"Ismerik mindannyian a mondást: bűnösök közt cinkos aki néma, így érthetik, hogy miért emelünk szót, és miért hiányoljuk ugyanezt, miért aggaszt bennünket a néma csönd az Önök részéről" – olvasható a levélben. Az aláírók szerint az illetékesek hallgatása morális és bizalmi válsághoz vezetett, egészségtelen mértékben vált a közbeszéd részévé a bűnözés, a látszólag következmények nélküli antiszociális magatartásminták. "Mára odajutottunk, hogy a világos és egyértelmű állásfoglalás, a cselekvés hiánya, vagy éppen a botrányos előállítási kísérlet miatt, sokak számára nincs iránytű és már-már beletörődnek, feladni látszanak a hitet, hogy egy félelem nélküli városban élhetnek" – szögezik le a székelyudvarhelyi "civilek". A nyílt levél aláírói: Komoróczy Zsolt Nagy György Pócs Sándor Laczkó György Péter Péter Kozma Ernő Vass Dénes Geréb László Kubanek László Péter Balázs Porsche Éva Dunkler Róbert Fincziski Andrea Szűcs Gellért Dávid Botond Hajdó Csaba Szabó Csaba Tókos Attila Szabó Levente Hermann Örs Balázs Attila Péter Tamás
Az persze, nyilvánvaló, hogy – ha nem is egyforma mértékben – bűnösök az otthonban dolgozók, hiszen nekik minimum tudniuk kellett arról, mi folyik a falak között ("vétkesek közt cinkos, aki néma"), még ha maguk esetleg nem is voltak tevőleges részesei a kegyetlenkedéseknek "csak" épp elnézték a gondjaikra bízott szerencsétlenek hosszú-hosszú időn át tartó szenvedéseit. Ennél áttételesebb ugyan, viszont nem megkerülhető az állam, közelebbről az Emberi Erőforrások Minisztériuma, még közelebbről a tárca alá tartozó Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság felelőssége, amely az otthont fenntartja, és amelynek tudnia kellett (volna) azokról a visszásságokról, amikre csupán most, a MDAC jelentésének köszönhetően derült fény. Többek között ezért is vagyok annyira kíváncsi a most bejelentett vizsgálat megállapításaira, illetve arra, hogy milyen személyi konzekvenciái lesznek e példátlanul súlyos történetnek. Remélem, erre nem sokáig kell várni. FIGYELEM! A cikket a Blikk-kocsma Facebook-oldalán is kommentelhetik olvasóink, a kocsma ugyanis a közösségi portálra költözött.
A tagallog által – gyorsan és drámaian – magyarul tanultam. Néha elképesztő, hogy milyen távolra kell menni egy kérdéscsomótól, hogy az ember jól lássa. Olyan ez, mint a repülőgépes agrotechnika: az ember távolról, magasból a saját földjét műveli.
Ím, bevallom, hogy nem hiában Vergődtem, nyögtem, vártam, éltem, Megleltem az igaz világot, Megleltem az én dölyfös énem, Megleltem, ami visszaadja, Amit az élet elragadt: Annyi szenny közt a legtisztábbat: Ím, megtaláltam magamat!... Ím, megtaláltam s a piacra Kivonszoltam, hol áll a vásár: Ez én vagyok, hitvány és büszke, Érints, vevő és hullj reám, sár!... Még egyszer meghajolni késztet A lelkem régi, színes álma, Még egyszer, ím, tárva elétek, Ami az enyém, ami drága, Piacra vont az ifju évek Bénán is büszke ifjusága...
Ki a faszt érdekel, hogy oltott volt-e vagy sem? Bennem itt röhög két Pfizer, a harmadik is jön mindjárt, de ez az ember 60 évig dolgozott azon, hogy zenészként, és ne oltatlanként temessék el. Zöld hajú lány gaspard proust. Ha Presser Gábor jövőre meghal, és lesz benne addigra 12 Pfizer, akkor egy hónapig őt fogja gyászolni mindenki - teljesen megérdemelten -, de ha nem oltatta volna be magát, akkor úgy kell neki? Tudom, hogy "tipikus magyarozni" is egy tipikusan magyar szokás, ezért ebbe az utcába nem fordulok be, de segítsetek megérteni, hogy nálunk miért kell, hogy még egy zenészlegenda halála is arról szóljon, hogy jobbos vagy balos, oltott vagy oltatlan?
Meg voltunk híva Lengyel Balázzsal Amerikába, Iowába. Az iowai egyetemi tanár és költő, Paul Engle, valamint felesége, Hua-ling Nieh Engle, kínai származású írónő szervezik ezeket az úgynevezett írótáborokat vagy íróprogramokat, meg-meghíva a világ minden sarkából mintegy negyven írót egy egyetemi félév tartamára. Ami pedig az írótábort vagy írótalálkozót illeti, annak az az előnye, hogy az ember nemcsak Amerikába nézhet bele egy pillanatra, hanem belekukkanthat más világtájakba is, egy-egy szeletét láthatja a Föld különböző kultúráinak, népeinek, helyzeteinek. [1865] Arany János: A „vajon” kérdéshez : hungarianliterature. Meghívott előadók tartottak nekünk előadásokat, és maguk az írók is be-beszámoltak saját munkásságukról, hazai környezetükről. Az, amit elmondandó vagyok, az egyiptomi lány előadásához fűződik. Költőnő volt, egyébként kopt. A fiatal nő fölolvasta angol nyelvű verseit, egyeseket zenekísérettel is, zeneértő volt, jól zongorázott. Befejezte az előadását, megtapsoltuk, de alig volt rá időnk, mert abban a pillanatban már föl is pattant egy palesztin fiú, és heves szavakkal támadta az egyiptomi lányt, mégpedig azért, mert angol nyelvű irodalmat művel.
Amint céltalanul ballagtam jóleső és érzékeny lankadtságban, egyszerre mindent elfelejtettem, ami tíz esztendő alatt történt, időérzékem cserbenhagyott, s úgy jött, mintha csak pár órás, rövid kirándulásról tértem volna vissza. Mintha mindig itt éltem volna, s ami közben volt, talán igaz se volt. Megállt az idő, mondtam magamnak, amint a ligeti padon üldögéltem. Csakugyan semmi sem változott. A színek csodálatos pompája, különös belső izzása, mely talán sehol a világon nem ilyen intenzív és lenyűgöző, ma is a régi. A hosszú hajú piktorok, mintegy orvul leselkedve a gyanútlan természetre, ma is ott álltak egy-egy fa árnyékában, a zöld pázsiton. Félig lehunyt szemmel, hunyorogva nézik a dombok vonalát, a kanyargó víz csillámlásait, s időnként hátra meg előre ugorva, húznak egy-egy ecsetvonást a vászonra. Zöld hajjal trollkodta szét Gáspár Lacit az X-Faktor szegedi győztese – Szegedi hírek | Szeged365. A liget mellett folyó kis patak, kőről kőre táncolva, ugyanazt a régi verset locsogta, melyet annak idején hallgattam. Itt az ősz a legszebb. Ez a kezdődő, komoly, érett, hallgatag és színesedő szeptember.