Aradi vértanúk napja október 6 nemzeti gyásznap Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849. október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is. Mindegyik aradi vértanú a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tiszt volt, a szabadságharc végén a honvédseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rendfokozatot viselt. Október 6. aradi vértanuk ünnepünk. Lázár Vilmos ezredest azért sorolták a tábornokokhoz, mert a szabadságharc végén önálló seregtestet irányított. Egyébként egyikük tábornoki rendfokozatát sem ismerték el hivatalosan az osztrákok. A vértanúk között Kiss Ernő honvéd altábornagy volt a rangidős, aki korábban cs. kir. ezredes volt, a többiek ettől mind alacsonyabb osztrák tiszti rendfokozatokat viseltek.
Egyedül az ő esetében korábbi cselekményei (többek között a külföldi hatalmakkal történő kapcsolatfelvétel, a horvátokkal és az osztrák kormánnyal történő megegyezés elmulasztása, az uralkodói jóváhagyás nélküli honvédújoncozás és papírpénz kibocsátás) képezték a vád legfőbb alapját. A Magyarországot teljhatalommal kormányzó Haynau táborszernagy 1849. október 5-én erősítette meg ítéletét. Aradon 1849. szeptember 26-án 13 tábornokot és egy ezredest ítéltek halálra felségsértés és lázadás miatt. Haynau ezt szeptember 30-án hagyta jóvá, de végül 13 embert végeztek ki, mert Gáspár Andrásnak, Ferenc József egykori lovaglómesterének büntetését börtönre változtatták. Index - Belföld - Orbán Viktor: Dicsőség a legyőzötteknek!. A kivégzéseket október 6-ára, a bécsi felkelés évfordulójára időzítették. A börtönként szolgáló pesti Újépületben Batthyány a kivégzés előtti éjjelen egy becsempészett tőrrel nyakon szúrta magát, súlyos vérveszteséget szenvedett, de életben maradt. (Az akasztásnak akkoriban becstelenítő jellege volt, korábban inkább csak köztörvényeseknél alkalmazták. )
Az előző évektől eltérően szürkületben, a díszkivilágításban tündöklő Szabadság-szobornál tartották az immár estébe nyúló megemlékezést, amelynek végén a Csiky Gergely Főgimnázium diákjai fáklyákkal alkottak élőláncot Zala György monumentális alkotása körül, míg a koszorúkat elhelyezték. Az elrettentés napjából a szabadság szimbóluma lett Kelemen Hunor RMDSZ-elnök beszédében felidézte, hogy a korabeli osztrák császári hatalom példát akart statuálni. "Nem egyszerűen kivégezni az ellenállás vezéralakjait, de holtukban is megalázni őket azzal, hogy nem az abban a korban rangjuknak kijáró golyót, hanem a köztörvényes bűnözők számára tartogatott akasztást tartotta nekik" – mondta. Talán éppen a császári döntés kirívóan méltatlan, elrettenteni kívánó voltának köszönhető, hogy az aradi vértanúkra való emlékezés már a kivégzés napján elkezdődött – tette hozzá. "A boltok és egyéb nyilvános helyek bezártak, az aradi polgárok pedig tömegesen zarándokoltak a kivégzés helyére. Így vált sok-sok évtized alatt az aradi vértanúk napja a magyar szabadság emléknapjává.