Clint Eastwood filmet forgatott arról, micsoda kőagy tud lenni egy katona. Bradley Cooper pedig akkora lett, mint egy hegy. Clint Eastwood rendezőként még majdhogynem jobb, mint színészként, így nem csoda, hogy a teljes filmes szcéna tűkön ülve várja, hogy előrukkoljon egy-egy újabb darabbal. A 84 esztendős legenda legfrissebb, tavaly karácsonykor mozikba bocsátott alkotása egy önéletrajzi kötet feldolgozása, amit az Egyesült Államok történetének legeredményesebb mesterlövésze írt. Ez pedig egyaránt érzékeny pontja az amerikai társadalomnak és a vadrepublikánus Eastwoodnak. Az Amerikai mesterlövész forró talajon egyensúlyoz ugyan, de korántsem annyira, mint a könyv, és nagyon látszik rajta, hogy azért közönségfilmet teljesen realisztikus formában még ma sem nagyon lehet eladni Hollywoodban. A történet főszereplője Chris Kyle, egy texasi rodeós, aki egy nap úgy dönt, hogy háborúba megy. A tengerészgyalogság SEALS erejének mesterlövésze lesz, egyszersmind az iraki ellenállók rémálma, ugyanis négy bevetése során megerősítetten több mint 160 emberrel végez – a pontos számok máig nem tisztázottak, lévén Kyle sok egyéb lövése talált célt úgy, hogy az áldozat sorsára nem derült fény végül.
A Sharpshooter angol címen futó kínai háborús eposz a legismertebb kínai mesterlövész, Zhang Taofang történetét meséli el a koreai háború idejéből, és nem véletlenül most, az egyre fagyosabb amerikai-kínai kapcsolatok idején. A kínaiak bekeményítettek, és nekimennek az amerikaiaknak, legalábbis a vásznon. A két fél a koreai háború során már szembekerült, Kína ugyanis egy 450. 000 fős "önkéntes" hadsereget küldött az összeomlóban lévő Észak-Korea megsegítésére, amely gyorsan visszaszorította az amerikai vezetésű ENSZ haderőt a 38. szélességi fok mentén húzódó eredeti határra. A harcok ezután sem csitultak, és mintegy 3 millió kínai katona fordult meg a koreai harcmezőkön, ami különös módon az 50-es évek után már nem igazán jelent meg a kínai filmgyártásban, amely csak úgy ontja magából a háborús filmeket. A gesztus egészen idáig kölcsönös volt, az amerikai filmesek sem igen hánytorgatták fel a kínai részvételt, ismerve a másik fél érzékenységét, és kialakult egy kimondatlan konszenzus – amit most Peking lendületből rúgott fel.
Az ötvenes évek óta Hollywoodban tevékenykedő Eastwoodnak eltartott egy ideig, amíg végre levakarta magáról a fintorgó, szótlan western-ikon imázsát – köszönhetően a kétezres évekbeli rendezői sikereinek (Titokzatos folyó, Millió dolláros bébi), egyre többen ismerik meg a filmipari polihisztor poszt-spagetti életművének sokszor méltatlanul alulértékelt darabjait. Viszont arra azért még valószínűleg ő sem számított, hogy 85 évesen éri el legnagyobb mozis sikerét: az Amerikai mesterlövész több mint 300 millió dollárt hozott csak Amerikában, ezzel az USA valaha volt legtöbbet kaszáló háborús filmje lett. Bradley Cooper (jobbra) © AFP / Warner Bros. / Village Roadshow De legalább annyira Bradley Cooperé ez a film, mint amennyire Eastwoodé. A színész 2012-ben jutott hozzá az akkor még élő Chris Kyle önéletrajzi könyvének megfilmesítési jogaihoz. Kyle az amerikai hadsereg legkeményebb egységében, Navy SEAL-ként szolgált, négy turnust húzott le Irakban, és ez idő alatt 160 embert ölt meg – ezzel a valaha volt leghalálosabb mesterlövészként írta be magát a modern háborúk történelmébe.
A pelikán ügyirat (1993) - YouTube
Amíg olvasod viszonylag jól elvagy vele, de mély nyomokat nem hagy benned. Tisztességes iparosmunka a zseniális A cég és a nagyszerű Az ügyfél között. De Grishamtől ez kevés. _ada ♥ >! 2020. május 28., 16:00 Szóóóval … Maga az alaptörténet nem rossz, Grisham biztosan remek író, de ez a könyv felért egy kínzással. Keserű lecke volt a leghíresebb könyvével kezdeni abban a hiszemben, hogy az a legjobb. Talán a film az oka? A pelikán ügyirat youtube.co. Nem tudom, de ha John Grisham neve felmerül, azonnal erre a műre asszociálok. Még soha nem olvastam a szerzőtől, és ezen szerettem volna javítani. Most meg félek, hogy a kellemetlen élmény örökre elvette a kedvem. Nem a legrosszabb olvasmány volt, ami valaha a kezembe került, de az elvárásaimhoz képest nagy csalódás. Az első 100 oldalon minimum háromszor közel kerültem hozzá, hogy örökre félre tegyem, mert egyszerűen untam, és nem értettem, miért nem lyukadunk már ki valahová! Rengeteg emellett a szemszögek váltakozása, és ha az olvasót nem érdekli, ki kicsoda, akkor nehéz eligazodni a fejezetek elején, hogy hol is kellene felvenni a cselekményszálat.
Egyszer csak szembe jött ez a könyv a könyvtár "ingyen elvihető" dobozában. Addig nem is esett le, hogy a nagy kedvenc filmem regényadaptáció… Szóval hatalmas mosollyal a képemen hazavittem a kicsit viharvert példányt. És elolvastam. Nem egyszer… sokszor. Első és mindmáig abszolút kedvenc John Grisham regényem! 11 hozzászólás Manoli >! 2020. február 9., 19:38 Már első olvasáskor is nagyon szerettem a könyvet. Először láttam a filmet (már vagy 4x-5x megnéztem és ez egyik kedvencem), utána olvastam a könyvet. Egyik sem jobb a másiknál, sőt a film nagyon is követi a könyv történéseit. A bíróságok és az amerikai politika területete nem az erősségem, de ez a könyv úgy van megírva, hogy egy amatőr is élvezi és érti. Végig drukkoltam a joghallgatónknak és nagyon örültem (már a filmben is), hogy kap egy komoly segítséget az igazság felderítésében. Szórakoztatott, lekötött és élveztem az olvasást, közben a film jelenetei peregtek a fejemben. Kész video olvasás volt:) Töki >! A pelikán ügyirat youtube 3. 2017. január 29., 18:07 Egy átlagosnak mondható politikai krimi, aminek anno nagyobb volt a füstje, mint a lángja.