Charlize Theron akciófilmje volt a Netflix őszi nagy sikere, de mi akkor valamiért kihagytuk. Most pótoltuk a hiányt, és értjük, miért nézték meg olyan sokan, és azt is, miért ódzkodtunk tőle. Sokáig játszott vígjátékokban, majd drámai színésznő lett belőle, így kapott Oscart A rém (2003), de a Mad Max – A harag útja (2015) akciósztárt csinált belőle, és ezt a címkét Charlize Theron nem tudja, vagy talán nem is akarja levakarni – lásd a nálunk forgatott Atomszőké t (2017). Nyilván ezért is keresték meg A halhatatlan gárda főszerepével, ahol ugyanazt a kívül kőkemény, belül érzékeny harcost kellett hoznia, mint korábbi sikereiben – és hozza is, mert vele nincs semmi baj, mert egyrészt remek színésznő, másrészt igazi profi. A gond máshol van, de ne rohanjunk így előre. Adott egy pici csapat harcos, akik mindig a jó ügy érdekében küzdenek, mondjuk elég régóta. Az utolsó, aki csatlakozott hozzájuk ( Matthias Schoenaerts), az még 1812-ben, Napóleon alatt tette ezt, a kedves meleg pár ( Marwan Kenzari és Luca Marinelli) a keresztes háborúk idején társultak be, vezetőjük, Andy (Theron) pedig több ezer éves, már ő sem emlékszik rá, pontosan mennyi.
:D Charlize Theron hozza a formáját:) Tehát egy filmnek elmegy. 3 hozzászólás MrsCumberbatch 2020. július 20., 12:23 Nos, nem ez életem legjobb amerikai akció, fantasy filmje, de azért nagyon tetszett. Van pár hibája, de szerintem eléggé alulértékelt. Melyik klikkvadász oldal húzta le ennyire? Irasalgor 2020. november 16., 17:18 A Halhatatlan Gárda mondhatni a tökéletes 21. századi B-akciófilm: annyi, hogy itt már kigyúrt felsőtestű fehér férfiak helyett afro-amerikaiak, saját nemükhöz vonzódók és leginkább hölgyek kerülnek a képernyőre, ahol a negatív szerepekben leginkább fehér férfiak a gonoszak. Ezeket az aspektusokat leszámítva egy teljesen átlagos, de azért korrekt akciókoreográfiával rendelkező alkotásról beszélhetünk, amelynek megtekintése limonádéval éppen elmegy egy unalmas estén, de azért évek múltán nem fogunk rá emlékezni. Viszont tökéletesen kihasználja azt a nézőközönséget, akik szívesen vágytak már a "saját szuperhőseikre" – persze erősen B kategóriásan, de azért nem túlzóan.
Itt ugyanis minden erkölcsi kérdéseken agyal, Charlize Theron egyenesen azon, van-e értelme a létezésének, az újonc azon, jogosult-e az erőszak, Schoenaerts az egyedüllétről értekezik, Ejiofor pedig az emberiség megmentésén, és közben szép lassan elfeledkezünk arról az apróságról, hogy ezek több száz éves gyilkológépek. Amikor pedig a rendezőnő a fejéhez kap, hogy jaj istenem, a sütőben felejtettem az akciókoreográfiát, akkor másodpercek alatt zavarnak le valamit, ami ugyan profi munka, nyilván az, ennyi pénznél, de olyan gyorsra van vágva és úgy van bevilágítva, hogy nem sok látszik belőle. Nem segít, hogy a halhatatlanok nem kapnak méltó ellenfelet, ha éppen föléjük kerekednek, azt sosem nyílt harcban teszik, és megkapjuk az elmúlt évek legröhejesebb gonoszát – csak annyit mondok, hogy Melling volt Dudley Dursley a Harry Potter filmekben! És az egész úgy, ahogy van, egy elpocsékolt lehetőség, merthogy a Greg Rucka képregénye alapján készült sztori nem lenne rossz, legalábbis az alapötlet nem az, a színészek pedig szinte mind remekek.
Nos, a jártasságnak nyoma sincs, és a gárda tagjai olyan gyarlóan viselkednek, mint a ma született bárány, idős koruk ellenére, mintha teljesen másik világban éltek volna remeteként. A paradox értelmezések és történések átjárják az egész filmet, a protagonisták és az antagonisták oldalán egyaránt. A pénzt és örök életet áhító Dudley Dursley erkölcsösségről papol etikátlan cselekedetek közepette (fogjuk rá, hogy ez illik a figurához). A gárda tagjait könnyen tőrbe csalják, holott több háborút éltek át, mint meg lehetne számolni. Ráadásul, egyikőjük a rég elfeledett halandó életre vágyik, de mikor megkapja, rájön, hogy élni mégis jobb, mint halni, szóval nem is úgy gondolta, tehát mégis csak jó lenne, ha megmentenék. Ilyen és ehhez hasonló butaságokkal van tele a cselekmény, amit még a dikcióval is megfejelnek. Menetrendszerűen érkezik a Coelho-bölcsesség némi fedett pályás távolba nézéssel. Ezek az eszmefuttatások sem közelítik meg új irányból a halhatatlanság, a fájdalom, a gyász, a magány kérdéseit, csak felmondják a kötelezőt.
Prince-Bythewood filmjében Charlize Theron egy ősi harcost alakít, aki egy magasan képzett, halhatatlan zsoldosokból álló csapatot vezet immár többszáz éve, keresztül a történelmen. Különleges képességeiket természetesen muszáj titokban tartaniuk a külvilág előtt, kénytelenek bujkálni és álcázni magukat, de, ahogyan ahogy arra az előzetes is utal, ez a 21. században egyre nehezebben kivitelezhető. Ráadásul a halhatatlan sereg veszélybe kerül, amikor egy új halhatatlan felfedezésével titkuk kitudódik. Megjelenés: 2020 Film hossz: 2 óra 5 perc (125") IMDb: