A pápaság - Thomas Babington Macaulay - Google Könyvek
- Új hitek, új szó, új fogalmak, új boldogság és új jelek: Történelem. S a tiszta falvak során megújult emberek! Nekem higyjetek, senki másnak! Szerelmes szív rajzok pinterest. -: Olyan végtelen nagy a tér s minden köbcentiméter helye új lehetőség. Visszatér a végtelen szívünkbe is, amely bár sokat vétkezett lent egyben kitart végsőkig is: nem ismeri a lehetetlent. S ha néha visszajár szavamba kísérteni a régi szomorúság, ne hallgassatok rám! Olyan az, mint ha győztes tavaszi éjszaka: felénk csap a hullott, tavalyi lombok édes-kesernyés oszló illata.
(Színmű három felvonásban) A végén az orvostanhallgató egyedül marad, a nyomor és szomorúság tanyáján: kifosztva, reménytelenül, elfacsarodott szívvel, szembefordulva a tót napszámos csontvázában szimbolizált halállal és hideg vassal a szívében, mely egy forró és még a forrónál is melegebb száj felé vonaglik a halálos szomorúságban. Isten bizony, elég volt már: elég volt már a szomorúságból; ugye bizony, mindnyájan érezzük, és az író érzi a legjobban: maga is elérzékenyülve, könnyes szemével ravaszul hunyorít felénk - no, most még egy percig hadd kínlódjék a kedves, mi már tudjuk, hogy csak meg kell fordulnia és a lány ott áll mögötte, minden jól van, ne bőgjetek, no. A pápaság - Thomas Babington Macaulay - Google Könyvek. Az író maga szinte aggodalmas sietséggel készíti elő a jobbrafordulás lehetőségét, mintha maga is félne: le nem menjen a függöny addig, míg ezeket a kedves, kedves, derék emberkéket az ő puha és meleg kezével össze nem simogatta megint, egymás meleg karjába. Ó, melegség! Bródy Sándorra gondolva, ennek a szónak: meleg - külön, helyesebben: intenzívebb jelentősége van.
Szép s bájoló volt a leány, Tündérek gyermeke; Delibb csak egy s az férje lőn, Az ifjak remeke. S az ifju férj s az ifju nő Nem voltak boldogok; Féltékeny az s a nő szivén Nem tiszta láng lobog. Az óra jő; nagy útra kelt A férj s míg odajár, Kart hitfelejtő nője honn Egy újabb hősre tár. A bűntitok szárnyakra kél A férj fülébe jut. S az visszatér, előtte már Haragja híre fut; De orgyilkos kéz ejti el A vérért lihegőt, S halálveszélytől menti meg A vétkes ifju nőt. Tiltott gyönyörbe fúl a gyász, Az özvegyév lejár; A két szerelmes bűnösen Lesz hit-kötötte pár. Nem élnek boldogúl. A sor kerűlt: a nő szivén Féltés haragja dúl. Szilaj, csapongó lőn a férj, Az édes hitszegő; Házát kerűlve, honn gyönyört S nyugalmat nem lel ő. Setét tanyákon éjjelez Hölgy s vad pohár között. Hiába! szíve mélyiből A bék kiköltözött. S a visszatorlás napjai Elérik a gonoszt: Kéjhölgy alakban ön neje A férjnek mérget oszt. No s vígadó nász serege, Hogy tetszik a hallott rege? Szerelmes szív rajzok egyszeru. De el kell végzenünk a dalt: Te harmadik férj nője halld!
Patkány, szeretlek: tégedet szerelmes, Vad csatlósként a Vágy azon űzet, Hogy párod összemard, ha nem figyelmez. És szabad vagy, nem mint a félszüzek, Kik súnyi koldusként az ékszerekhez, Ragyogó csókhoz fűzik lestüket S éjjel reszketve gyújtnak tolvaj-lángot, Sovár-lihegve pusztító tüzet: Fegyencmunkában izzadnak majd – pállott Szív lelküket, pállott ágy testüket Verejték-vérrel marja meg, mint áldott Lány vitriollal hűtlen kedvesét. Szerelmes szív rajzok bff. Patkány, szeretlek: mindazt megcsinálod, A csókcsodát, mi tőlem csak beszéd. Nem asszonyom volt s fáj, hogy messze szállott, Mint loholó bolond előtt az ég, S égő rózsát csókolnom bús karomra, – Veszett ebként, mely rágja friss sebét –: Ölelni vágyja s nem hajt irgalomra (Bakó ha méri ártatlan fejét). Patkány, szeretlek s nemsokára jobban, Ha megfulladtam s lakmárzol setét Szemű pároddal rothadó husomban.