publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő; gépészmérnök Déri János ( Budapest, 1951. április 14. – Budapest, 1992. április 29. ) publicista, riporter, televíziós műsorvezető és szerkesztő; gépészmérnök. Déri János 1982-ben Született 1951. Budapest Elhunyt 1992. (41 évesen) Budapest Állampolgársága magyar Foglalkozása humorista riporter műsorvezető gépészmérnök közíró Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Kitüntetései SZOT-díj (1988) Táncsics Mihály-díj (1992) Karinthy-gyűrű (1992) Halál oka tüdőrák Sírhely Farkasréti temető (25-3-62/1) IMDb A Wikimédia Commons tartalmaz Déri János témájú médiaállományokat. Déri jános temetése monda. Élete Szerkesztés Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán végezte. 1975 -ben jelentkezett a " Riporter kerestetik " című tehetségkutató műsorba, ahol 3. helyezést ért el. Éveken keresztül disc jockey volt. 1977 – 1983 között a Magyar Rádió ifjúsági osztályán dolgozott, 1983 -tól a társadalompolitikai szerkesztőség munkatársa, valamint az Ablak állandó műsorvezető-riportere lett.
A Kultúrház csütörtök esti adása képekben is beszámolt a díjátadásról. Nem kellett szakavatott szemnek lenni, ahhoz, hogy a néző is meglássa Rózsa Péter meghatottságát. A műsorvezető kiemelte: fájlalja azt, hogy a díjat annyi jeles személyiség mellett Antal Imre már nem kaphatta meg. Mint ismert a népszerű tévés, mindenki Imruskája a napokban hunyt el súlyos betegségben. Az idei év díjazottját, Rózsa Péter t kértem meg egy kis múlt idézésre, vagy ha úgy tetszik emlékezésre. Gratulálok a Déri-díjhoz. Meglepte az elismerés? Köszönöm szépen. Igen, nagyon. Én biztos nem adtam volna magamnak. Miért nem? Ezt nem tudom, de az ember magát és a munkáit másképpen látja. Talán ezért. Önök jó barátságban voltak Déri Jánossal. Hogyan emlékszik vissza a közös időszakra? Sajnos csak rövid ideig tartott ez a barátság. Déry jános temetése . Viszonylag későn kerültem a televízióhoz. 1989-től voltunk jó kapcsolatban, aztán a végén már nagyon szoros barátságba kerültem vele. Kölcsönösen tiszteltük és szerettük egymást, ez biztos.
Előjegyzem
Szóval ez egy nagyon bonyolult dolog. Egy bizonyos kor után senki nem a haláltól fél. Az elbutulástól és a kiszolgáltatottságtól félünk, attól, hogy nem emberhez méltóan töltjük életünk utolsó időszakát. – Sokan mondták ezt? – Szinte mindenki. Pap, televíziós személyiség, zenész, filmrendező, bűvész. Mindenki. De nem fog a néző, a hallgató unatkozni. Azt gondolom, hogy most sikerült egy olyan beszélgetéssorozatot készíteni, olyan személyiségeket megszólítani, akiket tudtunk szeretni még az életükben! Ez a fontos. Azért jó erről filmet készíteni, és azért érdemes megnézni, mert rólunk szól, az életünkről. Amihez hozzátartozik a halál. Déri jános temetése baján. Tudja, én elég rutinos vagyok már, olyan sok meglepetés már nem fog érni, és mégis, mindig azt éreztem, ahogy fölálltunk egy-egy interjú végén és egymásra néztünk Asbót Kristóf segítőmmel, hogy a macska csípje meg! Olyan jó volt hallgatni őket, hogy tátott szájjal figyeltünk. – Volt olyan, hogy elérzékenyült? – Nem. Nem voltak ezek drámai hangulatú beszélgetések.
Közzétéve: 2018. augusztus 24. péntek | A középcsatár két mérkőzésen lépett pályára a nagycsapatban. Bemutatkozó mérkőzése (1952 augusztus) és búcsúfellépése (1956 április) között majd' négy esztendő telt el. Déri János ma lenne 70 éves: a legendás tévést tüdőrák vitte el 41 évesen - Hírnavigátor. Az '50-es évek végén a belga Charleroi (1958-59), majd a holland MVV Maastricht (1959-60) játékosa volt, a '60-as évek elején a belga KAA Gent (1960-63) csapatában rúgta a labdát. Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását.
Nekik próbálunk minél jobb körülményeket teremteni. Ezek nagyrészt olyan egerészölyvek, amelyek áramütés, vagy más baleset miatt elvesztették a szárnyuk egy résztét, vagy már nem tudják a szárnyukat használni. Másrészt szintén nagyrészt áramütött vörös vércsék, meg mintegy húsz gólya, akik már régebb óta nálunk vannak. Vannak mentett, nevelt jószágaink is, de őket már készítjük fel a szabad életre. - Úgy tudom, hogy vannak nálatok sérült, de oktató szárnyasok is. Elköszönő. - Igen, vannak olyan apró madaraink, rigók, verebek, de jó pár galamb, sőt varjú k is, amelyek szintén hosszasabb ideig velünk lesznek, ők nagyon jók arra, hogy csoportot alkotva tanítsák az elengedésre a fiatalabb példányokat. Nekünk is hasznos, és ők is szívesen csinálják, még akkor is, ha nem is ők a szülők, nem is fajta azonosak. De egy mintát mutatnak arra, hogy ha nyílik az ajtó, akkor nekik nem az ember vállára kell szállni, hanem az ellenkező irányba, menekülni, elbújni. - Kiskorodtól madármentő akartál lenni? - Háromévesen még csak azt tudtam, hogy állatorvos akarok lenni.
Akkor én ezt eltettem magamban. – És? A mostani beszélgetésekből mi jut hirtelen eszébe? – Vitray Tamás például azt mondja, és elhomályosult a szeme közben, hogy azt szeretné, ha a Szent István park környékén szórnák a Dunába, mert neki az a hely fontos. Vagy Horvát János mesélte, hogy a temetőben megszólította Józsi. Az egyik sírásó. Azt kérdezte, hogy Horvát úr, magával mi lesz? János a temetőben a saját szerettei sírja előtt állt. Azt válaszolta, hogy, hát majd én is ide kerülök. Mire a Józsi: de jó, Művész úr, hogy nem égetik! Akkor lesz még munkám. – Horvát János beszélt arról is, hogy ő nem akarja megvárni a kiszolgáltatott állapotot. Ő véget vet majd az életének, még előbb. Döbbenetes. – Mindenki ezt mondja. – Igen, csak amikor odaérünk, mégse hisszük el. – Mindenki, én is, ön is, az olvasó, a hallgató, néző, mindenki azt mondja, hogy hát azt nem várja meg. Könyv: Déri János (Rózsa Péter). De aztán mégis. Mert azt hisszük, hogy holnap még jó lesz kinyitni a szemünket, hogy holnap azért még eszünk egy jót, hogy még megnézném az unokámat.