A Normális emberek ben viszont erőteljes drámai szerepe van minden fájdalmas csöndnek, kisiklott szónak és gesztusnak. Mivel a Normális emberek egyfelől Marianne és Connell személyiségfejlődésének története is, elénk tárja, mennyire fontos, hogy megtanuljunk kommunikálni a kapcsolatainkban az igényeinket, a félelmeinket, az örömeinket, a hálánkat és persze a szeretetünket. Hogy megtanuljunk priorizálni, legyőzni a gyávaságunkat, mint Connell; és meghúzni a határokat, megőrizni a méltóságunkat úgy, hogy közben nem vágjuk el magunkat a másik embertől, mint Marianne. Amikor ugyanis megnyílunk valakinek, a sebezhetőségünket is feltárjuk, és ez mindig kockázatos – ám enélkül nem teremtődik meg a mély intimitás. Az intimitást ma sokan összekeverik a szexualitással, de a Normális emberek éppen azt mutatja be gyönyörűen, hogy ez azt a közelséget jelenti, amikor átengedjük a másikat a maszkjainkon, és látni engedjük a bizonytalanságainkat, az érzelmeinket, a valódi lényünket, és ebben kölcsönös elfogadást találunk.
"Olyan, mint egy hosszú, mélyről felszakadó sóhaj" – A Normális emberek című könyvet és sorozatot ajánljuk Sally Rooney Normális emberek című könyve még 2018-ban jelent meg, majd nem sokkal később a kötetből egy 12 részes minisorozat is készült. Mind a regényt, mind pedig a sorozatot hatalmas lelkesedéssel fogadta a kritika és a közönség – nem érdemtelenül: Marianne és Connell írásban, majd mozgóképen is megelevenedő történetét rendkívüli érzékenységgel ábrázolták az alkotók. Nem… bővebben