Versek Illyés Gyula: Október 6. Kezét - mert õ ölt, maga a király - egy nép arcába törölte bele. Nem volt e földnek Petõfije már! Igy kezdett lenni Ferenc Józsefe. Faludy György: Október 6. A vesztőhelyre sáros út vitt és kikericsek kékjei. Száz év, s meghaltam volna úgyis- vígasztalódott Vécsey. Lahner György sírt s a földre nézett, Damjanich szekéren feküdt, Leiningen felmentő honvédek árnyát kereste mindenütt. S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, bús-szép tollai. Aradon így. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ő; nem félt, csak arca széle vetett rózsálló lobokat. Mosolygott. Mi bánta, hogy vége? Október 6-a, Az Aradi Vértanúk Napja –Tökéletlen Történelem [TT] - YouTube. Branyiszkónál nevét az égre karcolta kardja, a híres. Ez volt Dembinski hadsegéde, Abancourt Károly ezredes. S mi elfeledtük. A miniszter, bár hívták, maradtak egyedül. - Az Al-Dunán szólt mély a gázló s vénember már nem menekül. Leszek bitófán harci zászló, ha sorsom ezt így rótta ki- s habár magyar volt Csány László, úgy halt meg, mint egy római.
1849. október 6. Szerző: Tarján M. Tamás "…a legnagyobb szigorúság a kompromittáltakkal szemben. Sok fejnek kell lehullania, mint a kiemelkedő mákfejeknek, ha az ember fölöttük ellovagol. Az aradi vértanúk napja - Nemzeti gyásznap | Országgyűlési Könyvtár. " (Ferenc József utasítása Haynau számára) 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49. évi szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet. A bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni megtorlások tetőpontja volt, amiről a magyarság évről évre nemzeti gyásznap keretében emlékezik meg. Bár a magyar honvédseregek csak augusztus 13-án, Világosnál – szimbolikus módon az oroszok előtt – tették le a fegyvert, a Habsburg katonai közigazgatás megtorló akciói már július elején megkezdődtek. A május végén lemondott Welden után a "bresciai hiéna" néven emlegetett Haynau táborszernagy lett a császári hadsereg új főparancsnoka, aki Ferenc József (ur. 1867-1916) utasítása nyomán a már megszállt területeken ádáz hajtóvadászatba kezdett a "rebellió" támogatói ellen.
Mintha trombiták harsognák Nem veszett el a szabadság, Az igazság ünnepel! Lelkünk szélyeljár a légben, Örök bíró él az égben, Nem estünk hiába el! (1857) Tompa Mihály: A madár, fiaihoz Száraz ágon, hallgató ajakkal Meddig űltök, csüggedt madarak? Nincs talán még elfeledve a dal, Melyre egykor tanítottalak?! Vagy ha elmúlt s többé vissza nem jő A víg ének s régi kedvetek: Legyen a dal fájdalmas, merengő, Fiaim, csak énekeljetek! Nagy vihar volt. Október 6 aradi vértanúk napja. Feldult berkeinken Enyhe, árnyas rejtek nem fogad; S ti hallgattok? elkészűltök innen? Itthagynátok bús anyátokat?! Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek'... Puszta bár, az otthonos vidéknek, Fiaim, csak énekeljetek! Hozzatok dalt emlékűl, a hajdan Lomb- s virággal gazdag tájirul; Zengjétek meg a jövőt, ha majdan E kopár föld újra felvirul. Dalotokra könnyebben derűl fény, Hamarabb kihajt a holt berek; A jelennek búját édesítvén: Fiaim, csak énekeljetek! A bokorban itt az ősi fészek, Mely növelte könnyü szárnyatok; Megpihenni most is abba tértek, Bár a fellegek közt járjatok!
Testvériség, mely át világokon Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon. Ó magyarok, ti élő magyarok, A halhatatlan élet úgy ragyog Rátok, ha az egekbe lobogón Igazság leng a lobogótokon, Az Igazság, mely tegnap még halott, Világ bírájaként föltámadott. A népek szent szövetségébe ti Úgy lépjetek, mint Kossuth népei. A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke így dalol. Ábrányi Emil: Október hatodikán Amennyi könny van a szemekben, Hulljon ki lassan, permetegben, S elsírva mind, kezdd ujra még; Siratni őket nincs elég! Nő, könnyeid peregjenek, Mint szerte hulló gyöngyszemek. S te férfi-szív, zord mint a kő, Olvadj, ne szégyeld! Könny, elő! Légy forrás, szirtből szökkenő. Hulljon ki mind, gyász árjakint, Amennyi könny van a szemekben! Ahány fohászt szűl ember ajka, A legnemesbbet fölsohajtva, Mit a tusázó szív terem, Mikor szent búja végtelen... Október 6. – Megemlékezés az aradi vértanúkról | MERIDIÁN | #apibackstage. Fohász, a mélyek mélyiből: Értük szakadjon égre föl! Istent, ha alszik, verje fel A gyász s iszony regéivel!... Vihar gyanánt zokogja el E nap setét történetét Ahány fohászt szűl ember ajka!
S a táj olyan volt, mint a fácán: tarlók, fák vérző foltjai, és ők, tarkán, libegve, hátán: elhulló, bús-szép tollai. Aradon így. A pesti téren is ütötték a dobokat, de ő; nem félt, csak arca széle vetett rózsálló lobokat. Mosolygott. Mi bánta, hogy vége? Branyiszkónál nevét az égre karcolta kardja, a híres. Ez volt Dembinski hadsegéde, Abancourt Károly ezredes. S mi elfeledtük. A miniszter, bár hívták, maradtak egyedül. – Az Al-Dunán szólt mély a gázló s vénember már nem menekül. Leszek bitófán harci zászló, ha sorsom ezt így rótta ki- s habár magyar volt Csány László, úgy halt meg, mint egy római. A többit, mintha friss, mély sebből fröccsen szét érdes csepű vér, Kuftsteinbe, Grácba, Josefphstadtba, Olmützbe vitte a szekér. Húszan egy odvas pincelyukban, nehéz bilincsben, pipájukkal egyensúlyozták magukat: így éltek, sakkoztak, dohogtak és elmélkedtek, jó urak. Kegyelmet vártak s forradalmat, áldottak-átkozták a hont és írtak vert hadakra verset, tábornok Bemre disztichont. Volt, aki bírta; más kivénhedt; olyik megőrült, de az élet sodrából mind-mind kiesett.
Aradon a kivégzés pontos helyén emlékoszlop áll. A mai Magyarország területén több fontos emlékhely található. Az egyik Kiskőrösön a Vértanúk fala-emlékmű, amely a helyi Petőfi Múzeum kertjében lévő szoborparkban áll, ahol elhelyezték a 13 aradi vértanú és Batthyány Lajos vértanú miniszterelnök domborművét. A bronzportrékat Tóth Baranyi Lajos készítette. Budapesten és több nagyobb városban utcát neveztek az aradi vértanúk tiszteletére. Aradi-park Az Aradi park elnevezésű történelmi emlékhely a vas megyei Rátót községben található. A kistelepülés a 8-as számú főút mentén, déli irányban helyezkedik el, Körmend és Szentgotthárd közt félúton. A községben és környékén volt birtoka a Széll családnak, itt áll az egykori miniszterelnök Széll Kálmán kastélya is. Feleségének Vörösmarty Ilonának, a költő édesapa halála után Deák Ferenc a gyámja, aki gyakran látogatta Rátóton is. A hagyomány szerint az 1860-as években Deák ültette az Aradi vértanúk emlékére azt a tizenhárom tölgyfát, melyeket a falu azóta is kegyelettel ápol.
A főcelebráns, Pál József Csaba temesvári római katolikus megyéspüspök hangsúlyozta, hogy a ma emberének is sokszor szenvednie kell hitéért, meggyőződéséért, de – még ha nem is fenyegetik közvetlen halállal – az aradi vértanúk hősiességéből példát kell merítenie. "A '48-'49-es hősök a legnagyobb emberi értékről, a saját életükről is lemondtak. Ebben az értelemben tanulhatunk tőlük" – mondta a püspök. Az egyházfő hozzátette: a hit az, ami segít, hogy ne csak egy tragédiát lássunk az 1848–1849-es események végső kimenetelében, hanem olyasvalamit, "ami már száz éve segíti népünket, hogy a nehézségekben is kitartó, egyenes, becsületes életet éljen". Szent II. János Pál Pápa szavait idézve mondta, hogy "a múltat nem elfelejteni kell, hanem meg kell tanulni új szemmel, a kiengesztelődés szemével nézni azt". Pál József Csaba szerint csak úgy tudunk a szabadságnak örülni, ha elfogadjuk a történelmet és másokat is erre segítünk. A szertartás után az egyházfők és a világi meghívottak, valamint a több ezres emlékező gyülekezet gyalog vonult a templomtól a Román–magyar megbékélés parkjáig, ahol vértanúk emlékművénél tartották a megemlékezések főrendezvényét.