Nem lesz semmi baj velünk, ha jók leszünk. Minden úgy ki van találva, A zakó belefér a kabátba. Az ég kék, zöld a fű. Ez így gömbölyű. 21273 Katona Klári: Éjszakai üzenet Nincs a világ másik végén, nincs a páncéltermek mélyén. Mennyi pénz, mennyi vér folyt el érte. Mennyi szó porba hullt. Hol a trónus és a szépség, ott a koldus és az éhség. 19834 Katona Klári: Ólomkatona Bal-jobb, ez egyszerű Mégis elhibázhatod Félek el fogsz majd ázni Hogyan kéne ezt elmagyarázni? Bal-jobb, ezt jól tudod Mindig újra táncolod Hallgass rám egyszer végre Belemasíro 19086 Katona Klári: Amíg várok rád Amíg várok rád, ajtóm nyitva áll. Amíg várok rád, itt árnyékod vár. Dehogy szégyellem, míg szeretők a szívem markolják! Épp csak fáj, hogy nincs több életem várni rád. Amí 17700 Katona Klári: Ne sírj Ne sírj a kedvemért, töröld meg lelked ablakát Hadd lássam újra rajta át álmaimnak tiszta kék egét Ne sírj A kedvemért ne sírj A világ keménynek nevel Tanítja minden gyerm 17029 Katona Klári: Miért fáj a szív? Fekszel mellettem, de csak mellettem.
Nem telt el úgy hajókázás, hogy ne üvöltettük volna a Vigyél el című slágerét, aminek a szövegét Dusán, a zenéjét pedig Presser írta nem egészen mellékesen, és az ominózus, 1981-es Titkaim című lemez B oldalának utolsó dalaként jelent meg. Nem mentünk ki úgy a vízre, hogy ne ez szólt volna hangosan, és persze én még a szövegét is átköltöttem. Nem azt énekeltük egy idő után, hogy "Vigyél el", hanem, hogy "Vegyél el ", és ez abban a lélekközösségben azt jelentette, hogy mi tényleg összetartozunk, mert egyformán szeretjük és élvezzük az életet. És persze volt a kikötőben egy fiú is, akivel természetesen (gondolom, nem nehéz kitalálni, mit csinál egy huszonéves lány egy nagyon helyes fiú társaságában) egy kicsit egymásba szerettünk azon a nyáron. Katona Klárinak millió dalát fel tudnám hozni példának, ami illene a hozzá fűződő kapcsolatom aláfestőzenéjének, és igazából végig lehetne zongorázni, hogyan teljesedett be, aztán pedig miként lett vége. Mert annyira szépen kifejezik ezek a dalok.
Az 1972-es Táncdalfesztivál győztese, majd háromszor is az Év énekese a ma már keveset szereplő, de népszerű, sokat hallgatott énekesnő. Dalait kortársai éppúgy szívesen felidézik és dúdolják, mint a mai fiatalok. Katona Klári énekesnő 60 éves. Egyike azoknak az előadóművészeknek, akik nem alkusznak, nem hajlandók kompromisszumot kötni a minőség rovására. Október 20-án ünnepli hatvanadik születésnapját Katona Klári popénekesnő, aki népszerűsége csúcsán új irányokat keresett, hírnevét jótékony célok szolgálatába állította, s új kreatív tevékenységekkel, kifejezési formákkal próbálja kiteljesíteni saját életét, sokak örömére és gyarapodására. "Az idő múlásától nem félek, mert csak magamhoz visznek közelebb az évek" – mondta erről. Ráckevén született, első szavai állítólag ezek voltak: "ól a ene", azaz: szól a zene. A muzsika töltötte ki életét, mindig, mindenütt énekelt, 14 évesen azért költözött Budapestre, hogy énekes lehessen. A hangi adottságai mellett kellően talpraesett lány egy év után már fellépett a Bem rakparti művelődési házban, a korabeli pop-rock neves játszóhelyén.
De mesélem is, várjatok… Amikor megtörtént a nagy találkozás, akkor mindketten elcsigázottak voltunk és kiábrándultak, biztatni kellett bennünket, hogy higgyünk valamiben. Mindketten sérülten érkeztünk ebbe a felemás kapcsolatba, és tudtuk, semmi hosszú távú nem sülhet ki belőle. Viszont amíg tartott, addig maga volt a csoda és a tökéletes boldogság. Azt mondta egyszer: "Én most ördög vagyok, ne akarj engem". De ez nem így működik, mind tudjuk, szóval… hát persze hogy akartam. Nagyon szerettem volna vele lenni. Először a kis hajója volt a mi kis titkos szobánk, ahol azt éreztük, most nincs odakint semmilyen világ, most csak mi vagyunk, az ő teste és az én testem, egymáson, egymásban, vadul, gyengéden, mindenhogy, szerelmesen, ragadósan, jó illatúan és izzadtan. De ahogy nyár elején figyelmeztetett bennünket annyi jel, meg mi is egymást, úgy úszott el az egész a vörösen lobogó őszben, a Balaton horizontján, és hiába kaptunk utána, már nem tudtuk visszarántani többé. Nem engedtük le a vasmacskát, nem volt ideje lehorgonyozni, és nagyon fájt, talán túlságosan is fájt mással látni a másikat.