Udvaromon aranyvájú, aranykút, abból iszik aranykakas, aranytyúk. Aranykakas mind azt kukorékolja, a szeretőm Kolozsváron katona. Dombon van a kolozsvári kaszárnya, akárhonnan fújja a szél, találja. Fújja a szél a kaszárnya tetejét, de sok kislány siratja a kedvesét. Három kislány kimegy a temetőbe, mind a három letérdepel a fóldre, egy közülük feltekint a nagy égre: mért' is lettem katona szeretője. Udvaromon aranyvályú, aranykút (Kalotaszeg) - Havasi Duo – dalszöveg, lyrics, video. Szép a magyar nem bocskoros katona, szépen áll a piros-fehér-zöld ruha. Széle piros, a közepe fekete, szép a magyar, ha felül a nyeregbe.
Lassan forog sej-haj / Dombon van a kolozsvári kaszárnya előadó: Gyenis Katalin, Gombai Tamás, D. Tóth Sándor, Porteleki László, Kürtösi Zsolt előadásmód: ének, hegedű, brácsa, bőgő etnikum: magyar tájegység: Mezőség nagytáj: Erdély szöveg: Lassan forog sej-haj, a gőzkocsi kereke, Mikor a szerelvény regrutával van tele. Arra kérem, százados úr, a mozdonyvezetőt, Hozza vissza nékem bús regruta szeretőm! Bús regruta szeretődet visszahozni nem lehet. Ha be van sorozva, töltse le a tíz évet! Letölteném, százados úr, de gyönge vagyok én, A jövő októberben már a sírban leszek én. *** Házunk előtt mennek el a huszárok, Édesanyám, én is közébük állok. Én leszek az első század-vezető, Nem a világ ez a három esztendő! Udvaromon kettőt fordult a kocsi, Édesanyám, minden pakkom hozza ki! Hozza ki a behívó levelemet, Hogy a babám felejtse a nevemet! Dombon van a kolozsvári kaszárnya, Akármerről fújja a szél, találja. Fújja a szél a kaszárnya tetejét, De sok kislány siratja a kedvesét! Három kislány kiment a temetőbe, Mind a három letérdepelt a földre.
Légyen éltednek virága mind kinyílt, Szíved ne szenvedjen semmi sebes nyílt. Véglen az egek várát vígan szemlélhesd, Ott aztán az életet, jobbra cserélhesd. Az Úr a boldog életben részt adjon, A szentek serge körébe fogadjon, de fogadjon. Ki tudja merre, merre visz a végzet Göröngyös úton, sötét éjjelen Vezesd még egyszer győzelemre néped Csaba királyfi csillag ösvényén. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Amedig élünk magyar ajkú népek Megtörni lelkünk nem lehet soha Szülessünk bárhol, világ bármely pontján Legyen a sorsunk jó vagy mostoha. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! Keserves múltunk, évezredes balsors Tatár, s török dúlt, labanc rabigált Jussunk e honban, Magyar Székelyföldön Szabad hazában élni boldogan. Maroknyi székely porlik, mint a szikla Népek harcának zajló tengerén Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!