A címvédő Bayern München 1-0-ra nyert a Paris Saint-Germain vendégeként, de idegenben lőtt kevesebb gólja miatt kiesett a labdarúgó Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, melyből kedden este a franciák mellett a Chelsea jutott tovább a Porto ellenében. Párizsban az első félidőben a 3-2-es hátrányból induló müncheniek igyekeztek irányítani a játékot, s egyértelmű labdabirtoklási fölényben voltak, sőt, néhány helyzetig is eljutottak, de összességében a párizsiak sokkal veszélyesebben futballoztak. A PSG-nek több hatalmas helyzete is volt, Neymar kétszer is a kapufát találta el, gólt azonban nem szerzett a csapat, ellenben a másik oldalon a 40. percben Chuopo-Moting fejelt kapuba egy Navasról középre kipattanó labdát. Bl negyeddöntő 2021 list. A fordulás után rögtön egyenlíthetett volna a házigazda, de nem tette, később viszont a Bayern fokozatosan egyre nagyobb fölénybe került. A müncheniek ugyanakkor hiába állandósították jelenlétüket a francia kapu előterében, ritkán kerültek igazán nagy helyzetbe, s ezekből sem tudtak betalálni, ahogy Neymarék sem voltak képesek kontráikat gólra váltani.
A brazil sztár és társai az elpuskázott lehetőségeknél dühöngtek, a lefújás pillanatában viszont ünnepelni kezdtek, mivel készülhetnek az elődöntőre. Londonban a Chelsea kényelmes, 2-0-ás előnyből kezdte a Porto elleni visszavágót, melyen elsősorban előnye őrzésére törekedett. A Thomas Tuchel irányította angolok – akiknek Lőw Zsolt a másodedzőjük – összességében gond nélkül állították meg a Porto támadásait, biztosan jutottak tovább, és vélhetően az sem bántja a csapatot, hogy a portugálok a 94. percben betaláltak, így győzelemmel vigasztalódtak. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! BAMA - BL-negyeddöntő: nyert, de kiesett a címvédő Bayern. Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre
Szerdán játsszák: Bayern München–Paris Saint-Germain 21. 00 FC Porto–Chelsea, Sevilla 21. 00
NEVELÉS JÁTÉKKAL ÉS MESÉVEL 2018. feb 14. Lipkáné Temes Évi egy csodás nő, aki feloldódott az anyaság örömeiben. Sugárzik a boldogságtól, szeretettel mesél - a hamarosan - 3 gyerekes család életéről, ezek mellett pedig ír. Ír nektek, nekünk és milyen jól teszi. Az ő szemszögéből, az ő értékrendjével megvizsgálni bizonyos kérdéseket igen izgalmas és elgondolkodtató. Fogadjátok nyitott szívvel írását! Egy kedves anyuka ismerősöm posztolta a minap ezt a cikket a közösségi oldalon. Anna, Peti Gergő, avagy a nagy húhó... Anna, Peti és Gergő: isten áldása ez a könyvsorozat, vagy isten verése? – Egy kisgyerekes apa szembesül - WMN. Mind az Ő véleménye, mind a kommentelő ismerőseié nagyjából ugyanaz volt: Az Anna, Peti, Gergő kötetek nyelvezete túl egyszerű, "magyartalan" a szórendje, sok benne a szóismétlés, és az epizódok nagyon hétköznapiak. Ezekre még azt mondanám, hogy igaz és észrevehető, de nem zavaró, főleg nem a gyerekek számára. A gyerekek egész egyszerűen élvezik a könnyed, kedves rajzokkal tarkított meséket, amik viszonylag rövidek, azaz 2 éves korú gyerekek számára is teljesen élvezhetők és érthetők.
A borítók maradéka nálunk körülbelül három napot bírt ki, ezután jutottam el odáig, hogy egy fél délutánomat kartondobozok felszabdalásával, bígelésével(! ), technokolozásával és celluxozásával töltsem, hogy új borítót kaphasson a gyerek új kedvence, amelyben minden mondat elején felsorolják az összes létező alany nevét, és amelyben tényleg semmi, de az égvilágon semmi különös nem történik azon túl, hogy egy család reggel felkel, kimegy a ligetbe sétálni, vagy felszáll a buszra, aztán este lefekszik aludni. Kartondobozból Nem mintha ennél többre lenne szüksége egy három-négyéves gyereknek. A könyvhöz ajánlót író Vekerdy Tamás is úgy fogalmazott, hogy irigyli Bartos gyerekeit, mert ő is szeretett volna olyan könyvből mesélni a gyerekeinek, amiben a történetek a gyerekek mindennapjairól szólnak. Az APG-könyvek körüli őrület valószínűleg egyedülálló Magyarországon, de simán lehet, hogy világszinten is, legalábbis nem tudok arról, hogy létezne még egy mesekönyv, amit szülők százai, de akár ezrei annak ellenére is próbálnak beszerezni a gyerekeiknek, hogy nem lehet kapni, ha lehet is, embertelen pénzekbe kerül, a szülők nagy része bevallottan fizikai fájdalmakat él át az olvasása közben.
Egyfelől vitathatatlan, hogy a gyereket leköti, érdekli, szórakoztatja, tanítja. És tulajdonképpen idáig tart egy jó gyerekkönyvvel kapcsolatban az elvárás, azaz ha mindezt teljesíti, akkor ez egy kiemelkedő gyerekkönyv, és pont. A történetei egyszerűek, követhetők, a karakterek szerethetők, a sztori az abszolút hétköznapi, legegyszerűbb dolgokról szól – pazar, és ezt őszintén mondom. A gyerek tud azonosítani egyszerű eseményeket, tárgyakat, embereket. Kutya, játék, mama, papa, testvér, mosolyog, veszekszik, pityereg. Játszanak, alszanak, fürdenek, elesnek, felkelnek. Pont, ami a gyerekek nagy többségével otthon is történik, így nemcsak azonosítani tud a mesében mindent, hanem azonosulni is tud a szereplőkkel, a helyzetekkel, helyszínekkel – azonnal. Ráadásul a helyszínek is ismerősek a gyereknek: a Keleti pályaudvartól a Balatonig, tehát még az is jó benne, hogy nem Varázshegyen, Bergengóciában, vagy a Tündérek csillagán játszódik. De akkor mi a rossz benne? Nekem pont az, ami a jó. Egy átlagos, esendő családot látunk, amiben mindenki olyan, amilyennek lennie kell, kivéve anyát, aki utánozhatatlanul tökéletes.