Kosztolányi Dezső Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák, s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az én családom. Kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Nagy a mi családunk. Mikor vele megyek, fogva öreg karját, vezetve az úton, a szívem kitágul, s szívek közt énekel elhagyatott szívem. Az én édesapám az emberek apja, s én az emberek testvére vagyok. Írd meg a véleményed Kosztolányi Dezső Tanár az én apám című verséről!
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Kosztolányi Dezső MEZTELENÜL 1928-1935 TANÁR AZ ÉN APÁM Teljes szövegű keresés Tanár az én apám. Ha jár a vidéki városban, gyermekek köszöntik ősz fejét, kicsinyek és nagyok, régi tanítványok, elmúlt életükre emlékezve, lassan leveszik kalapjuk. Mint az alvajárók, kik másfelé néznek. Hentesek, ügyvédek, írnokok, katonák s olykor egy országos képviselő is. Mert nagy az én családom. Nagy az én családom. Kelettől nyugatig, nyugattól keletig. Nagy a mi családunk. Mikor vele megyek, fogva öreg karját, vezetve az úton, a szívem kitágul s szívek közt énekel elhagyatott szívem. Az én édesapám az emberek apja s én az embereknek testvére vagyok.
Az én apám kopott kabátú, De nekem új ruhát veszen S beszél nekem egy szép jövőről Szerelmesen. Az én apám gazdagok foglya, Bántják, megalázzák szegényt, De estére elhozza hozzánk A jó reményt. Az én apám harcos, nagy ember, Értünk ad gőgöt és erőt, De önmagát meg nem alázza A pénz előtt. Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát. Az én apám ha nem akarná, Nem volnának a gazdagok, Olyan volna minden kis társam, Mint én vagyok. Az én apám ha egyet szólna, Hajh, megremegnének sokan, Vígan annyian nem élnének És boldogan. Az én apám dolgozik és küzd, Nála erősebb nincs talán, Hatalmasabb a királynál is Az én apám. Vers apának fiától 6. – Drávicz Gyula: Édesapámnak Akkor kezdődött hajdanán, azon a bolondos éjszakán, amikor meglátta arcomat, s először hallhatta hangomat. Azonnal tudtam, hogy büszke rám, ahogyan azt mondta: kisbabám, és mikor gyengéden felkapott, két karja békét és hont adott. Úgy tűnt, hogy burokban növök fel, azt, hogy ő szóval vagy ököllel hányszor is védett a gonosztól, nem veti papírra golyóstoll.
15:33 Megrendítő, szomorú sorsvers drága Hajni, a ''kapcsolat'' fájdalmas drámája nagyon átjön soraidból, szívet hagyok szeretettel. Piroska John-Bordas 2019. 15:29 Az apa nagyon fontos egy lany eleteben, mert onnan tanul ferfit szeretni, onnan kapja a mercet, felismerni az igazi ferfi jol megkomponalt vers, koszonet jar egy sziv is HungarianHJ 2019. március 13. 13:21 Én édesapám nélkül nőttem fel és nagyon ismerős ez az életérzé jól megfogalmazott vers! GreyMouse 2019. 11:22 Kedves Hajnalka! Nagyon szépen megírt szívet érintő vers. A megbocsátás és a szeretet csodálatos képességek. Elismerésem kifejező, tartalmas alkotásodhoz. Tisztelettel: GéeM. Icaka 2019. 09:16 Szép megható, a versed! Őszinte soraidhoz, gratulálok. Icaka. Thgergo1989 2019. 08:41 Nagyon szép, őszinte, önzetlen érzések! Sajnálom az édesapádat, hogy nem vette észre a szépet és nem ismerte a szeretetet. Nagy szívvel olvastalak! Üdvözlettel, elismeréssel, gergő gypodor 2019. 06:41 SZÍó nélkül. Gyuri 1-9-7-0 2019. március 12.
19:17 Kedves Hajnalka mélyen megrendített versed a te apádat nem is lehet apának mondani Úgy érzem versedből hogy megbocsájtottál neki és nem mérgezed életed haraggal Szomorú de nagyon szép versedhez szívvel szeretettel elismeréssel gratulálok Anikó Hajni75 (szerző) 2019. 16:39 @ Gyuri63: @ kincseshaz: @ feri57: Köszönöm szépen, hogy elolvastátok és véleményeztetek. Ez a szomorú vers nagyon régen íródott, azóta sokat változtam, ami a legtöbb versemben észrevehető. A megbocsájtásról nem csak ''papolok'' valóban így élek, és igyekszem a mában pozitívan élni. Hiszem, hogy minden rossz azért történik velünk, hogy tanuljunk belőle, hogy erősebbé váljunk és ezáltal alakuljon tovább jellemünk, lehetőleg a bölcsesség útján... Köszönettel: Hajni feri57 2019. 15:16 Szomorú versed átéreztem, szomorú, mégis csodálatosan szép alkotás Szívvel lettél a kedvencem Szeretettel Feri kincseshaz 2019. 14:57 Szomorú emlékezésed tetszik. Elismeréssel, szívvel gratulálok. Ilona Gyuri63 2019. 13:31 Szívet hagyok, szomorú emlékversednél.
Csupán egy nézőpont, ahogy a világod hiteden át látod. Ha rossz a szemüveg, homályos a képlet, ezért bántjuk egymást, s ezért harc az élet! Aranyosi Ervin © 2018-11-02. A vers megosztása, másolása, csak a szerző nevével és a vers címével együtt engedélyezett. Minden jog fenntartva