Ha valami sikerült neki, az talán annyi, hogy színész lett, pedig apja nagyon nem akarta, ütötte-verte a fiát, csak hogy lebeszélje róla. Ő ugyanis kereskedőnek szánta. Még első premierjére sem ment el Szabadkára. Pedig nevethetett volna egy jót. A statisztaként szereplő Kabos színpadra lépésekor, 1905-öt írunk ekkor, rögtön a zenekari árokba, a brácsásra esett. Magyar Nemzeti Digitális Archívum • Kabos Gyula amerikai levelei – A Filmarchívum könyvtárából. "Így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam" – emlékezett vissza évekkel később. Ennek ellenére a következő években már számos pesti színházban játszott, volt olyan esztendő, hogy 44 darabban szerepelt. Időközben megnősült, 1919-ben nőül vett egy hadiözvegyet, Puhalag Máriát, akinek a férje az olasz fronton esett el. Az asszony nyolcéves kislányát, Surányi Gabit apjaként nevelte fel. Született közös gyermekük is 1920-ban, Kabos István György. Boldogan éltek, ezért furcsa, hogy Kabos viszonyt kezdett egy kolleginával, aki kislányt szült neki.
A harmincas évek legnagyobb komikus sztárjaként (mind színházban, mind filmen) állandó anyagi gondjai vannak, mivel gázsijának nagyobb részét elviszik a bankok az oprettcsőd adósságainak fejében. Mivel angolul és németül kitűnően beszélt már ekkor, felmerült benne a gondolat, hogy külföldön próbál meg pénzt keresni, de bécsi kiruccanása nem hoz sikert se szakmai, se anyagi tekintetben. Kabos Gyulát Magyarországon ezrek ünnepelték, Amerikába emigrált, ahol elszegényedve halt meg. Ekkori amerikai ajánlatát nem tudja elfogadni, mert a Vígszínház nem engedi el. Az anyagi gondok mellett a végső lökést 1939-es távozásához a zsidótörvények adják meg. Az apolitikus Kabos nem is érti, hogy lehet, hogy faji szempontok felülírhassák a szakmai szempontokat egy-egy film vagy színházi szerep odaítélésekor. Én mindig úgy tudtam, hogy Kabos a fasizálódó hazai viszonyok miatt emigrált Amerikába, a levelek tanúsága szerint azonban emigrációról szó sincs. Egyértelműen kiderül belőlük, hogy kizárólagos célja, hogy minél több pénzt keressen, s alig várja, hogy teli bukszával hazatérhessen szeretteihez.
Beöthy László színigazgató felfigyelt rá, és elintézte, hogy szerződtessék az Andrássy Úti Színházhoz, ahol négy év alatt összesen negyvennégy szerepet kapott. Kabos hirtelen ismert és elismert lett, az akkori lapok szerint nem akadt vetélytársa a színpadon. Ennek ellenére ő mégis úgy döntött, hogy átszerződik a Vígszínházba. Kabos Gyula talán legismertebb szerepe a Hyppolit, a lakáj Schneider Mátyása "Ott is megpróbálom. Más hang, más levegő, más stílus, és minden más. Ezt is meg kell próbálni. A külföldieknek nyitva áll a világ minden színpada. Nekünk csak e kis ország néhány szál deszkája. Lépjünk hát rá mindenikre" – mondta akkoriban. Ám itt sem kapott igazán nagy szerepeket, de a mai Thália Színház akkori vezetősége felajánlotta neki élete első fővárosi főszerepét, amit örömmel el is fogadott. 1926 és 1928 között a Fővárosi Operettszínházban játszott több darabban, ám a színházat a politikai és gazdasági helyzet miatt bezárták, és új igazgatót kerestek, aki végül Kabos lett. 135 éve született Kabos Gyula tragikus sorsú színészlegenda - ATEMPO.sk | zenei-kulturális portál. Bár az Operettszínház bukásáért elsősorban a hangosfilm megjelenését okolta, végül épp ez volt az, ami országosan ismertté tette.
Hiába tiltotta el orvosa a színpadtól, Kabos továbbra is fellépett, és második rosszulléte után a harmadiknál tüdőgyulladást kapott. Utolsó két hetét egy kórházban, oxigénsátorban töltötte. 1941. október 6-án hunyt el New Yorkban. A New Jersey állambeli Emerson város Cedar Park-i temetőjében Kobas néven temették el, és sírjára csak jóval később akadtak rá. 1996. november 30-án temették újra a Farkasréti temetőben. Felesége több mint nyolc évvel élte túl, 1950. január 25-én hunyt el Budapesten. Kabos László az ő tiszteletére vette fel a Kabos nevet, oldalági rokonok voltak. Batári Gábor
– mondta később Kabos, aki szülei akaratából kereskedelmi iskolába járt, de közben a saját ambícióiról sem feledkezett meg, 1902 és 1905 között elvégezte Solymosi Elek színiiskoláját. Első színpadi fellépésére 1902. április 17-én, 15 éves korában került sor statisztaként a Népszínházban: a Kínai mézeshetek című operettben volt menyegzői lampionhordozó. Izgalmában azonban elvétette a lépést, és a zenekari árokba, egyenesen a brácsásra esett. Ő maga később jókedvvel emlékezett vissza erre a félresikerült epizódra: "Így lett az én első fellépésem lelépés. Szóval mindjárt a pályakezdeten azt csináltam, ami később is megmaradt szerepkörömnek: tragikus figurát alakítottam. Komikus volt, mert nevettek az emberek – tragikus volt, mert úgy megütöttem magam, hogy utána két hétig nyomtam az ágyat. " 1905. augusztus végétől Szabadkán játszott, majd 1910 és 1913 között Nagyváradon, ahol a közönség nagy kedvence lett. Ezután Budapesten folytatta a pályáját, ahol először a Király Színháznál játszott.