És ekkor vége lett a konferenciának, még egyszer minden jót kívántunk az elnöknek, azzal elindultunk, ki mulatni, ki dolgozni, ki pedig Gyurcsány Ferenccel és Bródy Jánossal dalolni Göncz házához, a környékbeliek várható megrökönyödésére. Nem volt rossz a hangulat az előadások alatt sem, de a csúcspont az volt, amikor Petri Ádám megmutatta az apja, Petri György nemrég előkerült, kézírásos jegyzeteit arról, hogyan ittak egyszer nagyon régen Göncz-cel az Európa Kiadónál felvett honoráriumukból a kiadóközeli Borsodi Sörözőben egy sör-vodkát (a költő) és két deci vörösbort (az író). A legmegdöbbentőbb pedig az, hogy négy óra alatt egyszer sem esett szó a Gyűrűk uráról, pedig ha Réz Ádám és Göncz Árpád nem olyan ügyes, a magyar gyerekek unalmas törpének tartanák Frodót és tündérmeseolvasás helyett pártok ifjúsági szervezeteihez csatlakoznának.
Véleményem szerint rossz időpontban és rossz felvezetéssel emelte a kormány az üzemanyagárakat, méghozzá nagy mértékben. Külön gondot okozott, hogy Antall József éppen kórházban volt. – Ki vette át tőle a stafétabotot? – Természetesen Horváth Balázs belügyminiszter. Utasította is a rendőrséget a beavatkozásra, de a rendőri vezetők megtagadták, Göncz Árpádra hivatkozva. Szó sem volt lövetésről, ahogy ezt akkor és azóta is felfújva tálalta, tálalja a balliberális média. Kuruc.info - Árpád vezértől a "patkányig". Két terv forgott. Az egyik szerint vigyék el az útból a taxikat és a fuvarosok autóit a verpeléti honvéddandár harckocsiszállító trélerei, a másik pedig, hogy az utászok építsenek hadi hidat Budapest északi és déli részén, és ezen keresztül áramoltassuk át a Dunán az élelmiszert, az üzemanyagot és minden szükséges dolgot a város, de vehetjük úgy is, hogy az ország két része között. – Raffay Ernőnek mi volt az ötlete? – Bedobni a Dunába a hidakat lezáró taxikat… Egy kommandó vegye ki a sofőröket a kocsikból, aztán gyerünk!
"Aztán megtudtam, hogy a gyanúsítási csomagban az áll, hogy a népköztársaság államrendjének megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének alapos gyanújával, aláírás: Biszku Béla. Ettől megijedtem" - mondta Göncz. Az ijedség oka az volt, hogy ezért a bűncselekményért akkoriban halál járt. A kor koncepciós pereinek sajátossága volt, hogy a vádlottak csak formálisan kaptak védelmet. Göncz ügyvédje, Major Ákos például az első beszélőn rögtön neki is támadt a védencének: "Egyfolytában hajtogatta, hogy a történelem szemétdombjára kerülünk. (... ) Mondtam, ezt talán bízzuk a történelemre. Ezt mondta Szálasi is, felelte Major. Mire életem legnagyobb hülyeségét kérdeztem tőle: Ön védte Szálasit is? Elvörösödött, és azt mondta, én ítéltem halálra, kérem. " Göncz visszaemlékezése szerint a vizsgálati fogságban, a Gyorskocsi utcai börtönben folyamatosan hallották a kivégzéseket. "Olyankor egyfolytában járt a teherautó motorja, és kitettek két-három rádiót az ablakokba. Üvöltették a gramofont vagy rádiót, s mindig a Pancsoló kislány ment. "
Amikor pedig Constantinescu román elnök mellett állt, olyasmit láttam rajta, amit ritkán: valamiféle meghatottságot. Göncz ebben a pillanatban azt érezhette, most tényleg történelmet ír a román kollégájával, a két nép annyi ellenségeskedés után belekezdhet a megbékélés korszakába, ráadásul azon a téren, ahol a rendszerváltás utáni egyik legsúlyosabb etnikai ütközés zajlott csak csupán hat évvel azelőtt. És most íme, magyarok és románok megint együtt a Rózsák terén, és ütlegelés helyett együtt éltetik a két szónokot. Volt miért reménykednie. Nem tudhatta, hogy a nagy találkozó hírét, történéseit, gesztusait, jelentőségét a román sajtó szinte teljesen lenyelte, hátoldalra száműzte, rövid híradófelvételekké degradálta, és a marosvásárhelyi találkozó ma már a magyar emlékezettörténetben sem szerepel. De azért van, aki láthatta, megőrizte: amit egy államfő megtehetett, azt megtette, nem rajta múlt, hogy az indulatok azóta is fortyognak, és nem volt egy újabb köztársasági elnök egyik oldalon sem, aki vállalta volna, hogy kiálljon románok és magyarok elé.