"Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat. […] Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre" – írta száztizennégy évvel ezelőtt Ady Endre. Az elmúlt években a magyar irodalom két géniuszának írása – egy Ady-publicisztika, illetve Márai Sándor naplójának 1944 és 1945 fordulóján írt részletei – többször is végigfutott az interneten, hatalmas közönségsikert aratva. A Budapest Beacon január elején részleteket közölt Márai naplójából, most pedig – tisztelegve előtte halálának kilencvenhetedik évfordulóján – Ady Endre (képünkön) Menjünk vissza Ázsiába című, a Nagyváradi Napló 1902. január 31-i számában megjelent publicisztikája olvasható portálunkon. Ady Endre – Nagyváradi napló 100 évvel ezelőtt | Szégyen blog. Szeretett úri véreim: a serleg tele. Nincs már itt nekünk semmi keresnivalónk: gyerünk vissza Ázsiába! … Egy kis helyet talán kapunk, persze lehetőleg távol még az ázsiai kultúrára hajlandó népektől is. Bejöttünk – agg krónikások szerint – hős Álmossal s Árpáddal és társaival.
Ugye így van szeretett úri véreim? Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot. Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Ady endre menjek vissza ázsiába altalanos. Mert magam is ősmagyar volnék s nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat.
(... ) A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. (1902. január 31. – részlet)
És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz. Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj úgy-e és a malomkő? A kelet nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk. Ugye így van szeretett úri véreim? Kolozsvari Szalonna es Hir-Telen Beszolunk. Mert csak így lehet menteni ezt a világra szóló skandalumot. Ha ugyan így is lehet. De aligha. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk.
Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege s tud … Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúrországban evőkészlet-tisztító sem lehetne. 183. MENJÜNK VISSZA ÁZSIÁBA | Ady Endre összes prózai műve | Kézikönyvtár. Meg Leszkay úr, meg Rakovszky úr, meg a többi jólismert idióta. És Vázsonyi egy egyfogatú kocsin futtat el ebből a komédia házból, hova bekerülni idestova erkölcsi halál lesz. Szeretett úri véreim, értsük meg egymást. Kinizsi fáj úgy-e és a malomkő? A kelet nomád lomhasága lázadt fel ugye, hogy semmisítsük meg ezt az embert még a Krimiából velünk hozott eszközökkel, mert tanulni, tudni s az ő fegyvereivel állni vele szemben nem tudunk.
Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban. Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk. Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete. És – óh szörnyűség – ősei a Jordánon átkeltek. Ez a kis zsidó óriás közöttük. Ezt az óriást fiatalon fölkapta szárnyaira a hír, imádja őt sok ezerek tömege, s tud… Ez, ez a legborzasztóbb! Ez az ember mer tudni közöttük, a tudatlanok között! De meg hogy ez az ember zsidó! Ady endre menjek vissza ázsiába magyar. Ott áll zavarodottan a középen. Egy harsány szitok hallszik. Lengyel Zoltán kiáltott, egy ifjú együgyű, ki hiányos intelligenciájával más, kultúr országban evőkészlet tisztító sem lehetne.
Az immár legbalkánibb parlamentnek ez a botránya irtózatos, kegyetlen világosságot adott a mi szemeinknek. Olyan titkot világított meg, amit jaj de jó lett volna sohasem tudni. Megtudtuk, hogy a magyar parlamenti gyermekek mind egyformák: esküdjenek bár a kétfejű sas karmára, a Széll Kálmán harmatozó pattanására, Kossuth Lajos kalapjára, pápa csalhatatlan őszentsége papucsára, bármire. Obskurus agyuk velejének vastag burkát csak egy kicsit kell megkarcolni, ott zsibongnak előttünk a maguk siralmasan hasonlatos voltukban. Kultúr-bestiákat mondott Vázsonyi? A kultúra isteni nevében vétózunk e címadományozás ellen. De a bestiák reputációja érdekében is, mert a bestiák mindig ki merik a fogukat mutatni, nem csak akkor, mikor demokrata képviselővel van dolguk. Szeretett úri véreim, Ázsia ordított fel tegnap bennetek. A nosztalgia, a nomád, baromi ember méla vágyakozása rohamba tört ki. Ady endre menjek vissza ázsiába gimnazium. Nem voltam ott, de látom a képet. Középen az agyonhajszolt egyetlen intellektus. Sokat tud, sokra vágyik, merész a hite, elszánt a munkája, nagy a gyűlölete.
Nagy-Kopasz A pilisi Nagy-Kopasz Piliscsaba Álomvölgy városrésze felől Magasság 447 m Hely Magyarország, Piliscsabától északra Hegység Dunántúli-középhegység Pilis Elhelyezkedése Nagy-Kopasz Pozíció a Pilis térképén é. sz. 47° 38′ 55″, k. h. 18° 50′ 13″ Koordináták: é. 18° 50′ 13″ A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-Kopasz témájú médiaállományokat. A Nagy-Kopasz (máshol Nagy-Kopasz-hegy) 447 méter magas hegy a Pilis délnyugati részén, a Pest megyei Piliscsaba közigazgatási területén, a településközponttól alig egy kilométernyire északra. Kilátó a Nagy-Kopasz hegy tetején. A hegy a Piliscsaba körüli erdőségek legmagasabb pontja, területe, a körülötte elterülő Posta-réti erdővel együtt a Pilisi Parkerdő Zrt. Pilisszentkereszti Erdészetéhez tartozik. A hegycsúcs a legrövidebb (ám meredek) úton a piliscsabai vasútállomástól induló turistautakon közelíthető meg; jóval lankásabb, de annál hosszabb úton lehet megközelíteni a piliscsabai Szántói utca ( Klotildliget megállóhely) felől. A csúcstól néhány száz méternyire nyugatra húzódik az Országos Kéktúra Dorog és Piliscsaba közötti, 12-es számú szakasza.
A gondtalan utazás mintegy negyed órán át tart, amikor is felérünk a János-hegy oldalába. A libegő felső állomásától 5 percnyi gyaloglásra (na jó, kell egy kis "hegymászás", de az út nagyon szépen ki van építve) áll a János-hegy 527 méter magas csúcsán magasodó Erzsébet-kilátó, amely végülis először 1910-ben nyílt meg a nagyközönség előtt, és amelyet 2005-re újítottak fel mai állapotára. Nagy kopasz kilátó obituary. A 23, 5 méter magas kilátótorony hat szintes, a torony közepén lévő 101 csigalépcsőfok megmászása árán juthatunk fel a legfelső, már egész keskeny szintre, ahonnan szép időben gyönyörű kilátás nyílik minden irányba: Budapest, Pilis, a közeli települések. Sajnos mikor mi itt jártunk, épp felhőbe és párába burkolózott a vidék, így igazából a fehér ködön kívül nem sokat láttunk. Ennek ellenére, már maga a kilátó látványa miatt is megérte fellibegőzni a János-hegyre... Az első lépcsőzések kellő bemelegítéssel szolgáltak a túránkhoz, ami igazából csak most kezdődik: a kilátótól a piros jelzést követkve indultunk el az 1, 1 kilométerre lévő következő állomás, Szépjuhászné felé.
· Solymári-völgy · Som-hegyi turistaház · Szurdok Kapcsolódó cikkek Visegrádi-hegység
A kilátóban egyszerre 150 fő tartózkodhat. Névadója a híres természet- és vadászfestő Csergezán Pál, aki számos képen örökítette meg a környék élővilágát. Az 1990-es években elhunyt művész sírja a közeli Anna-laknál az erdőben található. A felvételek 2006. szeptemberében és 2010. októberében készültek.
Nagykovácsi nagyközség Pest megye északnyugati részén. A Budai-hegység két legmagasabb hegye, a Kutya-hegy és a Nagy-Kopasz, valamint a Nagy-Szénás nyúlványai által ölelt völgyben helyezkedik el, Budapest központjától 15 km-re. A településről szép kirándulások tehetőek a környező hegyekbe, a Nagy- Szénás szigorúan védett területére, a Csergezán kilátóhóz, de érdemes a faluban is rövidebb-hosszabb sétát tenni, megtekinteni a barokk katolikus templomot, az emlékműveket, vagy a Teleki-Tisza Kastélyt. Ez utóbbinál sajnos még nem jártunk. A településtől délre, a Budai Tájvédelmi Körzet területén található a 2005-ben elkészült Csergezán kilátó, melyet 2006. szeptember 5-én avattak fel. A 6 szintes kilátó 100 lépcsőfokán felkapaszkodva ragyogó panoráma tárul a kirándulók elé. Nagy kopasz kilátó arrested. Felső szintje 18 méter magasságban található. A kilátó a Budai-hegyek legmagasabb pontján, az 559 m magas Nagy-Kopasz hegy tetején áll. Beton alapon nyugszik, szerkezete a kültéri viszonyoknak leginkább megfelelő vörösfenyőből készült.
Forrás: Nyáry Tamás, azaz az Ügyeletes Nagy Fehér Jelvényes Túravezető Pajtás.... szükségszerű rövidítésben csak egyszerűen Nagyfehér az Equinox Trekking Club nagyvezíre. Kedvence minden, amire fel lehet mászni. Domb, hegy, ferrata, csak a végén legyen kilátás. További túrái: