• Természet és szerelem szétbonthatatlan egységben uralkodik Petrarca világában. • A természet már csak ürügy Laura képének megsokszorozására: annyira az ő fénye süt a napban, annyira ő látható ki a lombok közül, s ő tűnik fel patak csillogásában. • A költemény első három versszaka megszólítások sorozata. • A lírai én sorra veszi a természetnek mindazt a jelenségét, mely valamiféle kapcsolatba kerülhetett a kedves, szeretett nővel. • A vers világa Laura elképzelt sétáját követve egyre tágul. • A megszólított természeti tárgyak kedveskedő, gyöngéd jelzőket kapnak. • A természet azonban nem csupán önmagában és önmagáért szép: minden Laura különös, istennői szépségét tükrözi, az ő lényének sugárzása telíti • A természet iránti vonzalom és a szerelmi szenvedély elválaszthatatlan összeforrottságban jelenik meg az első három versszakban. • A negyedik strófa keserű felkiáltásában - "irigylem tőletek tekintetét is! Ti szerencsés füvek boldog virágok. " - váratlanul, az eddigiekkel ellentétes, negatív érzelem szólal meg. • Az ellenszenvet is magába foglaló kínzó féltékenység, hiszen a természet és Laura között bizalmas, intim kapcsolat alakult ki, míg ilyenben a költőnek soha nem lehetett része.
Unknown 2014. április 1. 12:07 1. Lehet vonzó az, akit nem látunk, mert nem a külsejébe kell beleszeretni, hanem a lelkébe, vagyis abba ami belülről fakad, a szívéből jön. 2. Mindig önmagát legyen kitárulkozó, de belső tulajdonságaiból minél többet mutasson meg, hogy színpatikussá, érdekessé váljon. Ti szerencsés füvek vers. A színpatikus érzésből, érzelemből, hogy az ember magát adja a külvilág felé, ebből alakulnak ki a későbbi mély érzések. Válasz Törlés
A szeretett nőt is a képzeletbeli lábnyomától a tekintetéig táguló látószöggel veszi szemügyre a költő. Ebből jól látható, hogy Petrarca tudatosan rendezte el a megszólítások sorrendjét, a vers szövege tehát jól meg van tervezve. Ezt az arányos versépítkezést az eredeti olasz műben tovább erősíti az, hogy az első 3 versszakban egy sor egy gondolatot tartalmaz (a magyar fordítás ezt nem tartja). A megszólítások gyöngédek, minden kedveskedő jelzőt kap, de a természet nem önmagáért vagy önmagában szép, hanem azért szép, mert Laura istennői szépségét tükrözi. Francesco Petrarca: Ti szerencsés füvek, boldog virágok... | Interactive Worksheet by Andrea Krisztina Sinkovicz | Wizer.me. Tehát Laura lényének kisugárzása telíti meg értékkel a növényeket és természeti jelenségeket. A táj érezte, látta őt és keveredett az ő lényével, és ettől értékesebb lett. Minden megnemesedik, magasztosabbá válik, amivel Laura érintkezett. Laura ugyanis olyan csodálatos, hogy a puszta jelenléte az egész világot boldogsággal, ujjongással, szépséggel, tisztasággal, csillogással telíti meg. Tehát az első 3 versszak összeforrasztja a természet szeretetét és a Laura iránti szenvedélyt, a kettő elválaszthatatlannak tűnik egymástól.
Okostankönyv