Tavasz tajtékján az érc zsilip bezár, a jaj kiszorul, az érzés elolvad, mint a viasz és az öntudat a fényekkel együtt végleg szertefoszlik? Még a búcsúszót is elharapja egy örvény és beszippantja az ős tétlenség, (rigid lárva), egy sosem volt világ? Könyörtelen, borzongató, csak nyelvhegyre venni is rémület! Ám a szív természete szerint remél és a szellem lázad: felemelt fővel áll a Törvény előtt, keresztbe lenyeli a halált, (ezt a vak óriást) s mint az Arkangyal, zászlót bont a sírok felett. Áttöri a válaszfalat s a lélek végre újjászületik, amint röptében lélegzetre jut. Vagy inkább csak elalszik, súlytalanul lebeg s a mulandóság mély árkába fúródva vár véges időket, teljes feltámadást? Minő készülődés, minő változás! Az élet báb és pillangó a halál. Versek a halálról 3. Bárhogy lesz is, most még a csók finom, a hús puha, az ölelés édes. Az ígéret pedig adott: (döntés kérdése, hogy ki él és ki halott! ) Jótállás nincs, csak illeték és hét pecsét tört papíroson. Illat, ábránd, hulló csillagok, ennyi jut nekünk, a többi a semmi része: kikapcsolt áram, elpergő ritmus, éles megszűnés.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Ady Endre Szeretném, ha szeretnének Rendben van, Úristen A Halál pitvarában Teljes szövegű keresés Istenem, Halál, te tudod, Hogy tőlem elmultak a bálok, Lakodalmak és hős murik: Pitvarodban állok. Gyáván ülök, nem hencegek S ha valaki azt mondja rólam: »Üssétek le ezt a kevélyt«, Én sóhajtok, jól van. Minden jó, jog, ami lesujt, Minden megszentel, ami büntet: Istenem, Halál, pitvarod Megjavít bennünket. Sohse szerettem úgy magam, Mint most a Halál pitvarában, Megszerettem a multamat S lépek beljebb, bátran. Nem lehet az rossz valaki, Akit annyian űztek, téptek S rosszabb úr nem lesz a Halál, Minő volt az Élet. Versek a halálról tv. Hogy vérvevő, szomorú harcban Űztem, kerestem önmagam: Rosszat nem akartam.
2011. január 20. csütörtök Ha a halálra gondolok, Boldogság tölti el szívem. Nem sírok, nem zokogok, Nem sajnálom hitvány létem. Ha az életre gondolok, Halálvágy fog el; Gyomrom összeszorul, vacogok, S iszonyú fájdalom terhel. Ha a kínra gondolok, Mindig elönt a méreg. Ellene tehetetlen Vagyok, Hisz még mindig élek. Mert kín az élet, Bárki is mond mást. Kínoznak szörnyű rémek; Elviselni egymást! Elviselni egy másik embert, Aki meg nem ért, Ellenkezni a halállal nem mert, S könyörög öt perc életért. De ha a halott test magányára gondolok, A félelem nem jár át; Csak arról ábrándozok, Milyen jó lesz majd odaát! Hosszú sétáim egyikéről hazafelé tartva, Komolyan elgondolkodtam rajta... Aztán a híd korlátjának támaszkodtam, És inkább az életet választottam. A víz is hideg volt és ha jön egy uszály? A testemet meg felfalná az a sok hülye sirály. József Attila: A HALÁLRÓL. Úszni amúgy is tudok, Meggondoltam ezért a dolgot legott. De itt van mondjuk a repülés, madarak sportja, Fent még nem maradtak, mindenki ezt mondja.
Csak a hit marad és az ősbizalom. Hogy az a szem por: valami. Az a sóhaj hallható. Az a könny az oltárt hasítja ketté. Az az akarat nem hiábavaló. És az élet, ami a tiéd-enyém, egyedüli, múlhatatlan és mesés. Mint a (feneketlen) kútba ejtett tallér… (2014) Közzétéve január 15, 2019 január 15, 2019
Kezdek rádöbbenni, hogy az életedre kell gondolnom, nem pedig a halálodra, és arra, hogy elmentél közülünk. " ( Marjorie Pizer) Nem tudjuk, hol és mikor vár ránk a halál, így inkább nekünk kell várnunk rá. A halál tudatos várása növeli az egyén szabadságát. Aki megtanulta az állandó szembenézést, már nem lehet többé gyáva. Aki megértette, hogy a halál nem az ördög mesterkedése, a gonoszságokkal találkozva többé nem szenved úgy, mint azelőtt. Az élet: szolgálat, a halál: felszabadulás. Georg Klein Soha senki nem hal meg a saját akarata ellenére. Az embert az erődnél is jobban védi a saját tiltakozása. A szüntelen tagadás töretlen erőt kíván. Csak az hal meg, aki elfáradt és beletörődött. Töredék a halálról Archives – Jegyzetek. Paul Guimard Mi a halál? Az érzések közvetítette benyomásoknak, az ösztönök izgalmainak, az értelem tévelygéseinek és hozzá még a hitvány test kiszolgálásának megszűnte. Marcus Aurelius A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.
Azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek. Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. " Jn. 14, 2-3. (Bibliából Új katolikus fordítás) Ez ígéret teljesedése a feltámadáskor történik, amikor újra életre kel minden ember, aki valaha élt a földön. Sokan kételkednek ebben, pedig gondoljuk csak át: Mi a nagyobb dolog: a nemlétből létrehozni valamit, vagy a már meglévőt újra helyreállítani? Versek a halálról 2019. Isten alkotta a világot és az embert, ami addig nem volt. Feltámadáskor már csak helyre kell állítani azt, ami már volt. "Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.