Különös anekdotaértelmezési csatát őriz az internet a 2000-es évek elejéről arról, leírta-e Arany János a címben szereplő mondatot. Az egyik fél szerint ennek nincs nyoma, és jó eséllyel a folklór termékének tekinthetjük. Péter László irodalomtörténész szerint a történet "sovány valóságalapja talán az az eset, amiről Ercsey Sándor beszél Arany János életéből című könyvében. Hosszú levél. Tehát hogy Arany olvasott egy 1878-as Budapesti Szemlében egy Tompa Mihály költészetéről szóló tanulmányt, amiben a következő mondat szerepelt: " Tompa úgy tett, mint Arany, kiről szépen írja Erdélyi, megvárta az időjárást, míg hozzá föláradt a víz, hogy elbocsáthassa csónakát. " Ehhez a mondathoz fűzte állítólag Arany a lap szélére: " Várt a f… valamit. " Péter László azt is megjegyzi, hogy a szállóige eredetéről már csak azért is tisztában lehetne az azt használó Czigány Lóránt író-irodalomtörténész, mert a kérdést korábban Köpeczi Béla és Lőrincze Lajos már tisztázta. Czigány Lóránt viszontválaszában azonban leírja: ő nem azt írta, hogy biztos benne, az idézett anekdota Arannyal esett meg – a szövegben "vélhetően apokrif anekdotaként" hivatkozik rá.
Műfaj: tematikus magazin Könnyűzenével, annak is elsősorban a szövegeivel foglalkozó műsor. A különböző értelmezési módok, alternatív jelentések után való kutakodás a műsor fő profilja, bizonyos számoknál kellő komolysággal, míg másoknál némi iróniával, csipetnyi szarkazmussal megközelítve a különböző alkotásokat. A műsor tervezett periodicitása: heti rendszerességű A műsor időtartama: 30-40 perc Műsorkészítők: Kovács Olivér, Mató János és Varga Kata Continue Reading
(Az egyik festményét kicsiben bele is tették a könyvbe az olvasónak emlékeztetőül. ) A grafikus szerint egy alkotónak sok hangyája lehet. Itt, amikor majdnem beírta a kalapos képhez: Hommage à Magritte, de aztán mégsem, anélkül is nyilvánvaló. Boglárka először a "Ne sírjál, mondtam Zsófinak" kezdetű verset olvassa fel. Ezt Schein Gábor most már úgy látja maga előtt, ahogyan alkotótársa megrajzolta, benne ugyanis nem a látvány, hanem az érzelmek jelennek meg elsősorban. Valószínűleg mindketten ugyanabból a szövegelőttiből indulnak ki, s ennek lesz egy képi meg egy szöveges variációja. Egy alkotó kvintett közös műve jött sorra: Marék Veronika Tarbay Edével és Urbán Gyulával közösen írta meg a Centi és a Csicseri bolt című újra megjelentetett mesekönyvét, amelyet Radnóti Blanka illusztrált. Ennek előzményei, a Centi, 1977-ben jelent meg először, a Centi és barátai 1980-ban. (Irigylésre méltó, 24800-as példányszámban! ) Nem fiatal könyvek, de korszerűek mostanáig. Marék Veronikának is nagyon tetszik az alapgondolat, ez a titokzatos állatüzlet, ahol a kisfiúnak különös kalandokban lesz része.
Nem lehet csak az orvosoktól meg a nem tudom kiktől várni a megoldást. Muszáj a saját logikánkkal átgondolni, mi is történik. Jó lenne nemcsak akkor, mikor már ég a ház. Hát ez az én történetem. A lényeg, hogy vége. Olyan, mint egy rémálom. Ma már simán fogom a férfias fűkszát és egyhuzamban letolok vele akár ezer négyzetmétert. Az eszem vág, nem úgy, mint pár éve. Gyors vagyok. Sokkkkkal tisztábbak a meglátásaim. Jól bírom a meleget. Nem betegszem meg éveken át sem influenzában, sem ismeretlen nem tudom mikben. Ja, és jókat eszem! Jóízűen! A család azon van ledöbbenve, hogy mennyire bírom a zsíros falatokat! 🙂 Cukrot éves nagyságrendben nem fogyasztok, termelői mézet közvetlenül a termelőtől igen. És kávét! Igen!!! Mézzel! 🙂 Minden tünetem teljesen megszűnt. Életvidám, stabil ember lettem. J. Anna