi Miklóssal elég merész -, a leírás még csak nem is feltétlenül igaz rájuk. Papadimitriu Athina szülei Görögországból települtek be ugyan, de a színésznő már Magyarországon, Budapesten született, és mindig is magyar állampolgár volt.
Trokán Nórával az ember rögtön sorsközösséget érez. Természetes, bájos, olyan tipikus, lány a szomszédból típus, aki a színpadon egy pillanat alatt képes bárkivé átalakulni. Ő napjaink egyik legsikeresebb magyar színésznője, aki ma ünnepli 34. szülinapját. Ennek alkalmából gyűjtöttünk össze néhány érdekességet, amit lehet, hogy nem is tudtál róla. Állatorvosi ambíciók Nóra gyerekkorában állatorvosnak készült, ami érthető, hiszen köztudottan nagy állatbarát. Akkor gondolta meg magát, amikor a nővérével, Annával benézett Földessy Margit színistúdiójába. Elvarázsolta a dolog, és ekkor döntött úgy, hogy a szülei (Trokán Péter és Papadimitriu Athina – a szerk. ) nyomdokába lép. Sokoldalú tehetség Nemcsak remek színésznő, de csodálatos hangja is van. A TV2 A Nagy Duett című műsorában már megmutatta ezt az oldalát is, de anyukájával és a tesójával is gyakran fellépnek, PapadimiTRIó néven. A kamera másik oldalán Az éneklés és a színpad mellett nagy szerelme a fotózás. Nóra gyakran készít portréképeket a kollégáiról, sőt, már saját kiállítása is volt.
Alig egy kilométerre laktunk a műjégtől – persze eljártunk oda is – de leginkább a sajátunkon koriztunk, az mégis más volt, csak lementünk, és már húzhattuk is fel a korcsolyát. Csupa kellemes emlékem van a gyerekkoromból. Első filmes emlékem veled kapcsolatban a Sándor Mátyás című koprodukciós filmsorozat volt. Hogyan éltél meg egy ilyen nagy, külföldi helyszínen történő forgatást? Isteni volt. Imádtam. Egyrészt fantasztikus volt a stáb, másrészt szabadok és fiatalok voltunk. Összebarátkoztunk a jugoszláv kollégákkal is. Együtt járt vacsorázni, dumálni az egész csapat, a díszletépítő munkástól a rendezőig. Aztán másnap, amikor munka volt, mindenki végezte a maga feladatát, senki nem felejtette el, hogy mit kell tennie, csak azért, mert együtt bulizott a rendezővel. Ez nagyon megnyugtató volt, így lehetett együtt dolgozni, jó hangulata volt az egész forgatásnak. Őszinte ember vagy, kiadod magadat, nem félsz, hogy kihasználják a nyíltságodat? Nem. Nem félek. Persze, gyerekkoromban előfordult, hogy az őszinteségem miatt problémám akadt, de csak azért, mert a gyerekek rettenetesen kegyetlenek.