(Ennek a befogadás szempontjából is jelentősége van: hiszen műveltségünktől függően ismerjük fel – vagy nem – a más szövegből származó elemeket – nagyobb olvasói aktivitást kíván). Az intertextek fajtái lehet jelölt (tudomására hozzuk az olvasónak, hogy vendégszöveget alkalmazunk: idézőjel, jegyzettel) és jelöletlen: az olvasó kultúráltságától függ, hogy felismeri-e. szó szerinti idézet (Pl. Kosztolányi: Halotti Beszéd: "látjátok feleim") nem szó szerinti, elferdített idézet, pl. József Attila: "Magamban bíztam elejétől fogva" ( Tebenned bíztunk… – protestáns népének) jellegzetes kulcsszavak alkalmazása (Nagy László: József Attila! ) mottó (irodalmi szöveg elején álló, más szerzőtől való idézet) allúzió (rájátszás, utalás, célzás): Sejteti a kifejezendő tárgyat, eseményt fogalmat, pl. Babits: Cigány a siralomházban – Vörösmarty: A vén cigány. Csokonai stílusát idézi meg a Lilla Vitézre emlékezik című alkotás. palimpszeszt (átírás, felülírás) Kovács András Ferenc: Elunja fészerét a tél, / Elunja hó levét az ág… paródia (Karinthy: Így írtok ti – stilisztikai-tartalmi megidézés a túlzás eszközével) Az intertextualitás nem csak az irodalomban, hanem a mindennapokban is jelen van: szállóigék közmondások közhelyek idézetek lábjegyzet Az intertextualitás számunkra leginkább kézenfekvő fajtái a hivatkozások, linkek (szöveg a szövegben, egymásra utalás: mindez egy bonyolult hálózatot hoz létre).
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy - ha nem bírja már s minden összetört - átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó?
Babits Mihály Úgy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Úr alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízelt bogarat. Úgy született később az ajkamon, mint a trombitahang, mint a trombitahang katonák szomjas, cserepes ajkain. De ma már oly halkan, elfolyva, remegve jön mint beesett szemek gödreiben remegve fölcsillan a könny. Nem magamért sírok én: testvérem van millió és a legtöbb oly szegény, oly szegény, még álmából sem ismeri ami jó. Kalibát ácsolna magának az erdőn: de tilos a fa és örül ha egy nagy skatulyás házban jut neki egy városi zord kis skatulya. És örül hogy -- ha nem bírja már s minden összetört -- átléphet az udvari erkély rácsán s magához rántja jó anyja, a föld. Szomorú világ ez! s a vers oly riadva muzsikál mint cigány a siralomházban. Hess, hess, ti sok verdeső, zümmögő, fényes bogár! Ha holtakat nem ébreszt: mit ér a trombitaszó? Csak a könny, csak a könny, csak a könny hull s nem kérdi, mire jó? Írd meg a véleményed Babits Mihály Cigány a siralomházban című verséről!
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén, párjával csöndesen élt egy cigány. Vén öreg ember, nótája nem kell, senkinek sem kell a nótája már. Szép tavasz járja, zöld a fa ága, a galamb vígan turbékol a fán. Ősz feje kábul, s a szíve kitárul, s párjához így szól a rokkant cigány. Hol van a hegedűm, párom, tavasszal minden vidám, Városba elmegyek máma, én az öreg cigány. Egyszer még hadd muzsikáljak a szívemből úgy igazán. Szeretném elmuzsikálni, hogy él még a vén cigány, öreg cigány, az ősz cigány. És a vén ember eltipeg csendben, hóna alatt a kopott hegedű. Alig bír járni, lábain állni, mégis szívében ott él a derű. Városba érve, fáradtan tér be, egy csillogó fényes terem ajtaján. A vére fellobban, a szíve megdobban, középre tipeg a rokkant cigány. Nagyságos uraim, kérem, nem tudom, ismernek-e még? Könyörgöm, én sokat húztam valaha, réges-rég. a szívemből, úgy igazán, Csend lett egy percig, így szólt az egyik, jó uraim, mulatunk ma, ugye? Nyissanak ajtót, ezt a vén rajkót látni szeretném, repülni tud-e?
Fogalma Az intertextualitás (magyarul szövegköziség) különböző szövegek közötti kapcsolat megteremtése. Szövegalkotó eljárás: valamely szövegbe szó szerint vagy célzásszerűen beépített másik szöveg. A jelenség kezdettől fogva jelen van az irodalomban, különösen a retorikai műfajokban. A prédikációban pl. a Szentírásból idéztek vagy arra utaltak (pl. Halotti Beszéd és Könyörgés), Vergilius Aeneise számos ponton utal Homérosz eposzaira (toposzok kapcsán), ünnepi beszédekben idézetek, bölcs mondások, közmondások jelennek meg. Irodalomelméleti megközelítés Az intertextualitás a kortárs irodalomelmélet és posztmodern irodalom kapcsán került az érdeklődés középpontjába. Abból a felismerésből indul ki, hogy az évezredek óta gyarapodó szövegvilág "telített", már nem lehet olyat írni, amit nem írtak meg előttünk. Így a dolgok nem megírhatók, csak újraírhatók. Ezért az irodalom nem teremtés és nem ábrázolás, hanem a már létező történetek, képek, szimbólumok újrarendezése. Ez pedig úgy valósul meg, hogy a szöveg a szöveggel "párbeszédet" folytat, az irodalom a régi és mai szövegek közötti kölcsönhatás eredményeképpen jön létre.
De talán pont ez lehetne az a vonal, amin vissza lehetne hozni ezt a klasszikus szériát. A jelen hadviselését meguntuk, a jövőt is kezdjük, a Battlefield 1 viszont bebizonyította, hogy a múltat újra komáljuk. Talán itt az ideje, hogy a 2010-es évekre, némi túlzással élve húsz évvel az első Medal of Honor után újra divatba hozzák a második világháborút. 2019-re nem is lenne rossz egy feltámasztás. Ti szeretnétek viszontlátni a Medal of Honor-sorozatot?
Itt is gyűjtögethetünk tapasztalati pontokat, különböző képességeket fejleszthetünk, de a jól balanszozott három választható karakter pont úgy egészíti ki egymást, hogy élvezetes, taktikus, dinamikus, minden tekintetben csapatorienált párbajokat vívhassunk a karakterisztikában alaposan eltérő pályákon. A Medal of Honor kapcsán nehéz ítéletet hozni, ugyanis első ránézésre a játék nem több, mint egy továbbgondolt Call of Duty és Battlefield keverék, ami mindenféle egyediséget nélkülöz. A történet előrehaladtával azonban rájövünk, hogy van valami, ami miatt élvezhető lett a termék, de mégis hiányzik az a plusz töltet, ami a konkurenciánál rendre jelen van. Az EA rebootja nem tekinthető egy rossz próbálkozásnak, mégis hiányzik belőle a spiritusz, ami az elődöket mindig is átjárta, és ami kigazán egyedivé és magával ragadóvá tette azokat. Csak remélni tudjuk, hogy a folytatásban mernek nagyot álmodni a készítők, és némi egyedi ízzel is feldobják a jövendőbeli részeket, mert a jövőben ez sajnos kevés lesz a konkurensekkel szemben.
Kifejezetten unalmasnak és elcsépeltnek tűntek ugyanakkor a sablonos küldetések, de főleg bizonyos részek, így például a távirányítós robotok irányítása, vagy éppen a kissé eltúlzott "Breach and Clear" lehetőség – tulajdonképpen ajtók berúgását és az ellenfelek lassított likvidálását jelenti –, ami szinte minden pályán legalább három alkalommal előfordult. Habár a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy a játék kampánya bőven a középszerűségbe veszik, ez a kijelentés mégsem állja meg teljesen a helyét, hiszen a DICE által megálmodott Frostbite 2. 0 grafikus motorral legalább látványosan tárulnak elénk még a legklisésebb jelenetek is. Véleményem szerint a Battlefield 3-ban – a hivatalos állásponttal, a statisztikákkal, valamint a számokkal ellentétben – sokkal alaposabban sikerült kihasználni az engine által nyújtott lehetőségeket. A félreértések elkerülése végett, természetesen a Warfighter is zseniálisan néz ki, különösen hangulatosak és látványosak voltak az effektek és az éjszakai, valamint az esős pályák, de számomra túl sterilnek tűnt a megvalósítás, a pályák kialakításáról pedig nem is beszélve.
A játék különböző küldetéseket tartalmaz melyek előtt eligazítást láthatunk. Egy katonával járhatjuk a helyszíneket.