9. Jókedvűen induljatok neki a nagy napnak! 10. Tudatosítsuk benne, hogy jövünk érte délután és hazavisszük. 11. Viselkedésünk azt sugallja felé, hogy olyan helyre visszük, ahol jól fogja érezni magát és biztonságban van. Beszélgessünk arról, hogy mi történt vele az óvodában, figyeljünk az érzéseire, nyugtassuk meg, ha szükséges. 13. Vigyük korábban! Ha félénk, jó, ha minél korábban elvisszük az oviba – ilyenkor még kevesen vannak, tehát biztosan akad játszótársa, és a kisebb csoportban oldottabb lesz ő is. 14. Ha már elkezdtük, legyünk következetesek. Legyen neki könnyű a föld? – avagy egy kritikai kiadás műhelytitkai - MTA BTK Irodalomtudományi Intézet Gyászol a Budapest Bár: "Legyen neki könnyű a föld" A föld Könnyű ez így, könnyű... És nem feledem őt el, míg az Égen gyúlnak csillagok De mától fenn az égen, nekem másik hold ragyog És szétszakad a szívem, mégis megteszem, ha ez kell És feloldoz az Ég, bár tudom áruló vagyok Oly könnyű így, könnyű ez így, bírd ki hát! Könnyű ez így, bírd ki hát!
"Írtózatos csapásokat mért a sors az utóbbi években az Omega zenekarra, ami inkább nem sorolnék fel. Így sajnos nem teljesülhet be Mecky és a magyar közönség közös vágya, a 60. születésnapi koncertjük. " – kezdi búcsúztatóját Hobo, reagálva Kóbor János halálhírére. "Az együttest 59 éven át Kóbor János vitte a hátán. Az ő előadói stílusa, megjelenése és zenei érzékenysége dominálta az együttes pályáját. Emberi hozzáállását ma még nem tudom megfelelően leírni. " – emlékezik vissza. "A veszteség felmérhetetlen. Egy káprázatos előadó, zenei vezető és egy végtelenül közvetlen, tisztalelkű, mindenkivel barátságos és segítőkész ember hagyott itt minket. Összeszorított szájjal, lesütött szemmel és dübörgő szívvel kívánom, hogy legyen neki könnyű a föld. " – zárja sorait. Presszer Gábor egy közös fotót posztolt, amiről úgy sejti valamikor a "Tízezer lépés" lemez felvételei idején készült. "Nincs a képen semmi rossz, két ember dolgozik. De ha ránézek, elfog a szomorúság. Melyik dal lehet? Már nem tudjuk meg soha.
Ám ezek feldolgozását folyamatosan akadályozza a felmérhetetlen mennyiségű kézirat, szövegváltozat, illetve kiadás. Az emlékezés, az újraírás vagy éppen a labirintus fogalmai bizonyosan segítenek abban, hogy az adatok mellett arra is felfigyeljünk, hogyan tesz kísérletet a szerző életeseményei rögzítésére, arra, hogy megalkossa identitását, netán újraértelmezze azt. Sőt akár arra is, hogy a különböző nyilvánossági formák (levél, folyóirat, hivatali iratok stb. ) miként módosítják a megszólalás, az érvelés, a megítélés lehetőségeit.
Jótett helyébe jót várj! :) - YouTube
Eliézer – "Isten a segítség". Énekek: Református énekeskönyv: 23; 62:4–5; 95:4; 215; 229; 270:6; 273:8; 274 Jertek, énekeljünk: 136; 144; 145; 166; 173 Harangszó: 39; 44:1–2; 52:3–4; 53:5–8 Dicsérjétek az Urat! : 7; 8; 19; 53:3–4; 68; 69; 75; 98:1 Erőm és énekem az Úr: 14:1; 15; 47:1; 84:1; 131 Megjegyzések: Jótett helyébe jót várj – Mózes hét lánynak segített, s ezért Jetró vendégül látta. Egyetlen jótettéért negyven éven át maradhatott a papnál, s feleséget kapott, családot alapíthatott. Tanítsuk arra a gyerekeket, hogy ne habozzanak jót tenni! Néha szégyelljük; s ez kár, mert aki bajban van, így nem kap segítséget. Mutassunk rá az Úrtól való "fizetségre"! Nem azonnal fogjuk észrevenni, de nem is szükséges. Gondoljunk a Zsid 13, 2 tanácsára: "A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. " Előkészület arra a feladatra, amit az Úr ad majd neked – Mózest még negyven évig készítette Isten az ismeretlen feladatra. A pásztorkodás nem könnyű mesterség.
Két csésze zabpelyhet, két csésze kukoricadarát, egy csésze lisztet, egyharmad csésze cukrot, egy csésze mazsolát, egy csésze vadmadaraknak való magkeveréket és esetleg némi apróbbra vágott diót adunk az olvadékhoz. Sütőpapírral bélelt tepsibe simítjuk, lefagyasztjuk, és megfelelő méretű darabokra vágva kitesszük a drótkosárba. Ha kisebb alutálcákba (esetleg fél kókuszdióhéjba) adagoljuk, akkor közvetlenül kitehetjük tálcástól együtt. A maradékot felhasználásig fagyasztószekrényben tartjuk. A madarak egész télen aktívak, és csak csekély tartalékot tudnak felhalmozni. Mindennap annyit vesznek el, amennyire szükségük van. Élnek egyik napról a másikra. Bizakodva abban, hogy találnak valamit. Bármi, amivel kicsit is jobbá tesszük az életüket, nemes cselekedet.
Önmaga elleni haragját arra zúdítja, aki őt "helyettesítette". András ekkor ugyan szent esküvel fogadta, hogy tőle mindenki ott fullad meg, ahol van, többé nem fogja az egészségét veszélyeztetni, de ezt aligha vehettem tőle komolyan. Hiszen a születési képletében feketén-fehéren ott áll, hogy ő az a típus, aki még az élete kockáztatásával is segít a bajbajutottakon. De a képletében az is benne volt, hogy a gyógyulását tényleg ez a család oldja majd meg. Kételkedve ingatta a fejét. Aztán néhány napja újra megjelent. – Igaza volt, Tomi anyja nem rám haragudott… A kínos találkozó után pár nappal az orvosi rendelőben összefutottam Tomival és a nővérével. A lány elmondta, anyjuk idegösszeomlást kapott a baleset hírére. És azóta is kezelésekre jár. Amikor meglátta Andrást, újra az a kegyetlen félelem lett úrrá rajta, mint a fia balesetének hallatán… Szóval, szent a béke… Sőt Tomi nővérével azóta egész jól összebarátkoztam. Az ő optimizmusa átragadt rám, és már könnyebben viselem a magam bajait, hiszem, hogy meggyógyulok.
Világéletemben az a fajta diák voltam, akinek a házi feladata mindig készen volt, aki fel volt készülve az órákra. Nem volt olyan nap, hogy ne írtam volna meg a másik leckéjét, puskáját vagy hiányzóknak a pótolnivalót. Minden szünetben nyüzsögtek körülöttem a tanulók, így volt kivel beszélgetnem, kártyáznom, délután kimennem. Egy komoly betegség leküzdése és az iskolába való visszatérésem után tudatosult bennem valójában, hogy az alatt a három, kórházban töltött hónap alatt az osztályból egy ember sem érdeklődött az egészségi állapotom felől. A barátaimnak tartott évfolyamtársaim ignorálták a leckével kapcsolatos üzeneteimet, és úgy tettek, mintha nem lettem volna hat évig az osztályközösség része. Elszomorított, hogy mindazok után, ahogyan viselkedtek velem, még mindig automatikusnak számított a segítségem. Egy ilyen eset után meginog az ember, de nem szabad emiatt elkeseredni és mindenkit beskatulyázni, csak jobban kell vigyázni. A történtek jelentősen segítettek más szemmel nézni a világot.
(Dimén-Varga Fanni) Kiemelt kép: Shutterstock A cikk nyomtatott változata a Nőileg magazin 2019. decemberi lapszámában jelent meg.