SZOLGÁLTATÁSAINK A belváros közepén működtetjük barátságos és modern fogorvosi rendelőnket. Itt a Kalmár család három fogszakorvosa nyújt kiváló fogorvosi szolgáltatást a fogszabályozás, a szájsebészet és az esztétikai fogászat területén. NYITVA TARTÁSUNK Hétfő 8. 00 - 13. 00 Kedd 14. 00 - 20. 00 Szerda 9. 00 - 14. 00 Csütörtök 14. 00 - 19. 00 Péntek egyeztetés alapján KAPCSOLAT Cím 1073 Budapest, Kertész u. 38-40. II/4. Telefon: +36-20/938-3934 Email: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. Parkolás: utcán és őrzött parkolóban Üdvözlöm minden kedves meglévő, leendő, vagy csak érdeklődő látogatóinkat! Irány a PTE! Kultúrfeszt. 1981 óta dolgozunk ezen a helyen, mint magán fogorvosok. Az első időkben is már nagy hangsúlyt fordítottunk a megelőzésre, és az esztétikai fogászatra. Igyekeztünk az akkori lehetőségekhez képest a legjobb anyagokkal dolgozni, és a pacienseinkkel szoros kapcsolatot tartani, és követni az állapotukat. Később a lehetőségeink kibővültek, a kornak megfelelő modernebb berendezések, anyagok kerültek beszerzésre, és ez a folyamat a mai napig is így alakul.
01. 31. Bemutató 01. 31. | 13:50 Tájékoztató 01. | 13:55 Előadás 01. | 14:00 Kreatív foglalkozás Technológia 01. | 14:15 01. | 14:30 01. | 15:00 Laborlátogatás 01. | 15:30 01. | 16:00 01. | 17:00 Beszélgetés 01. | 18:00 01. | 18:30 Gasztronómia Tánc/zene 01. | 19:00 01. | 19:30 01. | 19:30
Soltyk gróf vállat vont: - Ezt már nehéz volna kideríteni. Egy esztendő nagy idő. Sok hadnagy megfordult azóta Krakkóban. - Talán Kozsnyiczki?... - vélekedett a király. Soltyk legyintett: - Kozsnyiczki már csak hallomásból ismeri az asszonyokat. Hanem kínpadra vonattam a kapusokat, és azok bizonyos sárga csizmás emberről, a Krisztus takácsáról vallottak. Az legyeskedett a zálog körül. - Krisztus takácsa? - kiáltott fel Szaniszló. - Ismerem a vén kópét. Nemrégiben ingeket hozott nekem. Igazad van, nagyon furcsán áll a szeme annak a takácsnak a koponyájában. De most ne háborgassatok tovább. Adjatok még egy dolmányt Parka szenátor uramnak. Az majd eligazítja a dolgot. Dixi. Ezután már senki sem szólhatott a jó Szaniszló királyhoz. Parka uram megkapta a kékróka mentéket, aztán valahogyan elcsalogatta a fejüket vakaró követeket a királyi udvarból. A sánta szenátor nagy eszű ember volt. Tudta, hogy áldozatot kell odadobni, ha a szenvedélyek fenevadjai dühöngenek. Thesaurus:vagina – Wikiszótár. - Mit akartok a jó Szaniszló királytól?
Mindenekelőtt saját magunkat kell felmérnünk, mivel jóformán mindnyájan úgy látjuk: többre vagyunk képesek, mint amennyire valójában képesek vagyunk. Kiváltképp meg kell válogatnunk az embereket: méltók-e arra, hogy életünk egy részét értük áldozzuk, vagy időpocsékolás, amit rájuk szánunk, mert egyesek még bűnünkül is képesek felróni szolgálatainkat. A tehetség, ha kényszerítik, nem felel meg a várakozásoknak, és a fáradozás, ha a természet ellenére való, eredménytelen. Semmi sem okozhat annyi gyönyörűséget lelkünknek, mint a hű és kellemes barátság. Mekkora szerencse, ha vannak olyan keblek, akiknek biztonságban kiöntheted minden titkodat, akiknek lelkiismeretétől jobban félsz, mint a magadétól, akikkel a beszélgetés lecsillapítja nyugtalanságodat, akiknek véleménye tanáccsal ér fel számodra, akiknek vidámsága eloszlatja szomorúságodat, sőt: akiknek már a puszta látása is gyönyörködtet. Thesaurus:promiscuous woman – Wikiszótár. Ezeket [a barátaidat] amennyire lehetséges, azok közül válasszuk, akik mentesek a szenvedélyektől, a hibák ugyanis ragadósak, mindenkire átterjednek, aki a közvetlen közelünkben van, a velük való érintkezés is árt.
- Majd iszom az egészségedre! A lublói szán csilingelve vágtatott ki Krakkóból. A téli nap még magasan állott a székesegyház tornya felett. A szenátor kiszámíthatta, hogy a lublói főbíró alkonyatig elérkezik a "Vöröstorony" fogadójáig, ahol a határon átkelők az éjszakát szokták tölteni. A telivér lengyel fogadósné majd megvigasztalja a bírót. De ki vigasztalja meg a búsongó Parka uramat? "A 3 muskatéros"-hoz címzett bormérőházban egy darabig csak elgyönyörködött a kékróka mentékben. Forgatta őket jobbról-balról: - Hej, mégiscsak jobb királynak lenni! - dörmögte magában. A sarokban egy vándor katona üldögélt. Csillogó szemmel nézte az is a mentéket. Azzal beszédbe ereszkedett a szepességi szenátor. - Honnan jössz? - Stockholmból. Finnugor népek meséi/Udmurt mesék/A csalafinta róka – Wikikönyvek. - Hová mégy? - Ha én ezt tudnám! Megyek addig, amíg valahol háborút találok. Ahol megint kardot meg zsoldot kapok. Parka szenátor megnézte jól a vándor katonát. Vasderes képű, széles vállú, faltörőkosfejű ember volt. A szürke szakálla olyan volt, mint a tigrisé.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Te tünde fény! futó reménység vagy te, forgó századoknak ritka éke: zengő szavakkal s egyre lelkesebben szóltam hozzád könnyüléptü béke! Szólnék most ujra, merre vagy? hová tüntél e télből, mely rólad papol s acélt fen szívek ellen, - ellened! A szőllőszemben alszik így a bor ahogy te most mibennünk rejtezel. Pattanj ki hát! egy régesrégi kép kisért a dalló szájú boldogokról; de jaj, tudunk-e énekelni még? Ó, jöjj el már te szellős március! most még kemény fagyokkal jő a reggel, didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel, s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk e háboruk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit. Nyarakra gondolunk s hogy erdeink majd lombosodnak s bennük járni jó, és kertjeinknek sűrü illatában fáján akad a hullni kész dió! s arany napoknak alján pattanó labdák körül gomolygó gombolyag, gyereksereg visong; a réteken zászlós sörényü, csillogó lovak száguldanak a hulló nap felé!
Jó lesz, ha pallost nem kérnek a fejemre a lublóiak. A sánta szenátor sóhajtott: - Hát az én keresztlányom, a kis Budeusz Anna, talán megéri ezt az én szürke fejemet? Dehogyis megyek én nélküle haza. Inkább a Dunajecbe ugrom, ahol a leggyorsabb az ár. Azt fogom csinálni, hogy elindulok a takács rókanyomán. Valahol elrejtette a lányokat. A tanyát kell megtalálni. Akkor aztán rendben leszünk. - Segítségedre leszek - ajánlkozott Prihoda, a lublói főbíró. - Az nehéz lenne. Majd én csak magamban kelek útra. Kornádi uram ravasz ember, de Parka szenátort sem a gólya költötte. A sánta kopó is megfojtja a rókát - mondta Parka uram, és biztatóan hunyorított a szemével. A lublói főbíró elhelyezkedett a szánon, és elgondolkozva nézett a messzi havas országútra: - Ebben a hósivatagban akarod te megtalálni a Kornádi nyomát? - Már meg is van! - kiáltotta Parka a gondolataiból felriadva. Titokzatosan nevetett: - Hejnye, hejnye, a vén gazember!... No, jó utat, Prihoda és meleg bort a "Vöröstorony"-nál.
Észrevette ezt a farkas, megkérdezte: - Mit eszel, róka komám? - Éhes vagyok, megeszem saját magamat. - Adj nekem is. - Miért adnék? Én eszem magamat, edd te is magadat. Szót fogadott a farkas, felharapta a saját hasát, de bele is pusztult. A ravasz róka pedig megette a farkast. Megette a farkast, lefeküdt pihenni. Másnap jó erőre kapott, és megpróbált kijutni a veremből. Első nekirugaszkodásra nem sikerült, de másodszorra már ügyesebb volt. A róka egyenest az országútra tart. Egyszer csak látja, hogy egy gazdag bojár közeledik, háromlovas szánon. A lovak nyakában csilingelnek a csengők. A róka bevárja a szánt. Odaér a szán a róka közelébe, és a kocsis megpillantja a rókát. Kérdi a bojárt: - Egy keshedt róka ténfereg itt. Elfogjam? - Menj és fogd el, aztán hozd ide a trojkára. A kocsis leszállt, üldözőbe vette a rókát. De hiába üldözte, csak nem érte utol. Most már leszállt a bojár is, és ketten kergették a ravasz rókát. A róka egyre tovább és tovább csalogatta a bojárt meg a kocsist, majd nagy sebesen visszafutott a szánhoz, felugrott rá, mancsába ragadta az ostort, gyeplőt, és hajrá, elvágtatott.