2022. február 11. péntek 14:04 2021. július 26. hétfő 11:19 Amikor kimegyek a nagymamámhoz, özv. Priester Edénéhez a Kozma utcai izraelita temetőbe, ahol hozzá hasonlóan több olyan "holokauszttúlélő" nyugszik, aki a pesti gettóban átélt szenvedéseibe halt bele, van egy tájékozódási pontom. Ott állok meg a kocsival, ahol a szomszéd parcella szélén egy fekete márvány síremlék emelkedik. Rajta arany betűkkel a következő felirat olvasható: "Itt nyugszik […], az önfeláldozó anya. Három és fél éves kislánya keresésére indult, akit az újpesti nyilasok raboltak el, és gyilkos német golyó áldozata lett. " Többször eltűnődtem a szövegen. Szinte biztos, hogy a szerencsétlen fiatalasszonyt nem a németek, hanem ugyanazok a nyilas pártszolgálatosok lőtték agyon, akik a gyermekével is végeztek. Hozzátartozói mégis a németeket tették felelőssé a haláláért. Ez jutott eszembe, amikor elolvastam hírportálon látható, A gyilkosok emlékműve című dokumentumfilmről fellángoló vitát, melyhez Karsai László és Máthé Áron történészek is hozzászóltak, vitatva, illetve kiegészítve a filmben megszólaló Ungváry Krisztián kijelentéseit.
Nicolas Cage-et az isten is egy "bazmegelős showműsor" házigazdájának teremtette, és csak remélni tudjuk, hogy a sorozat folytatódik majd, mert az egyetlen hibája az volt, hogy fájdalmasan rövidke. Szilveszter esti röhögésre például erősen ajánljuk. ( Bodnár Judit Lola) A gyilkosok emlékműve Léteznek szimbólumértékű terek Magyarországon, amelyekbe belesűrűsödik kínkeserves 20. századi történelmünk. Ács Dániel talált egy ilyet: a budapesti 12. kerületben emelt turulszobrot, amelyet 2005-ben avattak fel a volt nyilasház közvetlen szomszédságában. A második világháború áldozatainak állították, de éppen az ő utódaik közül sértett sokakat az emlékmű. Aztán kiderült, hogy az áldozatoké mellett Pokorni József nevét is a szoborra vésték, aki valójában a nyilasok oldalán vett részt tömeggyilkosságokban 1945-ben. Ő történetesen a regnáló kerületi polgármester nagyapja. Ez a rémületes családi történet adja Ács filmjének egyik szálát, a másikat pedig a világháború utolsó hónapjai alatt rendezett vérfürdő krónikája.
kerületben is, és nem egyfajta nyilasreneszánsznak. Ez akkor is így van, ha vannak, akik tudatosan az ottani turulszobrot találják méltónak arra, hogy legrosszabbik énünket ünnepeljék. Ők azonban marginálisan kevesen vannak! A turul-szobor problémájának kulcsát a bizalomban látom. Bíznunk kell egymásban annyira, hogy ne mossuk össze a szélesebb közösséget a szélsőséges kisebbségekkel. A turult békésen tisztelők nem a nyilasok rémtetteit éljenzik. Akik pedig méltatlannak tartják a tragédia helyszínén egy, sajnálatos módon nyilasok által is előszeretettel használt szimbólum felállítását, nem a nemzeti identitást akarják kiirtani. A turul a részünk, kiirthatatlan belőlünk. De nem csak a turul kiirthatatlan. Azok is kiszakíthatatlan részeink, akiket a turul szárnya alá bújva akartak volna kiszakítani. Ha ezt megtanuljuk, akkor nemcsak megelőzhetjük múltunk tragédiáit, de megvalósíthatjuk végre őseink álmát itt, a Kárpát-medencében.
... és dokusorozatai. Mert a dokumentarista műfajban utazó alkotók idén sem hagyták lelohadni az évek óta tomboló, csodálatos reneszánszt. A teljesség igénye és sorrend nélkül összeszedtük a szerkesztőségének kedvenceit a true crime-tól az emberi jogokon át a káromkodó Nicolas Cage-ig. Az évszázad bűnténye Ez a remek kétrészes dokumentumfilm/minisorozat gyakorlatilag a true crime egyik alműfajából került ki, melyben nem egy sorozatgyilkos viselt dolgait tárja fel a sztori, hanem egy nagyvállalati csúcsbűncselekményt. Alex Gibney, akinek a nevéhez már egész sor bivalyerős doku fűződik, azt az egészen döbbenetes történetet tárja fel, ahogy egyetlen aprócska, majd hatalmasra hízott gyógyszercég hazugságok és hirdetési manőverek blikkfangos hálójával opioid-függővé tette az Egyesült Államok lakosságát. A sztori olyan hihetetlen, hogy ha nem lenne alaposan dokumentált, kutatott, feltárt és bizonyított tény, könnyedén konteónak vélhetnénk, Gibney filmje pedig nagyon alaposan, nagyon érthetően, ám a száraz tényeket átélhető emberi drámákkal érzékeltetve meséli el a sztorit.
Szófia polgármestere bejelentette, hogy megkezdődtek a 45 méter magas emlékmű áthelyezésének munkálatai. Egyelőre nem világos, hogy a város kap-e ehhez költségvetési támogatást. Figyelem! A cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a network nézeteit tükrözik. A szerkesztőség mindössze a hírek publikációjával foglalkozik, a kommenteket nem tudja befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák. Kérjük, kulturáltan, mások személyiségi jogainak és jó hírnevének tiszteletben tartásával kommenteljenek!
"Bárki is tette ezt, akár az oroszellenes propaganda által megtévesztett emberek, akár az ukrán fasiszta Sztepan Bandera ideológiai támogatói, meggyalázták mindazok emlékét, akik itt nyugszanak, beleértve a több száz ukrán áldozatot" – közölte az orosz nagykövetség. Az Euractiv emlékeztet arra is, hogy nem ez volt az egyetlen incidens Szlovákiában. Március 9-én a kelet-szlovákiai Svidník város Vörös Hadsereg-temetőjében egy katonaszobrot festettek vörösre. "Fel vagyunk háborodva az elesettek újabb egyértelmű vandalizmusán és gyalázatos meggyalázásán. Ez az aljas bűncselekmény minden bizonnyal csak a szlovák média folyamatos oroszellenes kampányának következménye. Ráadásul ezek a cselekmények károsítják az oroszok és a szlovákok közötti jó kapcsolatokat" – reagált a nagykövetség a Facebook közösségi portálon. Csehország második legnagyobb városában, Brnóban (Brünn) több helyen is oroszellenes graffitit rajzoltak, többek között az egykori szovjet hadsereg katonáját ábrázoló szoborra. Egy ismeretlen személy kék és sárga festéket fújt a talapzatára.