Nissa Wolavia Carnovia vero etiam cudebat grossos ut Wratislavia. " MARKGRAF 1877 33. 1514-ben a boroszlói tanács a királyhoz fordult pénzügyekben és Mátyás korára hivatkozik: Mátyás király garasokat, a fejedelmek, Boroszló, Schweidnitz és Namslau városok hellereket verettek, egyes fejedelmi városokban más pénzlábbal verték a hellereket. FRIEDENSBURG 1887 25-26. 24. ). 21 Neziger Sebold levele Lucas Eisenreich boroszlói kapitányhoz (1475. július 5. ): FRIEDENSBURG 1887 104. 107. ), Neziger 1476 októberében már Kassa és Bártfa adóját szedte: 1VÁNYI 1910 301. 1997., 1999. ). Next
Mátyás király aranyszőrű báránya és Mátyás király huszárja némese. Mátyás király aranyszőrű báránya Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király, hogy: - Úgy hallottam, hogy egy aranyszőrű báránya van. - Igaz - azt mondja -, nekem van a juhaim közt egy aranyszőrű bárányom, és oan csobánom van, hogy sosem hazudott. A burkus király azt mondta: - Én megmutatom, hogy hazud. - De - azt mondja Mátyás király - a nem hazud, oan nincs! - De én megmutatom, hogy hazud, mert én megcsalom, hogy muszáj, hogy hazudjon. Azt mondja Mátyás király, hogy: - Én es fogadok akármibe, hogy nem hazud. Fele országomat odaadom. Azt mondja a burkus király: - Én es odaadom fele országomat, ha nem hazud. Jó, mán kezet fognak, avval jóccokát mond a burkus király, és elmenen onnat más szállására. Ott felöltözött a burkus király ilyen parasztgúnyába, és elment ki a tanyára. Köszönti a csobánt. Fogadja a csobán. - Isten hozta, király uram! - Honnét üsmersz te engemet, hogy én király vagyok?
Hazavitte nagy örömmel az apjának az aranyszőrű báránynak a bőrét. No, örvendezett az apja es, hogy a leánya meg tudta csalni a csobánt. De reggel lett, és búsult a csobán, hogy mit mondjon ő most Mátyás királynak, hogy az aranyszőrű bárány elveszett. Jött haza a csobán, hogy a királynak mondja meg, ha mit tud hazudni. Útközben bészúrta a botját egy féreglikba, és a kalapját reatette. Elhátrált tőlle, még nekiment, köszöntötte király uramnak. Mondta a király: – Mi újság a tanyán? – Mán a kalapja. Mondja újra a csobán: – Ott bizon nincs más, az aranyszőrű bárány elveszett, a farkas megette. Mikor azt kimondta, megéjedett. – Hazudsz, mert akkor a többit es megette volna! Avval kivette a botját, és hazament esmég a király felé. Esmég talált egy féreglikat, és esmég beletette a pálcáját, rea a kalapját, és köszöntötte király uramnak: – Mi hír van a tanyán? – Nincs egyéb, csak az aranyszőrű bárány bédöglött a kútba. – Hazudsz – azt mondja a király –, mert a többi es bédöglött volna! Esmént kivette a pálcát, és ment hazafelé.
Egy újabb mese az igazságos Mátyás királyról. A történet jó példája az igazmondásnak, ami példaként állhat a gyerekek előtt. Elment a burkus király Mátyás királyhoz. Mint pajtások köszöntötték egymást. Mondja a burkus király: - Azt hallottam, hogy magának aranyszorű báránya van. - Igaz - mondja Mátyás -, van nekem a juhaim közt egy aranyszorű bárányom, meg van egy juhászom, hogy az még sosem hazudott. - Én megmutatom, hogy fog hazudni! - De - mondja Mátyás király - nem hazudik ez, olyan nincs! - De, én megmutatom, hogy hazudik, mert én megcsalom, de úgy, hogy muszáj hogy hazudjon. - Fogadok akármibe, hogy nem hazudik - mondja Mátyás király. - Fele országomat odaadom. - Én is odaadom fele országomat, ha nem hazudik - mondja a burkus király. Jó, kezet fognak. Avval jó éjszakát mond a burkus király, s megy haza a szállására. Ott felöltözött a burkus király közönséges parasztgúnyába, s indult ki rögtön a tanyára a juhászhoz. Köszönti a juhászt, az visszaköszönti: - Isten hozta, király uram!
Azt mondja a csobán: - Üsmerem én a szován, hogy maga király. - Adok én neked sok pénzt és hat lovat és hintót, add nekem az aranyszőrű bárányt! - Jaj - azt mondja -, a világért se adnám, mert felakasztana Mátyás király. Sok pénzt ígért neki, nem, egyként se egyezett belé. Hazamegyen nagy búsan a szállására, és ott búsul, és ott volt a leánya es. Azt mondja: - Ne búsuljon, mert elmenyek én egy csomó színarannyal és megcsalom én. Vitt egy ládácska színaranyat és egy üveg bort jó mézesen, hogy a csobánt megcsalja. De azt mondja a csobán, hogy neki nem szűkös a pénz, Mátyás király felakasztatja, ha kérdi, hogy hova lett az aranyszőrű bárány. Addig mondott a leány, addig incselkedett, hogy megitták a bort, de a leánynak kellett elébb innia belőlle, hogy lássa, nem tett-é valami étetőt beléje. Oan kedve kerekedett aztán a csobánnak, hogy azt mondja: odaadja, ha hagyja, hogy vélle háljon, de pénz nem néki nem kell, mert pénz néki elég van. Sokat nem szokotálódott a leány, hagyta, hogy vélle háljon.
I. András király pénzein már az érméket hitelesítő apró kis jeleket (siglák) is használtak. A király arcképének sematikus megjelenítése Salamon király pénzein jelent meg. A 12. században - elsősorban gazdasági okok miatt - a pénzek átmérője egyre csökken. II. Géza pénzei a világ legkisebb forgalmazott érméi közé tartoznak. III. Béla aranypénzeire a bizánci minták voltak hatással. Először ő szerepelteti a kettős keresztet a magyar pénzeken. Tőle származik az Árpád-kor egyetlen rézpénze is. A 13-14. században a magyar pénzverésre erős hatást gyakoroltak a nagy tömegben beáramló, a salzburgi érsek és a karinthiai herceg által veretett friesachi dénárok, amelyeknek II. András még a nevét is átvette, saját vereteire alkalmazva. Ebben a korszakban indult meg a szlavón dénárok verése, amely valószínűleg 1384-ben, Mária királynő rendelete nyomán szűnt meg. IV. Béla és utódai alatt a vereteken - igaz, még csak díszítőelemként - megjelent a liliom. Az Árpád-korban csak dénárokat, illetve az ezek felét kitevő obulusokat vertek.
16 Mátyás már december 24-én megengedte Miklós oppelni hercegnek, hogy - mivel a herceg a hadjáratokban a király mellett állt - régi pénzei forgalomban maradjanak (3 rossz heller = 2 új heller árfolyamon), de új pénzeit már a hercegnek is a királyi pénzláb szerint kellett veretnie. 17 1475. januárjában Mátyás a boroszlóiak által elrendelte a királyi pénz (garas, félgaras, heller) verését - a tartománygyűlés döntéseinek megfelelően -, egyúttal meghatározta a pénzlábat is, ami a korábbi királyi pénzek pénzlábával azonos volt. A pénzérték-viszonyokat is változatlanul hagyta. A pénzverési illeték összegét 48 garasban állapította meg (12, 46%). A pénzváltásra csak a boroszlóiakat jogosította föl. 18 Február végén a schweidnitzieknek is engedélyezte, hogy 500 márka színezüstöt pénzzé verjenek, de pénzverési illetéket csak 300 márka után kellett fizetniük. A schweidnitzi hellereknek is a királyi pénzláb szerint kellett készülniük, és a kibocsátás előtt a kész pénzeket a boroszlói kémlőnek meg kellett vizsgálnia.