Heti motiváló emberünk egy olyan hölgy, aki új alapokra helyezte a divatot és a nőiességet a XX. század hajnalán. Coco Chanelről beszélünk, mikor a francia eleganciát, az egyszerű szépséget emlegetjük. Az ő nevéhez köthető a kis fekete kosztüm, a bizsu létjogosultságának elterjesztése, a világ legnépszerűbb parfümjének megalkotása. De tudjuk-e mennyi kitartás, elhatározás és erő kellett ahhoz, hogy egy zárdában nevelkedő nincstelen kislányból a világ legmeghatározóbb divattervezője legyen? Gabrielle Chanel 1883. augusztus 19-ben született Saumurban, egy kis francia faluban. Édesapja vándorkereskedő, édesanyja varrónő volt, így nagyon szerény körülmények között éltek négy testvérével. A helyzet még tovább romlott, amikor mindössze 33 évesen édesanyja tuberkulózisban elhunyt. Az addig is megbízhatatlan és részeges apa ekkor úgy döntött, hogy gyermekeit magára hagyva Amerikába megy szerencsét próbálni, így amíg a két fiút egy farmra küldték dolgozni, a lányok, köztük a 12 éves Gabrielle, a ciszterciek által működtetett aubazine-i árvaházba kerültek.
A tökéletes kép része a steppelt, lánc-fülű, vállon hordható kézitáska, és a középmagas sarkú cipő sötétkék, fekete vagy drapp orrbetéttel. Chanel ötlete nyomán született meg a mára minden magára valamit adó nő gardróbjában megtalálható "little black dress", azaz a "kis fekete ruha", amely minden alkalomra tökéletes eleganciát kölcsönöz viselőjének. A fehér és a fekete kontrasztjával mindig fel lehet kelteni a figyelmet. Coco hozta divatba az ingruhát, az estélyi stólát és a rövid női frizurát is, ő vágatta le először a modelljei haját (a sajátja után). A praktikumot ötvözte a stílussal zseniálisan a megjelenés minden területén. Coco Chanel kardigánt és pulóvert is a nőkre adta, boldogan követték őt a kényelmes élet útján. A divattervezőnő az addig alsóruházat céljára használt jersey anyagot felsőruházati textilként kezdte használni. Az egyik legmerészebb húzása pedig az volt, hogy a női nadrág addig nem létező fogalmát bevezette a köztudatba. Emancipáció a köbön, oh! Köszönjük, de túlzásba ne vigyük!
Az itt töltött 6 év meghatározónak bizonyult a későbbi divattervező életében, hiszen stílusában visszaköszönnek az egyszerű vonalak, a fekete-fehér színek, a keményített gallérok, melyek mind ezt a korszakot, az apácák elzárt és végtelenül letisztult életének világát idézik meg. A Chanel divatház logója is a ciszterci rózsaablakokon összefonódó "C" betűkből merített ihlet eredménye. A kolostorból 18 évesen a moulins-i Notre Dame Intézetbe került, ahol végül olyan szakmát sajátított el, mely igazi örömöt okozott számára: varrni tanult. Habár babaholmik és kelengye varrásával kezdett foglalkozni az intézetben töltött idő után, gyorsan magával ragadta egy másik világ, mely színesebb, fényesebb és egyszerűbb utat ígért. Gabrielle 23 éves korában Vichybe költözött a nagybátyjához szerencsét próbálni. Kis zenés kávéházakban helyezkedett el, ahol színdarabokban játszott apróbb szerepeket és sanzonokat énekelt, melyekért rajongott a kávézók közönsége. Leghíresebb színpadi száma, a "Qui qu'a vu Coco dans l'Trocadéro? "
Egy igazi magyar eredetű desszertet mutatunk most be a Somlói galuskát, ami sokunk kedvence, de ennek ellenére keveset tudunk róla. Alapvetően egy olyan desszertről beszélünk, amit szinte minden helyen máshogy készítenek, de az alapok azért mindenhol hasonlóak. Elsőként az 1958-as Világkiállításon mutatták be Párizsban, amiért alkotója szakmai díjat kapott. Somlói galuska: legenda és valóság a gasztronómia tükrében. Ő Szőcs Béla cukrászmester volt, de a finomság ötlete Gollerits Károlytól a Gundel akkori főpincérétől származik. A nevét a Fót közelében található Somlyó hegyről kapta, amelynek közelében Szőcs Béla évtizedeken át élt. Később itt alapította meg saját cukrászdáját is. Eredetileg nem is Somlói hanem Somlyói volt a neve az új találmánynak. Hogy lett a Somlyóból Somló? Érdekesség a Somlói galuska történetében, hogy a brüsszeli Világkiállításon a zsűri egy tagja véletlenül lehagyta az ipszilont, így lett a Somlyóiból Somlói galuska.
Arról azonban, hogy pontosan kinek is köszönhetjük a somlóit, megoszlanak a vélemények. Egyesek Gollerits Károlyt, a Gundel akkori főpincérét tartják a somlói szülőatyjának, mások Szőcs Béla cukrászmestert. Nos, az igazság a kettő között van. Gollerits volt ugyanis, aki az édességet megálmodta, de Szőcs Béla készítette el először, és a díjat is ő hozhatta haza Brüsszelből. Még több somlói galuska recept itt >> Hamis a somlói..... valójában nem is somlói galuska, hanem somlyói galuska néven anyakönyvezték. Kedvenc édességünknek ugyanis semmi köze a Veszprém megyei – egyébként kitűnő – borvidékünkhöz. Annál inkább kapcsolható a Fót melletti Somlyó-hegyhez, amelynek közelében megalkotója évtizedeken át élt, és saját cukrászműhelyében alkotott. A somlói galuska nevének eredete. Akkor hogyan is történt a névcsere? Egy, a magyar földrajzban és helyesírásban kevésbé jártas brüsszeli kolléga véletlenül lehagyta az ipszilont a díjnyertes desszertről, így az új névvel vonult be a gasztrotörténelembe. A képeken látható somlói galuska receptje elmenthető itt >>
A keresztelő, avagy "Somlyóból Somló" Nevét egyébként Szőcstől kapta, aki a Somlyó nevű domb környékéről, Fót-Kisalagról származik. Szülőföldje előtti tisztelete jeléül nevezte el somlói galuskának. Pontosabban somlyói galuskának, hiszen a Veszprém megyei Somló hegyhez semmi köze. Az apró baki állítólag egy figyelmetlen brüsszeli kolléga műve, aki kihagyta az ipszilont a desszert nevéből, az pedig már így, ipszilon-fosztottan vonult be a köztudatba. "Magyarország Kedvenc Süteménye" Hazánk egyik legkedveltebb édességét – 2010-ben, egy internetes szavazáson "Magyarország Kedvenc Süteményének" választották – gyakorlatilag minden háztartásban máshogy készítik. Somloi galuska nevének eredete . Bár az eredeti recept – kevesen tudják – háromféle piskótát ír: egy simát, egy kakaósat és egy diósat. Készíteni kell hozzá egy rumos-vaníliás öntetet, egy étcsokoládés-rumos csokiöntetet, valamint egy vaníliakrémet. Ezenkívül összeállításra vár még a töltelék, ami diót és baracklekvárt tartalmaz. És persze, kell még bele némi mazsola.
A neve azonban csak Szőts-nek köszönhető, ugyanis a cukrászmester a Somló-hegy lábánál található Kisalagon született, aki szülőföldje előtt tisztelegve adta ezt a nevet a magyar desszertnek.