» Férfi és nő » Szerelem » Féltékenység » Gyűlölve szeretni » Házasság » Hűség » Hűtlenség, megcsalás » Magány » Erotika » Viszonzatlan szerelem » Távszerelem » Szakítás » Csábítás » Bocsánatkérés » Barátságból szerelem Főoldal » Szerelmes versek » Hűtlenség, megcsalás » Hittem szép szavadnak: Mégis... Szerző: Csokonai Vitéz Mihály "Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. " Küldd el ezt az idézetet szerelmednek! Neved: E-mail címed: Címzett neve: E-mail címe: Üzeneted: További idézetek honlapunkról: » A hűtlenség elfogadhatatlan - túlságosan sértő.... » Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig... Amennyiben még nem tetted meg, most feliratkozhatsz heti hírlevelünkre, melyben elküldjük e-mail címedre, milyen új képeslapok, versek, idézetek, sms-ek kerültek a weboldalra a héten. Digitális tyúk - A reményhez - Örkény Iram. Feliratkozás a hírlevélre! Minden jog fenntartva © 2022, | Jogi nyilatkozat | WebMinute Kft. | Kapcsolat: info(kukac)
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Csokonai Vitéz Mihály 1803 A reményhez Teljes szövegű keresés Főldiekkel játszó Istenségnek látszó Kit teremt magának S mint védangyalának, Síma száddal mit kecsegtetsz? Kétes kedvet mért csepegtetsz Csak maradj magadnak! Hittem szép szavadnak: Kertem nárcisokkal Csörgő patakokkal Rám ezer virággal S égi boldogsággal Gondolatim minden reggel, Repkedtek a friss meleggel Egy híjját esmértem Lilla szívét kértem; Jaj, de friss rózsáim Forrásim, zőld fáim Tavaszom, vígságom Régi jó világom Óh! csak Lillát hagytad volna Most panaszra nem hajolna Karja közt a búkat S a gyöngykoszorúkat Hagyj el, óh Reménység! Csokonai Vitéz Mihály: A Reményhez (elemzés) – Jegyzetek. Mert ez a keménység Érzem: e kétségbe Fáradt lelkem égbe, Nékem már a rét hímetlen, A zengő liget kietlen, Bájoló lágy trillák! Kedv! Remények! Lillák!
– A 18. század közepéig a költők dallamra írták verseiket, A Reményhez később született ugyan, de szintén dallamra. A cím egy megszemélyesített főnév, témajelölő, a hozzáéneklést előlegezi meg. Beszédhelyzet: a lírai én megszólítja a Reményt. egy elvont fogalmat, amelyet megszemélyesít (az ilyen megszemélyesítés, allegória gyakori volt a rokokó költészetben). A versbeli Remény nem valódi istenasszony (nem mitológiai lény), hanem egy megszemélyesített lelkiállapot, amit a boldogtalan ember teremt magának. Ugyanakkor feminin jellege van (szépséges és kacér, csábít és kecsegtet). A Reményhez egy tudatosan megszerkesztett, fájdalmas monológ. Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Ez a monológ akár dialógussá is válhatna, ha a Remény válaszolna a beszélőnek, de a megszólított, bár végig jelen van, néma marad, így párbeszéd nem alakul ki. A vers szerkezete logikus, átgondolt, szinte kiszámított. 2 szerkezeti egységből áll. Az első és az utolsó versszak tartalmi és érzelmi párhuzamot mutat. Az 1. egység (1. és 4. versszak) a költő perlekedése a világgal, a Remény csalfa istenasszonyával.
Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Ady Endre: Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erősnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendő, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött – sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk.
Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. Karja közt a búkat Elfelejteném, S a gyöngykoszorúkat Nem irígyleném. Hagyj el, óh Reménység! Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem földbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisült, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
Hagyj el engemet; Mert ez a keménység Úgyis eltemet. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek!
( Gal 1, 15. 16) 18 De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. ( Ján 1, 42; Eféz 2, 20) 19 És néked adom a mennyek országának kulcsait; és a mit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és a mit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. ( Mát 18, 18) 20 Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus. ( Mát 17, 9; Márk 8, 30; Luk 9, 21) 21 Ettől fogva kezdé Jézus jelenteni az ő tanítványainak, hogy néki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől és a főpapoktól és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon föltámadni. ( Mát 17, 22;20, 18; Márk 8, 31;9, 31;10, 33; Luk 9, 22;17, 25;24, 7; Mát 12, 40; Ján 2, 19) 22 És Péter előfogván őt, kezdé feddeni, mondván: Mentsen Isten, Uram! Nem eshetik ez meg te véled. Pihenj egy kicsit: Eljő az ember fia.. ( Ján 7, 15) 23 Ő pedig megfordulván, monda Péternek: Távozz tőlem Sátán; bántásomra vagy nékem; mert nem gondolsz az Isten dolgaira, hanem az emberi dolgokra.
Én meg a hírTVn kaptam el egy random híradót, ahol az egyik hír annyi volt, hogy MZP leostobázta a vidékieket, mert nem támogatják a migrációt. Ennyi, semmi kommentár, csak így belehazudják a pofánkba.
Martina a nyolcadik évében jár. Egy kicsinyke kis faluban éldegél Bologna közelében a szüleivel. Amióta a öccse meghalt, a kislány nem hajlandó beszélni. Amikor az édesanyja újból teherbe esik, Martina a születendő kicsit várja. A háború azonban egyre közeledik, még nehezebbé téve az amúgy sem könnyű életet. A partizánok akciójára válaszul a visszavonuló német SS-csapatok 1944. szeptember 28-án, azon a napon, amikor Martina kistestvére megszületik, razziát rendeznek a környéken. Eljő az ember fia reszlet. Miközben Walter Reder SS-őrnagy vezetésével halomra gyilkolják a falu lakosait, Martina megpróbálja megmenteni a kisöccsét.