Nem kell tehát attól félni, hogy az árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat súlyos veszteségek érhetik. Az utóbbi hat évben – 2000. Devizahitel bevezetése magyarországon friss. január elejétől 2005 decemberéig – átlagosan 252, 15 HUF/EUR volt az árfolyam, anélkül, hogy trendszerűen akár növekedett, akár csökkent volna. Az euró a 270 forintos árfolyamot mindössze pár napig lépte át az elmúlt hat évben (2003 novemberében). Azaz a hat éve kis ingadozásokkal fennálló árfolyam folyamatosan a forint árfolyamingadozási sáv (2001-tól plusz-mínusz 15 százalék) erős sávszéléhez esett közel – állapítja meg az MB elemzése. A forint árfolyamára több tényező együttesen hat – hívja fel a figyelmet a bankszövetség. Így mindenekelott a forint iránti kereslet és kínálat, amit a forintkamatok erőteljesen befolyásolnak; a fundamentális tényezők alakulása (a makrogazdasági kockázat); a világgazdasági folyamatok (a főbb világgazdasági régiókban hogyan alakul a likviditás, a gazdasági növekedés); egyes világgazdasági régiók megítélése, esetünkben a közép-kelet-európai feltörekvő országok kockázatosságának mérlegelése.
A devizaalapú hitelezés a carry trade üzlet klasszikus formájának tekinthető, amely során a "befektető" alacsony kamatszintű devizában vesz fel hitelt (forrásdeviza), amelyet magas kamatszintű országban fektet be (célország devizája). A hozam a két deviza kamatának különbsége. [1] A devizaalapú hitelezés Magyarországon [ szerkesztés] Magyarországon, a közbeszédben a devizahitelezés terjedt el, amely kis mértékben volt valódi devizahitelezés, valójában devizaalapú, de egészen pontosan inkább deviza elszámolású hitelezésről kell beszéljünk. Köztudomású, hogy a magyar bankrendszer szintetikusan, deviza swap-okkal (devizák cseréjével) állította elő a devizát és nem pedig betétek gyűjtésével, vagy a devizahitelek felvételével a bankközi devizapiacon. A devizaalapú hitelezés Magyarországon jelentős méreteket öltött, a károsultak egészen magas arányára (kb. Devizahitel bevezetése magyarországon élő. 1 960 000 szerződés és a károsultnak családja) jellemzi. A pénzintézetek, a Magyar Bankszövetség, a Magyar Kormány, valamint a Kúria álláspontja szerint a devizaalapú kölcsönszerződések megkötésére azért került sor, mert az adós célja az volt, hogy a forint kölcsönszerződések esetén irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett jusson kölcsönhöz.
Az MNB esetében a pénzügyi kultúra fejlesztésén túl elvben csak a monetáris eszköztár célirányos szigorítása merülhetett föl közvetlen, szabályozási beavatkozást nem igénylő lépésként. Ez utóbbiak azonban - ahogy azt külföldi példák is bizonyítják - a bankok által könnyen megkerülhető lettek volna, a pénzügyi kultúra fejlesztését pedig a jegybank az elmúlt években jelentős erőforrásokkal támogatta. FideSS az újfasiszta párt. | Portfolio.hu. A nemzetközi példák szerint azonban pusztán szabályozási eszközökkel egyik régiós országban sem tudták sikeresen kezelni a devizahitelezés problémáját. A szabályozás ugyanis csak tompítani képes azokat a negatív hatásokat, amelyeket a kiegyensúlyozatlan makrogazdasági folyamatok okoznak. A devizahitelezés elsősorban a nem kellően fegyelmezett fiskális politika és a részben ennek köszönhetően magas inflációból fakadó magas kamatok, valamint a külföldi forrásokra való ráutaltság "mellékterméke". A forinthitelezés térnyerését az alacsony inflációs környezethez kapcsolódó alacsony kamatok tudták volna biztosítani: jegybank mozgásterét azonban nagymértékben szűkítette a fiskális alkoholizmus jelensége, az árfolyamsáv adta monetáris politikai korlátok, illetve a hatékony makroprudenciális eszköztár hiánya - fogalmaz a jegybanki állásfoglalás.
Bár 2001-től a devizaliberalizáció teljes körű volt, néhány évig még úgy tűnt, nem fog széles körben elterjedni a devizaalapú hiteles konstrukció, miután a hitelpiacon akkor a lakáshitelek, ezen belül az államilag támogatott forintalapú hitelek voltak az uralkodók. A többi bank ezért akkor inkább kivárt az ilyen termékek bevezetésével. Azonban 2002-2003-ban már világosan látszott, hogy a kamattámogatott forinthitelek évről-évre tízmilliárdokkal, fenntarthatatlan tempóban emelkedő terhet jelentenek a költségvetésnek. Jog lehet Magyarországon az elsétálás - Infostart.hu. Ekkor a támogatott hiteleket fokozatosan kivezette az állam, ami a teljes hitelezési piac jelentős visszaesését vetítette elő. Ez nagyon rosszul jött a kereskedelmi bankoknak, akik addigra rengeteg pénzt öltek a hiteleket terítő fiókhálózatuk bővítésébe. Több banknál is kapacitásfölösleg jelentkezett, a szervezet fenntartásához pedig új termékekre volt szükség. És jött az osztrák ihlet Ekkor jött az ötlet, hogy az addigra Ausztriában már bevált és elterjedt frankalapú hitelek léphetnének a forintkölcsönök helyére.
Hidegháborús szovjet riválisok ma már orosz partnerei az Egyesült Államoknak a Nemzetközi Űrállomáson, és a Kennedy által kezdeményezett technológiai bravúrok számtalan kézzelfogható előnyt hoztak a Földön. Az orvosi technológiák, az időjárás-előrejelzés, a számítástechnika és a távközlés mind az űrprogramra vezethetők vissza. A NASA által közreadott képen Edwin E. (Buzz) Aldrinnak, az emberiség első holdutazását végrehajtó Apollo–11 amerikai űrhajó holdkompja pilótájának lábnyoma a Hold felszínén, a Nyugalom tengere nevű térségben az első holdra szállás után (Fotó: MTI/NASA) A holdra szállás sosem történt meg? A holdra szállás megkérdőjelezése egy Bill Kaysing nevű emberrel és röpiratával kezdődött. Összesen négyszázezer ember kellett ahhoz, hogy Neil Armstrong és Buzz Aldrin 1969-ben a Holdra jusson, de csak egy ember terjesztette el, hogy az egész egy átverés volt. Az ő neve Bill Kaysing volt – írták a cikkében. A dolog "megérzésként" kezdődött, majd "valódi meggyőződéssé" vált – hogy az Egyesült Államoknak nincs meg a technikai képessége ahhoz, hogy eljusson a Holdra (vagy legalábbis a Holdra és vissza).
A Holdra szállás: 1969. július 20. Az Apollo–11 legénységének egyik tagja, Neil Armstrong volt az első ember, aki a Hold felszínére lépett. Címkék Hold, Apollo, holdraszállás, űrrepülés, Neil Armstrong, Apollo-11, Buzz Aldrin, Michael Collins, csillagászat, űrkutatás, űrverseny, holdkomp, Saturn V rakéta, Cape Canaveral, kozmikus sebesség, legénység, űrhajó, bolygó, Richard Nixon, holdkőzet, űr, Aldrin, űrutazás, űrrakéta, űrhajós, űrhajózás, csillagász, társadalom, társadalomföldrajz, modernkor, modern kor, röppálya, első lépés, NASA, USA, John F. Kennedy, súlytalanság, pálya, földrajz, 1969, Föld, Amerikai Egyesült Államok, amerikai
Még ha a legtöbben nem is éltünk a Holdra szállás történelemformáló pillanatában, 1969. július 20-án, Neil Armstrong amerikai asztronauta szavai bizonyára mindannyiunk fülében ismerősen csengenek. Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek. Hány embernek volt idáig lehetősége a lábnyomát a Hold homokjában hagyni, azaz mennyien léptek a mai napig égi kísérőnk felszínére? 1961-ben a Szovjetunió Jurij Gagarin személyében eljuttatta az első embert az űrbe, komoly fejtörést okozva ezzel az amerikaiaknak. Ne feledjük, hogy 1961-ben még javában zajlott a két szuperhatalom közötti hidegháború, amely nem csupán a gazdaságra, a kultúrára, a fegyverkezésre, de a kozmosz meghódítására is rendkívüli hatással volt. Miután a szovjetek a világon először embert küldtek az űrbe, az amerikaiaknak csattanós választ kellett adniuk. Olyat, ami elhalványítja a Szovjetunió dicsőségét, egyszersmind örökre eldönti a kozmosz meghódításáért vívott verseny sorsát. Ennek jegyében John F. Kennedy bejelentette, hogy az Egyesült Államok még abban az évtizedben a Holdra lép.
Az alkotás magyar premierje július 7-én vasárnap 22 órakor lesz a NatGeo-n. A dokumentumfilmet rendezője, Tom Jennings több mint 500 órányi film- és 800 órányi hangfelvételből, valamint tízezernél is több archív fotóból válogatva állította össze. David Scott az Apollo-9 legénységének tagja (fotó: NASA) "Az Apollo: Missziók a Holdra aprólékos munkával rekonstruálja az Apollo-program hétköznapjait, melyekben a nézők két órára elmerülhetnek" – mondja Tom Jennings. "Megmutatjuk, hogy mi történt az űrhajókban és az irányítóközpontban, sőt az amerikai otthonokba is bepillanthatunk, ahol a családok 1969. július 20-án a televízióik elé szegezve figyelték, amint az Apollo-11 űrhajósai véghez viszik a történelem egyik legnagyobb tettét. " A Világűr hónapja részeként képernyőre kerül még többek között a Plútó, a Szaturnusz vagy éppen a Mars kutatásával foglalkózó műsor is a NatGeo-n. 2019. július 7. 21. 00 – A Plútó-misszió 2019. 22. 00 – Apollo: Missziók a Holdra 2019. július 14. 00 – Neil Armstrong: Az ember és az űrhajós 2019.
Az űrhajó startját közel egymillióan nézték végig. Az indulását követő két és fél órában az űrhajó Föld körüli pályán keringett, aztán rátért a Hold felé vezető pályára, 76 órával később pedig Hold körüli pályára állt. Ezt követően Armstrong és Aldrin átszállt a Sas névre hallgató holdkompba, és július 20-án 18 óra 47 perckor megkezdték a Holdra szállást. 21 óra 18 perckor a holdkomp négy mérföldre az előre kiszemelt helytől landolt. A Sas, amelyet Aldrin vezetett, finoman körözött a Nyugalom tengere (Sea of Tranquility) felett, a dráma fokozódott, a feszült csöndet csak az asztronauták és a houston-i irányítóközpont egy-egy szava zavarta meg. A leszállás pillanatában Armstrong pulzusa a normál 70-ről 156-ra szökött. A landolás tökéletes volt. Az űrközpont és a világ – 500 millióan figyelték élőben televízión a nagy eseményt – le volt taglózva, csupán három ember, Armstrong, Aldrin és felettük az űrhajót vezető Michael Collins tűnt mozdulatlannak a dráma végén. A leszállás után néhány perccel Armstrong közölte a központtal, hogy nem tudja pontosan, hol landoltak.
Olvassa el a múlt heti HVG-ben megjelent cikket! Tovább>> A látszólagos aktivitás ellenére Michael Griffith, a NASA azóta leváltott első embere tavaly aggodalmát fejezte ki az amerikai Hold-program jövőjét illetően. Griffith szerint a jelenlegi űrsiklóprogram gátolja a jövőbeni Hold-rakéta, az Ares, valamint a legénységet szállító űrkapszula, az Orion kifejlesztését. A szakember úgy véli, a belátható jövőben nem lehet visszavonni az űrsiklókat, amelyek az egyetlen eszközt jelentik az amerikai asztronautáknak a Nemzetközi Űrállomásra jutáshoz. Ez visszavetheti a NASA ambiciózus terveit, amelyek szerint 2018-ig négy űrhajóst juttatnának a Hold felszínére. Egy 2005 szeptemberében született bejelentés szerint 2017-ig az USA mintegy százmilliárd dollárt költene holdkutatásra. Ekkor azonban még nyoma sem volt a gazdasági világválságnak, s a krízis – valamint az űrsiklóprogram egyre közelgő lezárása – miatt a NASA jelentősebb megszorításokra kényszerült. A Hold újbóli meghódítása tehát egyelőre ingatag lábakon áll, noha a technológia fejlődésének köszönhetően 1969. július 20-a óta már számos új információt megtudhattunk az égitestről.
00 – Apollo: Vissza a Holdra – Lehetetlen küldetés 2019. 23. 00 – Apollo: Vissza a Holdra – Történelmi misszió 2019. július 21. 00 – Explorer: Utazás az Európához 2019. 00 – A Szaturnusz vonzásában 2019. július 28. 00 – A Challenger-katasztrófa: Végső misszió 2019. 00 – A Mars felfedezői: Spirit és Opportunity Kiemelt kép: Eugene Cernan, az Apollo-17 asztronautája a Holdon (fotó: NASA)