Richard J. Davidson: Az agy érzelmi élete (Akadémiai Kiadó Zrt., 2014) - Szerkesztő Fordító Lektor Kiadó: Akadémiai Kiadó Zrt. Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 2014 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 323 oldal Sorozatcím: Az elme kerekei Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 20 cm x 14 cm ISBN: 978-963-05-9415-8 Megjegyzés: Fekete-fehér ábrákkal illusztrálva. Értesítőt kérek a kiadóról Értesítőt kérek a sorozatról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Vajon miért van az, hogy egyes emberek nagyon gyorsan helyrerázódnak egy-egy kudarc után, míg másokat sokáig emészt a kétségbeesés? Miért van az, hogy egyesek annyira képesek ráhangolódni másokra, hogy szinte a "veséjükbe látnak", míg mások alig-alig veszik az adást? És miért van az, hogy egyesek szinte mindig feldobottak, mások meg folyton levertek? Az ismert és elismert agykutató, Richard J. Davidson e kérdések megválaszolására az érzelmeink - eredetük, erejük és képlékenységük - egészen új modelljével állt elő.
De hogy az érzelmi stílusok felől közelítve az egészséget is befolyásolhatjuk, és egyes mentális betegségek esetén (mint a kényszerbetegségek) új kezelési módokat lehet bevezetni, ez teljesen új. Olyan meglepő tényekre is fény derülhet, mint hogy az asztma kiújulása vagy fellángolása érzelmi tényezőkkel is lehet összefüggésben. A bonyolult és többször is megismételt kísérletek során azt találták, hogy az asztmában szenvedők számára bizonyos szavak, mint az (állapotukat leíró) zihálás, fulladás annyira telítettek érzelmileg, hogy komoly aktivitást váltanak ki mind az agyban, mind a tüdőben. Ezek az eredmények pedig új típusú terápiát tehetnek lehetővé. Ha egyfajta mentális tréninggel meg tudjuk változtatni az ebben résztvevő idegrendszeri kapcsolatot, enyhíthetünk a tüneteken, könnyíthetünk a betegség lefolyásán. A könyv utolsó fejezete azután a klasszikus önsegítő művekhez hasonlóan gyakorlatokat kínál, ha változtatni szeretnénk a hat szempont valamelyikén tapasztalt értékünkön. Mivel a könyv elolvasása során megállapítottuk, hogy agyunk alakítható, rendkívül plasztikus, ezért némi kitartással és odafigyeléssel alakíthatunk érzelmi mintázatunkon.
A meditáció ereje fejlesztheti, mondjuk, a szánalmat – de ennek mérésére akarunk EEG-t használni? Ugyan. Az utolsó szerzeteshez érve tízből nulla volt a találati arányunk. A tudományos kudarc ellenére úgy éreztem, egy másik szinten mégiscsak sikert értünk el. Az egyik szerzetest éveken át fogva tartották és kínozták Tibetben egy kínai börtönben. A szerzetes végül megszökött, és Dharamszalában kötött ki. Kísérteties részletességgel írta le percről percre a változást, amelyet a fogsága alatt rendszeresen gyakorolt együttérzés-meditáció eredményeként élt át. A szomorúság, a harag és az elkeseredés, amely eleinte teljesen eltöltötte az elméjét, minden nappal csökkent, és még fogva tartói iránt is együttérzővé vált. Elkezdte úgy látni őket, hogy saját elméjük és nem tetteik csapásaitól szenvednek, így bizonyos értelemben társai a szenvedésben. Biztosan éreztem, hogy az a rendkívüli képesség mondhat nekünk valamit az elméről s az agyról. Miután tíz napig kirándultunk a hegyekben, felhagytunk azzal az eredeti tervünkkel, hogy tudományos adatokat gyűjtsünk a meditálókról.
E tényezők gátolják a neurobiológiai fejlődést, különösen a motivációért és ösztönzésért felelős agyi kapcsolatok kialakulását. Érvelése szerint az Amerikában a 'drogok ellen folytatott háború' pont azokat bünteti, akikkel egyébként is rosszul bántak és ezzel még inkább elmélyíti és súlyosbítja a szenvedélybetegek amúgy is rossz helyzetét, hiszen a kutatások is azt igazolják, hogy a stressz az addiktív viselkedés illetve a visszaesés fő kiváltó oka. Máté szerint egy olyan rendszer, amely marginalizál, kiközösít és olyan intézményekbe 'utal' embereket, ahol nem részesülnek ellátásban, csak ront a problémán. Véleménye szerint a szenvedélybetegség környezeti okai a gyermekjóléti politika javításának (pl. az USA szociális, népjóléti politikája sok egyedülálló anyát kényszerít arra, hogy gyermekeiktől és otthonuktól messze vállaljanak rosszul jövedelmező munkákat) valamint a családtámogatási rendszer fejlesztésének szükségessége felé mutatnak, hiszen mára uralkodó tendenciává vált Észak-Amerikában, hogy a gyerekek gazdasági okokból nagyon fiatal koruktól kezdve rengeteg időt töltenek szüleiktől távol.
Közismert, hogy az állatok közelében, parasztgazdaságokban felnövő gyerekek sokkal védettebbek az asztmával, allergiával és az atópiás dermatitisszel szemben, mint városi társaik. Különösen a tehénistállónak van jótékony hatása ebből a szempontból. De vajon létezik egyetlen olyan tényező, amely központi szerepet játszik a tehénistálló és a tehéntej antiallergén hatásában? Bécsi kutatók ennek eredtek a nyomába és rá is bukkantak egy tejfehérjére. Napjainkban már szinte népbetegségnek számít az allergia és az asztma, a betegek száma évtizedek óta emelkedik és csak lassan kezd tetőzni. Közismert, hogy a parasztgazdaságok tudják a legjobb védelmet nyújtani az allergia ellen, ahol az emberek folyamatosan különböző mikrobákkal kerülnek kapcsolatba, amelyek az istálló levegőjétől az alomig mindenhol megtalálhatók. De nem minden istállónak azonos az antiallergén hatása, ebből a szempontból ugyanis a tehénistállók vezetnek, amelyek körül egy 300 méter sugarú körben mintha egy antiallergén-üvegbúra húzódna.
Befogadtuk a kunokat is országunkba, és sajnos most pogányokkal védelmeztetjük országunkat, pogányokkal tiportatjuk le az egyház ellenségeit. Sőt a kereszténység érdekében elsőszülött fiunkat kun leánnyal házasítottuk össze, hogy ezzel elkerüljük a még rosszabbat, és alkalmat teremtsünk őket keresztvíz alá édesgetni, mint azt már többükkel megtettük. Mindezzel és egyebekkel szeretnők a szent főpap előtt világosan bebizonyítani, hogy ilyen szorongatott helyzetben Európa egyetlen keresztény uralkodójától s népétől sem kaptunk hasznos segítséget, csak a jeruzsálemi ispotályosok házától, amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert fogtak a pogányok és eretnekek ellen, országunk és a keresztény hit védelmére; ezeket rögtön el is helyeztük a legveszélyesebb területeken: túl a Dunán a kunok és bolgárok határán, mert országunk megtámadtatásakor erre is kapu nyílt a tatárok serege számára. Iv béla le vele a pápához. Erről a területről szeretnők remélni, ha szándékunkat és a mondott testvérek szándékát Isten is támogatja s az Apostoli Szék is kegyeskedik jóindulatába fogadni őket, hogy miként a Duna a konstantinápolyi tengerig hatol, úgy terjeszthetjük általuk a keresztény hit oltványait, és így a római birodalomnak, sőt még a Szentföldnek is hathatós segítséget nyújthatnak.
Innen vonultak át a Szaléziánum előadótermébe, ahol … Stoffán György interjú – Halálra ítélt európai kereszténység részletei… Teljes cím: A király- koronázások eredete kritikai megvilágításban. Történeti közhely, hogy a koronázás szokása és szertartása nyugati eredetű. Ezt igazolja, úgymond, a keresztény egyház kiemelt szerepe, de leginkább a királyok szent olajjal való felkenése, amely a zsidók ószövetségi szertartásaiból származik. IV. Béla: Segélykérés IV. Ince pápától | Mandiner. … Bakay Kornél: A király- koronázások eredete… részletei… Bejegyzés navigáció
Csak meg ne történjék velünk, helyesebben inkább – rajtunk keresztül – veletek és más keresztényekkel, amitől félni lehet! Hetek Közéleti Hetilap - Kiderült, mit akart Orbán üzenni Ferenc pápának a neki adott ajándékkal. Ugyanis nap mint nap érkeznek hozzánk hírek a tatárokról: haragjuk leginkább ránk irányul, amiért ekkora csapás után is megtagadtuk, hogy meghódoljunk nekik, holott minden más nemzet, miután ellenséges erőiket megismerte, adófizetőjükké lett, különösen az országunkkal keletről szomszédos vidékek, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok földje és Bulgária, amelyek ezelőtt nagyrészt uralmunk alá tartoztak. De nemcsak ellenünk, hanem az egész kereszténység ellen is összevonták erőiket, és mint igen sokaktól hitelt érdemlően, bizonyosra hallani, szilárdul elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen megindítják számlálhatatlan sokaságú hadseregüket. Tartunk attól is, hogy ha ez a nép esetleg elérkezik, a mieink nem lesznek képesek, sőt talán hajlandók sem a tatár vadság tombolásával harcban szembeszegülni, és akaratuk ellenére félelemből ugyanúgy behódolnak nekik, ahogy a fent mondott szomszédok megtették: hacsak az apostoli szék körültekintő gondoskodása országunkat biztonságosabban és hathatósabban oltalmába nem veszi, hogy az itt lakó népek bátorítást kapjanak.
Mert napról napra jönnek hozzánk a hírek a tatárokról, hogy nemcsak ellenünk készülődnek, akikre legjobban fenekednek, amiért ekkora csapás után is vonakodtunk meghódolni, holott minden más nemzet, amely ellen erejüket megmutatták, és főképp országunk keleti szomszédjai, mint Oroszország, Kunország, a brodnikok, Bulgária, amelyek azelőtt jórészt a mi hatalmunk alá tartoztak, mind adófizetőik lettek, hanem az egész kereszténység ellen; s mint azt több szavahihető bizonyságból tudjuk, szilárdan elhatározták, hogy rövidesen egész Európa ellen teméntelen hadat indítanak. Tartunk tőle, hogy ha ez a népség elérkezik, a mieink, akik nem tudnak és nem is akarnak a tatárok vad kegyetlenségével szembeszállni, akaratuk ellenére félelemből meghódolnak, miként már így cselekedtek elsorolt szomszédaink, ha csak az Apostoli Szentszék bölcs gondviselése előrelátóbban és hathatósabban meg nem erősíti országunkat, hogy megvigasztaltassanak a népek, amelyek ott laknak. Főleg két dolog miatt írunk: hogy ne vádoltassunk se lustasággal, se hanyagsággal.
1243. január 24-én IV. Béla megjutalmazza az esztergomi várat a tatároktól megvédő Simon ispánt. IV. Béla levele Simon ispánnak/1243. január 24. "Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Galícia, Lodoméria és Kunország királya. Krisztus valamennyi hívének, aki ezt a levelet majd megtekinti, üdvösséget az Úrban. Mivel a híveket kimagasló szolgálataikért jutalom illeti, méltányos, hogy a királyi bőkezűség adományokkal támogassa őket. Még sokkal inkább tartozik az uralkodó visszaadni azt, amit talán kevésbé méltányosan elvettek valakitől. Ennélfogva minden most élőnek és jövendőbelinek tudomására kívánjuk hozni e sorokkal, hogy megfontoltuk kedvelt hívünk, a spanyol Simon ispán sok dicséretes szolgálatát, melyet kezdetben boldog emlékezetű atyánknak, András úrnak Magyarország jeles királyának, majd nekünk, valamint az országnak teljesített a határon túli követségekkel és az országon belül egyaránt; a tatár veszedelem idején is mind a csatamezőn, mind Esztergom vár védelmével elismerésre méltó, dicső szolgálatokat tett nekünk.
A készség dolgában ezt mondjuk: amit a gyakorlati tapasztalat harci készségünkből megmutathat, azt már megmutattuk, mikor magunkat és a mieinket kitettük a tatárok soha nem látott erejének, és furfangjának. De hanyagsággal sem vádoltathatunk, mert mikor a tatárok országunkban harcoltak ellenünk, a szóban forgó ügyben megkerestük az egész kereszténység három legfőbb udvarát, tudniillik a Tieteket, mint amelyeket a keresztények minden udvar urának és mesterének hisznek és vallanak, a császárét, amelynek szándékunkban volt magunkat is alávetni, ha az említett pestis idején nekünk hathatós segítséget és támogatást nyújt; megkerestük a franciák udvarát is, de mindezektől semmiféle vigaszt vagy segítséget nem kaptunk, csak szavakat. Mi pedig ahhoz folyamodtunk, amihez lehetett, és a kereszténység érdekében megalázva királyi méltóságunkat, két leányunkat a rutének két hercegéhez, a harmadikat pedig Lengyelország hercegéhez adtuk nőül, hogy tőlük s más keleti barátainktól megtudhassuk a tatárok gondosan titkolt terveit, s így szándékaikkal s csalárd furfangjaikkal alkalmatosabban szembeszállhassunk.
A kunokat is befogadtuk országunkba, s ó, fájdalom, ma pogányokkal védelmezzük országunkat, és pogányokkal verjük le az egyház hűtleneket. Mi több, a keresztény vallás védelmére elsőszülött fiunkhoz kun nőt kapcsoltunk a házasság kötelékével, hogy ezáltal a rosszabbat elkerüljük, és valami alkalmat találjunk rá, amivel sikerül őket a keresztség felvételére szólítani, amint már többekkel meg is tettük. Ezek és mások miatt azt óhajtjuk, az érvelés tegye világossá a legfőbb pap őszentsége előtt, hogy ennyire szorongatott helyzetünkben a keresztény Európa egyetlen uralkodójától vagy népétől sem kaptunk valamiféle előnyös segítséget, csak a jeruzsálemi ispotályos háztól, amelynek tagjai kérésünkre nemrég fegyvert öltöttek a pogányok és szakadárok ellen, országunk és a keresztény hit védelmére. Egy részüket már el is helyeztük a legveszélyeztetettebb helyen, tudniillik a kunok és bolgárok határán, a Dunán túl, ahol már országunk megszállása idején is behatolt hozzánk a tatárok serege. Evvel a területtel az a szándékunk és reményünk, hogy ha ténykedésünket és a mondott testvérekét Isten megsegíti, és az apostoli szék is méltóztatik kegyében részeltetni, a testvérek által sikerülni fog a Duna mentét egész a konstantinápolyi tengerig a katolikus vallás vesszejével beoltani, és így a római birodalomnak, s a Szentföldnek is hasznos szolgálatokat tehetnek majd.