Közzétette: Varga Gábor (ApróSéf) Közzétéve: 2007. október 6., szombat, 08:04 Régen cukrász voltam, én írtam a Gourmandia, a Desszert, szerelem és a Reform desszertek című receptkönyveket. A Cookpad az én helyem. Végre egy REKLÁMMENTES oldal, ami csak a receptjeinkről, és rólunk szól! 😊
Ha szereted a mazsolát, ne felejtsd ki belőle – én nem szeretem, így kihagytam. A kölest 3-szoros, csipet sóval ízesített vízben egészen puhára, akár pépesre főzöm és kihűtöm. A cérnametéltet is a szokásos módon megfőzöm, figyelek, hogy ne főzzem egészen puhára, a tésztát is kihűtöm. 20 perces, hamis vargabéles: a maradékfelhasználás jegyében született - Receptek | Sóbors. A tojások fehérjét (ha lapul a hűtőben 1-2 tojás fehérje, nyugodtan hozzá lehet adni) kemény habbá verem, a sárgáját kikeverem a cukorral, mézzel, citromhéjjal, vanília maggal. Először a cukros sárgáját összekeverem a kölessel, majd ezt a keveréket a tésztával (ha kerül bele mazsola, akkor azt is itt tegyük bele), utána ebbe forgatom bele a fehérje habot. A réteslapokból előveszünk kettőt és kibélelünk vele egy kb 26×32 cm-es tepsit (nem baj ha nagyobb, legfeljebb kicsit laposabb lesz a süti), megkenjük olajjal és újabb két lapot ráteszünk. Úgy kell a lapokat a tepsibe helyezni, hogy minden oldalon legalább a tepsi széléig feljöjjenek, de az sem baj ha kicsit kilóg, majd visszahajtjuk. Ebbe a rétes fészekbe töltjük bele az elkészített köleses tölteléket.
Gyerekkoromban imádtam a vargabélest. Legalábbis azt hittem, hogy azt, mert a Mama így nevezte. Hétfőnként készítette, és én mindig mondtam, hogy ez a legkedvencebb süteményem. A hamis vargabéles Aztán egyszer egy étteremben, mikor még Anyuék olvasták fel nekem az étlapot - szóval jó régen volt -, kiderült, hogy van vargabéles. Helyben vagyunk - gondoltam. Én azt kérem! - kiáltottam. Eszel hozzá valami levest? - kérdezte Anyu. Igen, persze - vágtam rá, de igazából mindegy volt, csak legyünk túl rajta és jöjjön a vargabéles. Végre elérkezett a várva várt pillanat. Meghozták a vargabélest, és mit mondjak, förtelmes volt. Réteslap volt a tetején meg az alján és rémséges mazsoladarabokkal volt tele, valahogy egészen más volt, mint a megszokott Mama-féle béles. Elképesztően csalódott voltam. Meséltem is Nagyanyámnak az esetet. Ő csak mosolygott. Gondoltam, biztos büszke, hogy az ő vargabélese a legjobb a világon, amihez még az éttermi sem ér fel. De végül, csak ennyit mondott: A miénk a hamis.