Természetesen mindenkinek van kedvenc filmje, ahogy kedvenc zeneszáma, verse vagy éppen itala. E kategória mellett azonban biztosan felfedezhető egy olyan lista is, amin azok a dolgok sorakoznak, amik valamiért beleégtek az emlékezetünkbe. Az első helyen nálam a Dogville – A menedék ( Dogville, 2003) található. A dán rendező, Lars von Trier neve bizonyára, sokak számára ismerősen cseng, ami A nimfomániás ( Nymphomaniac Vol. I, 2013, Nymphomaniac Vol. II, 2013) óta nem is csoda. A 'nézőpróbáló' alkotás címe egy pillanat alatt felébresztette az emberek kíváncsiságát, akik aztán tömegesen sétáltak bele Trier csapdájába. Ez a csapda azonban kellőképpen művészi, őszinte és tanulságos ahhoz, hogy még csak meg se próbáljunk kiszabadulni belőle. A Dogville – A menedék – ha lehet – még jobban próbára teszi a türelmünket, mint a direktor legújabb alkotása, ám olyan tanulsággal szolgál, amit normális esetben sosem lennénk képesek beismerni magunknak. A történet helyszíne Dogville, egy aprócska falu a '30-as évek Amerikájában.
Kijelenthetjük tehát, hogy a Dogville – A menedék nem egy kimondottan illúziókeltő film, sőt, épp az ellenkezője. Lars von Trier 2003-as alkotása a brechti elidegenítő színház mintapéldája, melyben a puszta ábrázolás az átélés helyett megfigyelő pozícióba kényszeríti a nézőt, s olyan kegyetlen őszinteséggel mesél az emberi természetről, amit más módon nem is tudnánk elviselni. Dogville lakói kezdetben előzékeny, mérhetetlenül kedves emberek, ám később – mikor megtudják, hogy a fiatal nőt a rendőrség is körözi – felébred bennük, a mindenkiben ott élő vadállat. Grace számára a menedéknek egyre nagyobb ára van, a megaláztatások, és kínzások ellenére (egy ideig) mégis olyan angyali tud maradni, amilyennek a történet elején megismertük. Nicole Kidman remek választás volt Grace szerepére, visszafogottan, kellő alázattal jeleníti meg a falubeliek közé beilleszkedni vágyó fiatal nőt, s egy pillanatra sem mozdul ki az elidegenítő színház ezúttal filmes világából. Trier egyedi filmnyelvi kísérlete a Dogville – A menedék, mely a közel háromórás hosszával igencsak próbára teszi a nézőt.
Lenyűgöző alkotás a Dogville – A menedék, brutális, kellemetlen és megkérdőjelezhetetlenül őszinte. Emberismereti leckének, meg amúgy is, mindenképpen ajánlom, hátha egyszer lesz valaki, aki a film végén feltűnő két alternatíva mellé egy másikat is fel tud ajánlani.
Filmnézés 364 Megtekintés TELJES FILM LEÍRÁS 1939-ben Lengyelországban Antonina Żabińska, és a férje, Dr. Jan Żabiński vezették és gondozták a virágzó Varsói Állatkertet. Amikor hazájukat megszállják a nácik, a megdöbbent Jan és Antonina azzal szembesül, hogy ezután a Birodalom újonnan kinevezett fő zoológusának, Lutz Hecknek kötelesek jelenteni. A saját eszközeikkel harcolva Antonina és Jan titokban az Ellenállásnak kezdenek dolgozni. Tervet eszelnek ki arra, hogyan tudnának életeket menteni a varsói gettóból. Ám ezzel Antonina magát, sőt a gyermekét is nagy veszélybe sodorja… EREDETI FILM CÍM The Zookeeper's Wife IMDB ÉRTÉKELÉS 7 38, 465 votes TMDB ÉRTÉKELÉS 7. 4 1, 131 votes Rendező Szereplők Ryszard Żabiński (Younger) Filmelőzetes
Mintegy félszáz verset talál együtt az olvasó e kötetben, a verseket, amelyeket Juhász Gyula... Tovább Tartalom Juhász Ferenc: A köd-kép igézetében 5 Régi szerelmes vers 11 Vigasztalásul 12 Annára gondolok (Szatír, ki bennem élsz) 15 Anna 16 Szimpozion 17 Io Peán! 18 Anna után 20 Megölt szerelem sírkövére 21 Anna minden 22 Jönnek-e még?
A harmadik versszakban eljön a tavasz, és az előbúvó füveket fúvó enyhe szellővel felidézi Anna meleg hangját. A tavasz mindig az éledés reményét kelti, és a messzeségből szóló Anna, talán a reménytelenség hervadásának hangját sugallhatja a költőnek. Németh Dezső + 111 + 57