E tavat is 1978-ban kotorták ki, és duzzasztották fel. A tájidegen fekete és erdei fenyőket a parti homokdomb megfogására ültették az 1950-es években, ahol a nyílt homokpuszta növényei élnek: pl. magyar csenkesz, homoki imola, és a tengerparti susulyka. A terület védett növényei: fehér zászpa, hússzínű ujjaskosbor, mocsári nőszőfű. A homokdomb alján az Orchideás rét valódi oázis. Ez az 50 x 10 m-es terület a Pamut-tó keleti oldala és a Fenyves között található. Nevét az itt előforduló, páratlan természeti értékeknek számító, a Magyar Vörös Könyvben is nyilvántartott talajlakó orchideáiról kapta. A homoki láprét leggyakoribb talajlakó orchideája a védett mocsári nőszőfű, és a hússzínű ujjaskosbor. Fehér zászpa A veresegyházi tavakat, patakokat egykor virágos növényekben gazdag mocsár- és láprétek, hamvas és törékeny füzek szegélyezték. Veresegyház malom tó to russian. 1927 és 2000 között a terület növényvilágának 21%-a tűnt el, 9 védett növényfaj pusztult ki. Ma már csak emléktáblán láthatóak: rovarevő lápi rence, posvány kakastaréj, vidrafű, mérgező fehér zászpa, fehérmájvirág, hússzínű ujjaskosbor, egzotikus kálmos, lápi sás, széleslevelű gyapjúsás.
Malom-tó (Veresegyházi Úszószigetek) Természetvédelmi Terület. Az 1985 óta helyi védelem alatt álló Malom-tavat a Sződrákosi-patak felduzzasztásával hozták létre a középkorban. A duzzasztás következtében a vízszint megemelkedett, és egy nagy kiterjedésű, összefüggő, nádas-sásos úszóláp alakult ki. Az úszólápok nem mások, mint vízen úszó, tőzegtalajú "növény- (nád-, sás-, moha- stb. ) szőnyegek". Az úszólápok fontos szerepet játszanak a vizek természetes öntisztulási folyamataiban. Az úszólápok országos viszonylatban is ritka élőhelyek. Növény- és állatvilágukban magas a ritkaságok aránya. Ilyen például a Malom-tóban gyakrabban szem elé kerülő, fehér ernyős virágzatát nyáron bontó gyilkos csomorika. Veresegyházi-tó - Hetedhétország . Az úszólápok nádasából időnként a nádirigó dalolása ("kara-kara-kit-kit") csendül fel. Ha óvatosan jár az ember, úszó vízisiklót vagy káprázatos tollazatú jégmadarat is megfigyelhet, ahogy a vízből kiálló facölöpről lesi halzsákmányát. A tó leggyakoribb madara a tőkés réce ("vadkacsa"). Tavasszal gyakori látvány, hogy a nádas környezetbe olvadó, barna alapszínű nőstény (tojó) után 5-6 fióka is "pedáloz".
Azóta homokos strandot alakítottak ki a tó egyik felén, ahol – tél lévén – zavartalanul mászkálhatunk, és besétálhatunk a hosszú stég végére is, hogy onnan csodáljuk meg a tavat. 4 / 32 A strand 1959-ben emelt főépülete a Malom-tavon átvezető híddal Fotó: Csanádi Márton A Malom-tó 1985 óta védett. Úszólápok tarkítják, amelyek rendkívül ritka élőhelynek számítanak, még országos viszonylatban is. A vízen tőzegtalajú növényszőnyegek lebegnek, náddal, sással, mohával, a víz alatti részük pedig nem bomlik le, hanem tőzeg keletkezik belőle, ami akár több méter vastag is lehet, és ami így letűnt korok növényeit őrzi. Veresegyház malom tó to english. Ezek az ingoványok egyébként a középkorban remek szolgálatot tettek az ellenség elől menekülő magyaroknak: ők tudták, hova kell lépni, hogy ne süllyedjenek el, üldözőikről azonban ez már nem volt elmondható. Még egy érdekesség: a Malom-tavon egy-két négyzetméteres "járó-" vagy "vándorlápokat" is megfigyelhetünk, ezek egy ideig sodródnak, majd újra rögzülnek, összefonódnak a többi növénnyel.
28 / 32 Jelenleg kissé körülményes lenne kijutni erre a stégre Fotó: Csanádi Márton A lápok ritka élőlényeknek adnak otthont. Nő itt például gyilkos csomorika, ami – ahogy a nevéből is kitűnik – erősen mérgező, állítólag még Szókratész méregpoharába is került belőle. A növényzet kakukkot, nádirigót, vízisiklót és jégmadarat rejt. Könnyen észrevehetjük viszont a tőkés récéket, amelyek minden évszakban, így most is nagy számban vannak jelen a tavon. Category:Malom-tó, Veresegyház - Wikimedia Commons. 27 / 32 A Malom-tó 1985 óta védett Fotó: Csanádi Márton A horgászok paradicsomának mondják A Malom-tó déli csücskénél 1988-89 táján alakították ki a Kocka-tavat, mellette egy keskeny csatorna húzódik, amit Hínárosnak neveznek. Meglepődünk, amikor a tetején jókora habtengert látunk lebegni. A vezetőfüzetet olvasva kiderül, hogy a víz sajnos helyenként szennyezett, algás, iszapos. A tavak többféle terhelésnek vannak kitéve, ezek közül az egyik az idegenhonos amurok betelepítése volt. A halfaj felel a hínár kipusztulásáért, ami vízi rovaroknak nyújt élőhelyet és táplálékot, a halaknak pedig búvó- és ívóhelyet.
Ezeket inkább még ha lebomlónak gondolnánk is inkább a szemetesbe tegyük. Mit dobhatunk a komposztba? Gyakorlatilag a legtöbb növényi részt elkomposztálhatjuk. Vannak lassan és gyorsabban komposztálódó növényi részek vagy levelek. Ez főleg ősszel érdekes, amikor már hullanak a falevelek a kertben. Ilyenkor sokan öngyújtóval kertészkednek, pedig simán komposztálni kellene. Könnyen bomlanak le: juhar, éger, mogyoró, kőris, szilfa, fűzfa, hárs és a nyír levelei, ezeket nyugodtan tegyük a komposztálóba nagyobb mennyiség esetén is. Nehezen lebomló falevelek: dió, platán, bükk, nyárfa, gesztenye, tölgy. Elterjedt tévhit, hogy a diófa leveleiben növekedésgátló anyagok vannak, ezért azokat nem lehet komposztálni, azonban igazából ez az anyag a komposztálás során lebomlik. Ha sok a gallyunk, akkor érdemes előtte ledarálni vagy apróra összevágni metszőollóval, mert úgy könnyebben bomlanak le. A konyhai hulladékok közül a zöldségek héja, gyümölcsök maradékai, tojáshéj, kávé- és teazacc. Milyen a jó komposzt? | Éva magazin. Szobanövények elhalt részei, elhasznált virágföld.
Szintén kis mennyiségben komposztálható a festetlen emberi haj és a köröm is, ezek ugyanúgy gyorsan lebomlanak. Mi az, amit semmiképp se komposztáljunk? Még fontosabb talán azokat a tételeket megemlíteni, amelyeket semmiképpen sem szabad komposztálni. Ezek az alábbiak: Ne kerüljön semmilyen mesterséges anyag (fém, műanyag hulladék) a komposztálóba. A "lebomló", "komposztálható", "bio" műanyagokkal kapcsolatban is sok a félreértés, viszont házi körülmények között sajnos ezek sem tudnak lebomlani! A zsíros, olajos ételmaradék szintén tiltólistás, hiszen ez rothadást indít el és odavonzza a rágcsálókat is. Sokan azt gondolják, hogy a déli gyümölcsök héja is komposztálható, ez azonban sajnos nem igaz. Hiába növényi eredetű hulladékról van szó, a héjukat általában olyan gombaölő szerekkel kezelik, amik beszennyezhetik az egész komposztot, és a bomlást is gátolják. Még lemosva sem tanácsos ezeket a gyümölcshéjakat hozzákeverni. Kivételt képezhetnek a "bio" jelölésű, vegyszerekkel nem kezelt gyümölcsök, a komposztpontokra azonban ezeket sem engedik, ránézésre ugyanis nem lehet megállapítani, hogy a héjat kezelték-e. Szerencsére minden ilyen nyílt, közösségi komposztpontnál működik egy olyan helyi lakókból szerveződött közösség, akik segíthetnek, ha bármilyen kérdésünk lenne.
Két éve üzemeltük be a komposztálót a kertben, és idén tavasszal már nagyon szép fekete termőföldet nyertünk belőle. Két év már nagy idő, így ezennel szakértőnek nyilvánítom magam, és megosztom veletek is komposztálásom történetét. Összefoglalva: semmi bonyolult nincs benne, de karizom azért kell hozzá. Bár saját kertünk nincs, egy közös társasházi kertünk igen, és mivel senkit nem zavart a komposztáló, így beszereztünk egyet. A komposztálásról nem árt tudni, hogy nem hoz azonnal sikerélményt, így kell hozzá némi türelem, mire eredménye lesz a dolognak. Jár némi munkával is, először azonban nincs más dolgod, mint beszerezni egy komposztálásra alkalmas keretet vagy koposztáló berendezést. A választás kissé zavarba ejtő lehet, mert 7000 Ft-tól 70 ezer Ft-ig terjed az áruk. Szeretném hangsúlyozni, hogy a legolcsóbb, pár ezres fakeret is maximálisan alkalmas a célra. Keressetek neki egy félárnyékos helyet a kertben, és mehet a komposzt! Itt a tavasz, forgatom a komposztot! Fotó: Bisztray Sándor Hogyan gyűjtsd a komposztot?