A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Ki síromat mint Lázár elhagyom, S mélázok a rügybontó tűznapon: Egyszerre szomjuságot érzek itt bent Átélni, átélvezni ujra mindent. A napot, mely ragyog mindenkinek! A levegőt, a földet és vizet Úgy bírni, mint az első ifjukorban; Ujat találni minden kis bokorban. A sokaság közt járni gondtalan'! Nem nézni: Ezt kerüld! Ez tiltva van. Fölverni dallal erdő-némaságot; Csókolni szép lányt, tépni a virágot. Ah, szárny és nem koporsó kell nekem. Szivem kitárul... már emelkedem. Hogyan legyek lazar vs. Eszmények, vágyak, foszladó remények, Még egyszer nektek, általatok éljek. Legyek izgékony, lázas, nyugtalan, A drága percznek élve czéltalan', Óh, sziv, elég időd lesz csöndesedned, Ha ideged majd tompul, izmod ernyed. Márvány-nyugalmat ne ohajts előbb, Csak a mikor hanyatlik már erőd; Mikor már bénul ritka szivverésed, És már csak hálni jár beléd a lélek. Mozgás és munka, vágyak, ingerek, Remény, aggály embert jelentenek. Örök békéből nem jutott ki másnak; Az istennek csupán, meg a halálnak.
I. Szenvedsz? beteg vagy? vajha vágyam Vihetne szárnyakon, S hajolhatnék kebledre lágyan, Én lázas angyalom. Óh, bár veled, a szenvedővel, Tölthetnék éjt, napot S csókolhatnám varázserővel Tüzelő ajakod'. Majd mondanék regét regére, És bús egy volna csak: Egy beteg ifjuról, ki végre Meggyógyult általad... De én nem szállhatok, mi haszna Gyötör a bú, a vágy? Ápoljon hát s álmid' virassza Szerette jó anyád. Mint vagy? gyötörnek lázaid még, Te drága, szende lény? Ugy-e, ugy-e tavaszkor ismét Mosolygva jősz elém?... A tavasz is szomoruságot Érezne nélküled, Sohajtanának a virágok: Szép asszonyunk beteg! II. Ne okozz, ne vádolj szüntelen'! Nem vagyok én hozzád hűtelen. Uj élet – Wikiforrás. Mióta megláttam arczodat, Gondolatom, álmom csak te vagy! S mint a föld a nap körül forog, Ébren, alva csak rád gondolok. Napsugaram, édes szerelem, Süss szivembe hiven, melegen! Majd, ha megfagy a tüzes parázs, S ha tavaszkor is lesz hervadás: És ha délben éjszaka leszen: Akkor leszek én is hűtelen. Higyj nekem hát! A tied vagyok.
1 Én nem tudom, hogy mért, de mostan egy ismeretlen vágy gyötör, járlálok a rózsás tilosban, hol a könny, seb merő gyönyör. Én nem tudom, hogy mért, de csendbe eszembe jut az ifjuság, és én fonom, szövöm, merengve a szűzi vágy hó-mirtusát. Én nem tudom, hogy mért, de félek, távolba halkan szól a dal, könnyezve látom, szép az élet, és hogy szivem még fiatal. Én nem tudom mért, s úgy örülnék, lelkembe búgnak a dalok, átérezem az üdvök üdvét, és azt hiszem, hogy meghalok... 2 Legyen tiétek a valóság itt e világon, enyémek a bús, néma rózsák, a lázas álom. A lánytestek fehér parázsa, a csók tiétek, nekem elég, ha őt imádva árnyába lépek. Titőletek egy perc, egy óra már elrabolja, de én birom, s egy röpke szóra kiszáll karomba. S ekkor tejarca fénybe reszket, szemébe fény gyűl, s még szebb a rózsás képzeletnek aranyködétül. X. Elégia (Dal a háborúról) – Wikiforrás. Hagyjátok hát meg búm továbbra édes vigasznak, és hadd legyek ily koldus-árva s ily szörnyű gazdag!
Értetlenül álltunk az eset előtt, és azt mondták ebben az esetben ők nem tehetnek mást, mint hogy nem engednek engem itt szavazni, és ezt jegyzőkönyvben is rögzítették. Nem én kérvényeztem a külképviseleti névjegyzékbe vételt, fel sem merült, életemben nem jártam Spanyolországban, néhány órával ezelőttig azt sem tudtam, pontosan hol, milyen dokumentummal lehet ezt kérvényezni. Piros (Karinthy Frigyes) – Wikiforrás. Ahhoz, hogy valaki a nevemben leadja a kérelmet, szüksége van a pontos címemre és a személyi azonosítómra, melyeket nem nagyon ad meg az ember hivatalos szituációkon kívül (sosem vesztettem el iratomat sem); vagy hozzá kellett férjen az ügyfélkapumhoz, és ott nyoma lenne leadott kérvénynek, de nincs. Utána lehet hivatalosan járni annak, mikor, hol és hogyan "adtam be" ezt a kérelmet? Illetve annak, hogy valaki elment-e helyettem szavazni ott, ahova elvileg kértem magam? Tehetek rendőrségi feljelentést, de a szavazatomat b*szhatom, remélem a választás kimenetele nem ezen múlik majd, de eléggé felháborító hogy ilyen megtörténhet.
Ha nem akarsz, jobb ha meghalok. Érzem is, ha elhagysz engemet, Bújában a szívem megreped. III. A mama szólt: »Édes leányom, Okos légy s győzd le már magad'! A szerelem vaksága, hidd el, Tévutra vitt már sokakat. Fontold meg jól minden dolognál, Mit szól a világ szája majd? Mert minden ugy jó csak, ha ennek Nincs semmi kifogása rajt'. Kövessed hűn az ő parancsát: Szeress, midőn megengedi, S bár szíved megszakad a bútól, Vidám mosolyt mutass neki. « Te megfogtad a tanácsot. Éber vagy, óvatos, hideg. A bókból és nyájas mosolyból Egyformán jut mindenkinek. Hogy törik magukat utánad A férfiak! És ezalatt Az, kit te is szeretni tudnál: Nem is néz rád s tovább halad. IV. A pletyka bánt?... Hogyan legyek lazar es. Elhagylak imhát. (Az etikettet ki nem állhatom! ) Én boldogtalan legyek inkább, Mint betanított, illemes majom. Bár te vagy fényem, álmom, üdvöm, Bár kívüled mást nem szerethetek: A válás kínjait leküzdöm, De báb, de gép én sohasem leszek! Szivem taktusra nem szerethet; Inkább szerelmem' is megtagadom! Mert gyűlölöm az etikettet; Mert borzadok nevetni - magamon.
És büvös emse kerül áldozatul teliből. Ezt követem tisztán, myrtuszt ráfüzve hajamra: Myrtuszlomb kobzon, myrtusz a homlokon is. Úgy tessem néktek: fegyvernek más vegye hasznát 30 Márs védelmével porba terítve vezért, Hogy nekem ó-bornál elmondja kalandjait egykor S a csatasort borral fesse az asztalomon. Mily düh fegyverrel még szorgalmazni a dögvészt? Ránk tör ugyis lassan, s csúszva eléri szivünk. 35 S ottan alant buza nincs, sem szőlőhegy, csak az ádáz Cerberus és a Styx szörnyű hajósa vagyon: Ott beesett arccal s féléstől szürke szakállal Járja a sápadt nép a zavaros tavakat, Óh mennél derekabb, kit kedves magzata mellett 40 A késő vénség kap meg a kis kalyibán! Ő maga a juhokat, báránykáit fia nyírja S fáradt tagjainak hűs vizet a neje nyújt. Így legyek én, hajamat hadd verje derével a vénség S mint aggastyán hadd fessem a régi időt. 45 Addig a Béke a földet műveli. Hogyan legyek lazar dds. Úgyis a béke Volt ki a tulkot, ökört járom alá helyezé. Béke nevel szőlőt és az gyüjt bort a gerezdbe, Hogy üke termését élvezi a fiú is: Békében boronák s eke fénylik, a vad katonának 50 Kardja sötét zúgban rozsa alá kerülend... A rétről borosan fordúl haza a mi parasztunk, Asszonyt és gyereket vive kicsiny talyigán.
Ki volt, ki legelébb a szörnyű acélt kitalálta? Mily nyers és igazán talpig acél vala az! Akkor lett a halál s a gyilok meg az emberi nemnek, És rövidebb úton ránk szakadott a halál. 5 S nem is akarta talán, csak nálunk fordula rosszra, Minden, a mit hajdan dúvadak ellen adott. Ezt az arany teszi csak, bezzeg még háború sem volt, Mikor az asztalnál kis fapohár vala csak. Nem vala sánc, sem vár és nyugodtan aludta az álmát 10 Összebujó birkák nyája között a juhász. Az lett vón' élet, nem zörgött volna a fegyver, S nem ráznák meg kürt hangjai a szivemet. Háború vár most rám s tán ép az a nyíl, mely elejtend, Valamely ellenség gyilkos ijára került. 15 Őseim istene, most őrizzél, az vagyok, én ki Gyönge gyerekkorban csúsztam a szobrod előtt. Mért szégyelnétek, hogy durva fa voltatok egykor: Úgy óvtátok meg hajdan az ősi lakot Akkor hívebbek voltak, mikor egyszerű módon 20 Fából rótt isten lakta a kis kalyibát. Ez megelégli akár szőlőt kap is áldozatul csak, Vagy szent fürtjeihez fűzve kalászkoszorút; Vagy valamely fogadást tévő maga önte italt ki És lépesmézet társul a lánya johádz, 25 Tőlünk Istenek óh üzzétek a gyilkos acélt el.