Keresd a fejlécben a kis hangulat ikonokat. i Mikulás / Adventi / Karácsonyi énekek Gyere el a jászolhoz - Pintér Béla dm-B-F-A dm A dm Ha pásztor lennél vagy bölcs, F C F kétezer évvel ezelőtt élnél, F C dm am vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, B A dm a jászolhoz ugye eljönnél? Vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, követnéd-e azt a csillagot vagy mondjuk hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott? Mondd csak hinnél-e annak az angyalnak, Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! C C7 F Találkoznod kell Isten szeme fényével. gm dm Ne keress itt pompát, gazdagságot, A dm keresd azt, ki megváltja világot. Keresd azt, ki megváltja világot. Ha pásztor lennél vagy bölcs, kétezer évvel ezelőtt élnél, vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél? Vajon mit tennél, mondd csak mit tennél, a jászolhoz ugye eljönnél? Ha pásztor lennél vagy bölcs, követnéd-e azt a csillagot vagy mondjuk hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott? Mondd csak hinnél-e annak az angyalnak, aki meglátogatott?
Kívánom, hogy mindannyian találkozzunk Isten szeme fényével, ahogy a dal is mondja! Így legyen áldott békés karácsonya mindenkinek! Ha pásztor lennél vagy bölcs, Kétezer évvel ezelőtt élnél, Vajon mit tennél, Mondd csak mit tennél, A jászolhoz ugye eljönnél? A jászolhoz ugye eljönnél? Ha pásztor lennél vagy bölcs, Követnéd-e azt a csillagot Vagy mondjuk hinnél-e annak az angyalnak, aki Meglátogatott? Mondd csak hinnél-e annak az angyalnak, aki Meglátogatott? Gyere el a jászolhoz még ma éjjel! Találkoznod kell Isten szeme fényével. Ne keress itt pompát, gazdagságot, Keresd azt, ki megváltja világot. Keresd azt, ki megváltja világot. Borítókép - Fotó: Kevin Carden | hirdetés És a szegény felkel, így szól: Örökségem az Úr, Benne gazdaggá lettem! Égjen most újra az a láng A tűz, mel 11614 Pintér Béla: Ki vagyok én? Az vagyok, aki megbámul éjen az égen egy tündöklő csillagot, Nézi, hogy hogy ragyog. Az vagyok, kinek szemében most is egy őszinte, kócos kis srác vagyok, Épp azt mondja: jó vagyok.
Ezen vezérfonal mentén állította össze Gyetvai Krisztina kolléganőnk irodalmi-történelmi megemlékezését. Kis csapatával, a 7. b osztállyal rádiós műsor keretében adták át számunkra '56 legfőbb eszméit, e vezér nélküli forradalom fontos eseményeit, a pesti srácok rendületlen hitét. Mindezt alátámasztva a fület gyönyörködtető zenei aláfestésekkel, korabeli idézetek és röpiratok hangulatával, valamint egy csokorra való szép versrészlettel. ORIGO CÍMKÉK - 1956-os forradalom. Az események és a hősök tiszteletére az aulában létrehozott kiállítást már egész héten megtekinthették a gyerekek, ahol a képek és a leírások segítségével napról napra nyomon követhették a forradalom és szabadságharc történéseit. A kiállítás és színvonalas, igényes műsoruk ismét bebizonyította, hogy emlékezni kötelességünk. Ez az örökösök felelőssége. Mert a történelem örökséget hagy, felelősséget rak a késői nemzedékek vállára. Pál Mónika
A tömeg egy része felháborodásában a Magyar Rádió épülete elé vonult, ahol az ÁVH felfegyverzett egységei fogadták őket. Miután hiába próbálták meg feloszlatni az egyre növekvő emberáradatot, a rádió vezetése a tüntetők rendelkezésére bocsátott egy felvevőkocsit, hogy beolvassák a 16 pontot. Ez azonban használhatatlan volt, amivel csak még tovább növelték az emberek haragját. Ekkor, a tömegben néhány katona lövöldözni kezdett a levegőbe, amit az épületben levő ÁVH-sok támadásként értelmeztek és tüzet nyitottak a tüntetőkre (egy katonatiszt meghalt és két tüntető megsebesült). Ennek hatására azonban a rádióhoz vezényelt katonák egyre nagyobb része állt át a tüntetők oldalára, átadva fegyverüket, s letépve sapkájukról a vörös csillagot. Két órával az incidens után a lövöldözés kiújult, amivel kezdetét vette a budapestiek fegyveres felkelése. A felkelők hajnalra elfoglalták a Rádió épületét, ahol azonban csak használhatatlanná vált stúdiókat találtak. A pártvezetőség ugyanis lekapcsoltatta őket a rádióadóról, és a parlamentben rendezett be ideiglenes stúdiót.
Ez a színvallás megrendítette a jólétbe kényelmesedő Nyugatot, és megerősítette a többi elnyomott nemzet hitét, hogy lehet még másképp. Ez az első "csorba", amely a megváltoztathatatlannak tűnő világrenden esett, még nem halálos, de sosem gyógyuló sebet ejtett a Szovjetunió testén. Hiába roppantak meg és törtek halomba emberi gerincek a kádári konszolidáció és gulyáskommunizmus évtizedei során, mégiscsak volt mibe kapaszkodnunk, volt mire büszkének lennünk, és volt lelki-szellemi alapunk az építkezésre a rendszerváltáskor. Igazodási pontként szolgál és felkiáltójelként áll előttünk ma is ez az évtizedeken át eltagadott két nap: október 23. fénylő csillaga és november 4. mélységes sötétsége. Ha tükörbe nézünk, ma is azt a tiszta-szép arcot keressük önmagunkon, amely ekkor megmutatkozott: Halmi Iván és drága édesapám vonásait. (Forrás: Halmi Iván: Októberi napló, 1956. Karcolatok a szabadságharc napjaiból, Zempléni Múzsa) Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket! A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom.