Nézz körbe helyette az összes kategóriában. 1. oldal / 2 összesen 1 2 12 Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka E-mail értesítőt is kérek: Újraindított aukciók is:
Értesülj elsőként legújabb termékeinkről, akcióinkról.
Praktikus kis pénztárca tartós G-1000 anyagból. Bankkártyák, érmék és hajtogatott bankjegyek. Hasonló termékek Adatok Adatok
Ráadásul a VR-headsettel rendelkező játékosok a Croft udvarházat virtuálisan is bejárhatják – igaz, a Blood Ties ezen utolsó aspektusát még nem tudtuk kielemezni szemüveg híján. A Rise of the Tomb Raidert, a főjátékot magát elsősorban a 2013-as, a sorozatot új életre rugdosó alcím nélküli Tomb Raider és az akció-kalandjátékok jelenlegi doyenje, az Uncharted-széria kontextusában lehet kielemezni. A 2013-as Tomb Raider egy viszonylag valósághűre tervezett Lara Croftot dobott le a frontvonalra, egy fiatal, tapasztalatlan nőt, aki reális, emberi érzésekkel rendelkezik, és akit a rettenetes körülmények formálnak majd. A 2013-as Tomb Raider gyakran jobban hasonlított túlélőhorrorra, meg "torture porn"-ra, mint akció-, vagy kalandjátékra, de a borzalmaknak, amiken Lara keresztülment, megvolt a dramaturgiai funkciója: a rendkívüli megpróbáltatások véstek a naiv lányból gyilkos régésztanoncot. A történetnek ez az ok-okozati gerince, illetve az, hogy Lara önhibáján kívül keveredik a horrorba, különböztetik meg a mostani Tomb Raider-sorozatot az Unchartedtől: Lara Croft Nathan Drake-kel ellentétben nem hat cseppet sem szociopatának.
Egy évvel az Xbox One-os megjelenés után a PlayStation 4-es játékosok is folytathatták a kalandot. És hogy megérte-e várni? De meg ám! Lehet, hogy nektek ott az Uncharted, de nekünk itt van helyette a Tomb Raider. – mondogatták korábban azok az Xbox One-játékosok, akik már nem tudtak jobb érvet felhozni saját platformjuk mellett egy elfajult konzolháborús vitában, és egészen mostanáig igazuk is volt, hiszen a Rise of the Tomb Raider a Microsoft erőteljes pénzügyi támogatásának köszönhetően csak közel egy éves csúszással érkezett meg a Sony konzoljára. Azért nem kell őket rögtön egy lapon emlegetni az ördöggel, a kékeknek is vannak hasonló akciók, de az újraindított Tomb Raider franchise második részének időszakos exkluzivitása eléggé megosztotta a játékostársadalmat. Persze a tapasztaltabbak tisztában voltak vele, hogy Lara Croft előbb-utóbb PlayStation 4-re látogat majd, és amikor ez végre megtörténik, akkor a Square Enix mindent megtesz annak érdekében, hogy lenyűgözze a vásárlókat.
A RotR már valóban hozza azt a kalandérzetet, amit egy Tomb Raider-játéktól elvárunk – csak épp az elvárásainknál sokkal jobban van megírva. A figurák személyiségének elmélyítése kiváló, legyen szó akár Laráról, akár ellenségeiről, akik motivációit olyan részletesen bontja ki a sztori, hogy a játékos totálisan átérzi, mi hajtja rosszembereinket. Ami nem jelenti azt, hogy sok lenne a lelkizés: a játék irama óriási, lendülete biztos kézzel van fenntartva, és a fordulópontok úgy időzítve, hogy az izgalom állandó marad. A RotR még elődjénél is nagyobb hangsúlyt helyez a környezettel való interakcióra: fegyverek felturbózáshoz vagy éppen csak a szimpla túléléshez állandóan tollakat, ágakat, és hasonló természeti kacatokat kell gyűjtögetnünk, halott alpinisták hátizsákjait meg elhullajtott túlélőcsomagokat kajtatnunk. Valahogy sem a gyűjtögetést, sem a fegyverek, tábortüzek és hasonló elengedhetetlen dolgok alapanyagokból való összefarigcsálását nem lehet megunni, olyan jól átgondolt és mégis egyszerű a játék fejlesztés-fája, és rajta egyre feljebb mászni hatalmas élmény.
Nem felhasználóbarát dolog ez az időszakos exkluzivitás, de ha már el kell fogadnunk, hát akkor ilyen minőségben kérnénk minden további megvalósítást!
Természetesen a hardcore játékosok sem maradhattak ki a szórásból, őket az Extreme Survivor nehézség várja, amelyben egyáltalán nincsenek checkpointok, így csak akkor tudunk menteni, ha összegyűjtünk elég alapanyagot, hogy meggyújtsuk a következő tábortüzet, már ha egyáltalán életben maradunk addig. Egy picit még szebb Akárcsak az Xbox One-os változat esetében, ezúttal is full HD felbontással és másodpercenkénti 30 képkockával van dolgunk. Az fps-szám ugyanolyan stabil, a PlayStation 4 extra erőforrásait kihasználva azonban sikerült még szebbé tenni az egyébként sem csúnya játékot. Az élsimítás, a fények és a tükröződő felületek is kidolgozottabbak, de az igazi különbséget az árnyékok jelentik. Emellett a valós időben renderelt átvezetők felbontását is sikerült feltornázni, így a korábban látott 1440×1080 pixel helyett ezeket a jeleneteket is full HD-ban élvezhetjük. Az irányítással kapcsolatos problémákat sajnos nem sikerült orvosolni, így, akárcsak az Xbox One-os verzió esetében, Lara itt is lassabban reagál a parancsainkra, mint a PC-s vagy az Xbox 360-as változatban.
Így is lett. Dugig tömve tartalommal A késve érkező PC-s portok tesztpéldányai általában nálam kötnek ki, ezek véleményezése pedig nem túl hálás feladat, hiszen viszonylag ritkán fordul elő, hogy érdemi (vagy egyáltalán bármilyen) fejlődés tapasztalható a konzolos változatokhoz képest. Mivel a sztorit, a karakterfejlődést, a játékmenet sajátosságait, a technikai újításokat, a látványt és a zenei aláfestést Chava tavaly ilyenkor már értékelte, alapesetben megint nem lennék könnyű helyzetben, de mivel ezúttal nem egy egyszerű portról, hanem - mint ahogy az a címben is látható - a húszéves ünnepi kiadásról van szó, akad azért extra tartalom. A PlayStation 4-es változat az összes DLC-t tartalmazza, ráadásul a korábban megjelent Cold Darkness Awakened és Baba Yaga: The Temple of the Witch csomagok mellé egy újabb szállal színesíti a sztorit. A Blood Ties DLC-ben felfedezhetjük a Croft-birtok legrejtettebb zugait is, hogy többet megtudjunk Lara szüleiről és a fiatal sírrabló előéletéről. Ez a rész pusztán a felfedezésről szól, egyáltalán nincs benne harc, a hátramaradt levelek, dokumentumok vagy hangszalagok segítségével azonban sokkal mélyebben megismerhetjük magát a karaktert.