1980. október 29. -én halt meg Molnár Gábor író, kinek élete irodalmi alkotásai tanúsítják, hogy az ember tudással, akarattal, kitartó munkával csodálatos dolgokra képes. Köztudott, hogy az író gyermekkorának nagy részét Ajkán, a csingervölgyi nagyszüleinél, Beitl Károlynál és Hianek Máriánál élte. A bakonyi szurdok szélén üldögélve fürkészte a vadak csapásait, itt edződött, formálódott tudata, itt élhette, tapasztalhatta meg a bányászkodó emberek küzdelmes sorsát, kik együtt vigadtak örömükben, sírtak gyászukban, akik naponta szálltak a bányák mélyére dacolva a természet erőivel, a bánya mélyének kihívásaival. Az "ÉLET" nagy forgatókönyv-író. 1930-ban, amikor Brazíliában, a Magyar Állam, a Nemzeti Múzeum által finanszírozott expedíció résztvevői megbetegedtek, ő, aki kiváló fegyverforgató vadászként kísérője, volt a tudós csapatnak, élve az élet által egyszer felkínált lehetőséggel, egyedül folytatta az utat a számára akkor még ismeretlen Amazóniába. 1932-ben – egy sajnálatos baleset következtében – elveszítette szemevilágát.
Íme egy csodálatos férfi, kutató, író, akinek kalandos útleíró vadászkönyvein generációk nőttek fel: Molnár Gábor. Élete minden volt, csak sikeres és boldog nem. Fiatal korában részese volt a "zöld pokol", vagyis a brazíliai sertaon vadonja meghódításának. Egy szál puskával, mindentől és mindenkitől elvágva dolgozott az Amazonas-medence vadonjaiban. Majd a II. világháború után világtalan vak emberként jutott el Mongóliába. Azért, hogy a tajga és a Góbi sivatag vadonjában is próbára tegye magát és keresse magyarságunk gyökereit. Ő volt Molnár Gábor, aki egyforma hévvel vadászott trópusi bogarakra, halálos mérgű kígyókra és emberevő jaguárokra. És hogy öregségére vak emberként járja be Mongóliát és jusson vissza Brazília vadonjaiba. Kalandor volt a szó igaz értelmében, akit bár néha könyveiben elkapott a "vadászlatin". Vagyis lódításokat is leírt, mégis megkerülhetetlenné vált a magyar vadászírók halhatatlan panteonjában. A kis Gábor Budapest szülötte volt, és 1908-ban, amikor egy pesti vendéglátós család gyermekeként meglátta a napvilágot.
Erdész szeretne lenni, de a család sanyarú lehetőségei ezt nem teszik lehetővé. Végül 1927-ben szerez mezőgazdászi képesítést Pápán, ám mentorával Szakách Ernővel összekülönbözik. A tolnai-somogyi gyakornokoskodása után végül a Somogy megyei Feketepusztán kap állást a helyi sertéstelepen. 1929-ben az Est karácsonyi számában olvassa, hogy magyar rovargyűjtő expedíció indul Brazíliába. A fiatal gazdatiszt csapot-papot hátrahagyva jelentkezik a Pusztai Lajos szponzorálta és Horváth Elemér vezette gyűjtőúthoz. Becsomagolja vadászfegyvereit és útra kél. Az expedíció ugrás a sötétbe. Hiszen Pusztai szóban úgy egyezik meg a Nemzeti Múzeummal, hogy ő csak az utazást fizeti és a gyűjteményekért majd honoráriumot ad a múzeum, de semmilyen írott szerződés nem születik a javadalmazásukról. Ennek ellenére a Horváth-Pusztai-Molnár hármasfogat nagy reményekkel indul útnak. 1930. május 23-án érkeznek meg Recifébe. Ahonnan Molnár egyedül indul tovább Belem érintésével az "Amazonas fővárosába", Manausba, mert társainak meg kell várniuk a poggyász vámkezelését.
A pénzügyminisztérium ezt elutasítja, hiszen nincs megfelelő hátszele a hivatalokban. Benyújtja kártérítési igényét a Ford Companyhoz is, hiszen munkahelyi balesetben vakult meg, de ott is elutasítják. Arra hivatkoznak, hogy a balesete napján csak annak van nyoma, hogy mikor lépett munkába, de annak nincs, hogy meddig tartott a munkanapja (vakon, szilánkok hasogatta arccal és kézzel persze hogy a baleset után nem írta alá a munkalapját). Más ilyen hírek hallatán összeomolna, de Molnár nem. Inkább megírja első könyvét, mely nemcsak hatalmas sikert arat, de később még 25 kötet követi. Kritikusai az utolsó szépirodalmi ismeretterjesztőként jellemzik, de a II. világháború után nem akar csak egykori emlékeiből élni. 1946-ban szeretne visszatérni Brazíliába, hogy újra beszívhassa a "zöld pokol" nehéz páráit. A szervezés-felkészülési munkához titkárnőként alkalmaz egy 20 esztendős újvidéki lányt, Hegyi Margitot. A kiutazás ugyan kútba esik, de hősünk és titkárnője egymásba szeret, házasságot kötnek és az évek során három gyermekük születik.