Anyaföld az öled, melybe kicsiny magként hulltam, tested templomában emberré alakultam. Mindent adó szereteted mai napig éltet; drága Édesanyám, köszönöm, hogy élek! - Simon András Ne csak élni hagyjuk egymást, segítsük élni a másikat, hogy a maga útját járhassa, még akkor is, ha ez az út éppen tőlünk elvezet. Tanuljunk meg lemondani arról, hogy minden úgy... [Részletek] - Simon András Bennem vagy, és benned vagyok... Drága édesanyám idézetek gyerekeknek. Mint jobbik énemet fogadlak magamba boldogan; menedékem lettél és otthonom; nem vagyok többé hontalan. [Részletek] - Simon András Az a művész, aki vágyakozó szívvel átadja magát Istennek, aki valóban elismeri, hogy a tehetsége felülről kapott ajándék, egyszer csak átéli, hogy Isten kezd el alkotni rajta... [Részletek] - Simon András A szeretet nem csupán érzelem, hanem tudatos elköteleződés is. Megtartó hűség, amely bonthatatlan egységbe forraszt. [Részletek] - Simon András Istenben hinni azt jelenti, hogy átadjuk neki a múltunkat, a jelenünket és a jövőnket is. Az egész életünket a szeretet szolgálatába állítjuk.
Drága Édesanyám, köszöntelek most Téged, hisz neked köszönhetek mindent, azt is hogy élek. Te vagy az én mindenem, boldogságom, kincsem, szívemben mindig velem vagy, ezt érzem. Te vagy ki mindig megnyugtatsz, vigasztalsz, ha bántanak és Te vagy a legjobb anya, kit ember csak kívánhat magának. Drága édesanyám idézetek az. Sok mindent tanultam én Tőled, melyre mindig büszke lehetek és bármikor emelt fővel közlekedhetek. Tudom, nehéz az élet, ezt is megtanultam én, de mi itt vagyunk egymásnak, ezért nem félek én. Veszem az akadályt, mert keménynek neveltél És remélem mindig büszkén szemléltél. Bármit teszek, csak azért van, hogy két szemed csillogni lássam. Maradj még velem nagyon sokáig ezt kívánom én, Isten éltessen sokáig, hisz nagyon szeretlek én!
"Köszönjük, hogy éltél. Köszönjük, hogy éltél és minket szerettél, nem haltál meg csak álmodni mentél. Szivünkben itt él emléked örökre, ha látni akarunk felnézünk az égre. A csillagok közt utazol tovább, ott várj ránk, ha időnk lejár! " "Édesapámnak…! Drága édesanyám idézetek a barátságról. Hiányzik illata, a rád fuvalló szélnek, Az Erdő illata, mely beárasztott, Téged… Hiányzik minden, ami Tőled áradt felém, Az utolsó halott is elhagyott…/ a REMÉNY! Te voltál a Tavasz, Te voltál mindenem, Te tetted boldoggá, gyermeki életem, Te voltál a Nyár, az Ősz- nekem, s a Tél, Elhagytak az Évek…, Te is elmentél… Három év alatt, fakadt rügy, és hullott falevél, De ajkadon a dal, már többé nem zenél. Nem hallom többé kedvenc énekem, Hogy járod az utad, a macskaköveken… Lila kikerics- kalapod zsinórján, /… elhervadt már régen, Subád még úgy van, ahogy letetted a Télen.., Csizmád is ott áll, már nincsen beázva, Csak bele van állítva, /… amit Magad fontál…/ az Aprószentek pálca! Drága Édesapám! Kérlek vigyázz Miránk, Halld meg kesergésünk…, és Neked szánt- Imánk!
Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörűen, szépen, Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében. Aki jó volt hozzám, az volt az anyám. Minden pillanatban gondolt Ő reám. Ha sorsom megvadult s látta, hogy elüt félretolt az útból, s elé Ő feküdt. Ha fáztam, a lelkét terítette rám. Átvette terheim, hogy azt ne én vigyem, simogatta sebeim, siratta könnyeim. Hogyha megbántottam, -már bánom azt, nem sírt Ő sohasem, szemeim előtt. Nem hangzott ajkáról soha, soha vád, mert Ő a legdrágább kincs, az Édesanyám! Borbás Ferenc Csak látni akarlak, Anyu, fényes csillag, látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Nadányi Zoltán Halkan, puhán Szirom pereg Simogatja Öreg kezed. Piros szegfű Halvány rózsa Téged köszönt Nagyanyóka. Iványi Mária Anyák napján Tavaszodik, kis kertemben kinyílik a tulipán. Ragyognak a harmatcseppek anyák napja hajnalán. Édesanyám drága... - Anyák napjára. Kinyílott a bazsarózsa, kék nefelejcs, tulipán, neked adom anyák napján, édes-kedves anyukám Anyák napjára Úgy repültem, mint a madár! Pedig szárnyam sincsen.
Nemcsak most, az év minden napján... " "Édes kisfiam gyere gyere haza már nagyon várlak és szeretlek. " "Az élet és a halál földje közt a szeretet a híd. " "Úton a Mennyországba Ülök egy felhőn gondolatban, Szabad vagyok itt fenn a magasban. Innen minden tiszta és gyönyörűnek látszik, Ami eddig sötét volt, most színpompában játszik. Eltűntem innen az élőknek sorából, Elvágtam magam minden rossz gondolattól. Megszűnt az árnyék, minden fénylik. Hogy ki vagyok én, csak a múltból rémlik. Bizsereg a testem, lebeg a lelkem, Már nem vagyok itt, el kellett mennem. A sötétség világát hamuvá törve, Fájdalom nélkül leszórom a Földre. Eldobok minden rossz emléket, De megtartok egy-két gyönyörű képet. Indulnom kell, a többiek már várnak. Kik még-magasabbról mindent látnak. Hosszú az út, nagyon úgy érzem, De ott már a kapu, ahogy elnézem; Ismerős formák tárt karokkal várnak, Kik egykor még a Földön szívükbe zártak. Anyák napi köszöntők.... Egy pillanatra megállok, s visszatekintek, Eltűntek az arcok, kik elfeledtek minket. Itt megbocsátnak mindent, bármit vétkeztem, Síri csend, nyugalom, megérkeztem. "
De ha […] Olvass tovább Jöjjön Szabó Lőrinc idézetek válogatásunk. Kalibán Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed fojtsa koromba gyémánt agyvelők értelmetlen tündérjátékait! SZÉP- IDÉZETEK-KÉPEK..: Édesanyám Emlékére. Nincs szükség rájuk. (1-5. sor) és ne tudjuk még sajnálni se, hogy soha többé nem leszünk emberek. (42-43. sor) Szél hozott szél visz el (1923) Köd előttem, köd mögöttem, isten tudja, honnan […] Olvass tovább
Hálával kell fogadni mind a kettőt. Fájdalom... [Részletek] - G. Hajnóczy Rózsa Ami születésünktől megadatik - mint például a látás - azt addig, amíg használhatóan kitart, nem az értékén kezeljük. Csak a hiány döbbent rá, micsoda kincset is kell... [Részletek] - Reményik László