Erre reagálva Balogh Zoltán azt mondta, hiába adnak át szép épületeket, ha nincs benne jól képzett és motivált dolgozó, akkor a betegjogok és a páciensek biztonsága is sérül. ATV fotó: unsplash
A kamara tavaly ősszel fordult a kormányhoz további jelentős béremelést sürgetve, miután megszületett a döntés, hogy az orvosok fizetés ét három év alatt három lépcsőben drasztikusan, több mint kétszeresére, esetenként háromszorosára megemelik. Ezzel a lépéssel ugyanis szerintük ismét jelentős mértékben nő a szakadék az orvosok és az ápolók, asszisztensek fizetése között, és ezzel a kórházakon, rendelőkön belül a bérfeszültség. A kamara szerint az egészségügyön belül a bérrendezésnek is ágazati szintűnek kell lennie. Szakdolgozói bértábla 2011 c'est par ici. A kamara elnöke, Balogh Zoltán korábban úgy nyilatkozott: az orvosok fizetés e átlagosan kétszer akkora, mint az ápolóké a többi visegrádi országban. Ez az arány elfogadható lenne idehaza is a MESZK számára. Jelenleg egy szakvizsgával nem rendelkező, kezdő orvos alapbére 481 486 forint, egy ugyancsak kezdő okj-s ápolóé 272 787 forint, ám míg ez utóbbié a mostani béremelési terv szerint jövőre is csak 330 072 forintra emelkedik, addig egy kezdő orvos 2023-tól 687 837 forint alapbérre számíthat.
A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke szerint hiába adnak át szép új épületeket, ha nem motivált munkavállalók dolgoznak azokban. Szombaton a Hősök terén tüntettek az egészségügyi dolgozók, a demonstrációt a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK) szervezte. A MESZK elnöke, az ATV Start című műsorában elmondta, az eseményen 8-10 ezren is jelen lehettek, és sokan vidékről is felutaztak a fővárosba. Balogh Zoltán kiemelte: a szakdolgozók 2021-ben nem kaptak semmit, januárban, februárban és márciusban azért harcoltak, hogy a bérük ne lehessen kevesebb a tavaly decemberi állapothoz képest. Azt kérik a kormánytól, hozza előre a 2022 januárjára tett ígéretét, a 30 százalékos emelést. " Emellett 2022 januárjára ki kellene dolgozni egy 2022-2023-ra érvényes új szakdolgozói bértáblát, hogy minden kolléga lássa, érdemes itt dolgozni, és van előremeneteli rendszer " – jelentette ki az elnök. Szakdolgozói bértábla 2022. Kásler Miklós korábban egy videóban mondta el, milyen egészségügyi beruházásokat, fejlesztéseket adtak át.
Lehet, hogy a hallásunk is, csak azt nem halljuk:))). Kikerülünk a hr-es csöbörből, nem minket akarnak a munkahelyek már. A gyerekeink nőnek, - mondjuk én ebben még mázlista vagyok, de sokaknak ilyentájt kamaszodnak a gyerekei - már ők sem akarnak minket. A pasijaink is a húszéves fenekeket vizslatják inkább, amikor nem nézünk oda. Vagy rosszabb esetben akkor is, ha odanézünk. Az agyunkban neurológiailag sokminden lezárul: nehezedik a tanuláls, koncentrálás, nyelvtanulás. Korábban fekszünk, korábban kelünk. És még sorolhatnám. Mit lehet ilyenkor tenni? Ha sokáig firtatom, el is kenődhetek, de valahol be kell látni, nem véletlen van ez így. * Kerti virágok (Kertészkedés) - Meghatározás - Lexikon és Enciklopédia. Mindennek megvan a maga ideje. ( "Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje a születésnek és ideje a meghalásnak, ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, ami ültettetett. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek, ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.. - Préd 3. 1-2, 4-5) Most jutottam el odáig, hogy már nem akarok hódítani és meggazdagodni, hanem inkább adni és csak megélni.
Tulajdonképp tökre szeretem a szeptembert. Fiatal koromban utáltam, mert egyenlő volt a sulikezdéssel, de most már kimondottan szeretem. Már nem dob fel annyira a negyven fokos nyár, mint 15 évvel ezelőtt. Öregszem. Kimondottan felszabadít, amikor végre hűvösebbre fordul az idő. (Jesszus, 15 éve már a spanyolországi éveknek..??!! ) A mai post címe nem véletlenül számadás. Egyrészt azért, mert egyre erősebb bennem az érzés, hogy már nincs tékozolni való időm. Valahogy olyan hamar elszáll egy élet - csak a nagyszüleim elbeszéléséből emlékszem erre az unásig ismételt frázisra, de most egyre inkább ezt érzem én is. Negyven évesen már nagy eséllyel túl vagyok az életem felén. Felén: de ez a második már nem ugyanaz a fele, már nem lehet ugyanolyan hévvel csinálni a dolgokat, mert nem működünk ugyanúgy. Fáj a térd, a hát, a derék, megérezzük a frontokat, igényeink vannak stb. Már nem tudunk úgy beleszaladni a világba, mint húszévesen. Felelősségeink, kötelékeink lettek. Őszül a hajunk, változhat a látásunk.
Bizony azt sem! Mesterkednek eme jeles ikerszelvényesek azon, hogy a szerényebb anyagiakkal rendelkező vitorlázó tásainkat (barátainkat) kiszorítsák szeretett Balatonunkról "vedd meg az eddig bérelt kikötőhelyedet huszonkét – huszonhét millióért, vagy húzz a fészkes fenébe" konstrukciókkal? Még ezt sem teszik! Akkor hát kik is az undorító véglények? Nem esetleg őket kéne…?! A fentiek persze a magánvéleményemet tükrözik, ami nem feltétlenül fedi az újság hivatalos álláspontját. Tűrhető késő délután ígérkezik. Ebéd a Platánban, majd kikanyarodunk egy körre. Friss szelünk kerekedett, a túlpartig szaladunk és vissza. A semminél több, legalább vitorlázunk. És még karikára sem fagyunk. Vasárnap – utolsó napunk – reggelén ragyogó napfény ébreszt. Nosza, kapjuk is magunkat. Jobb híján Tihanyt célozzuk meg. Miután kedves, attraktív vendégünk a megbeszélt időre pontosan befut Budapestről, tüstént kihajózunk. Összekoordináljuk magunkat szemesi barátainkat, és együtt vitorlázunk a kellemesen húzós nyugatiban a túlpart felé.