A második világháború során szüneteltek az autóversenyek – bár a motorkerékpárosok még 1943-ban is tudtak "leventeversenyeket" tartani. A harci cselekményekben a hazai járműállomány nagy része megsemmisült, illetve Magyarország határain kívülre került. Például Wiesengrund Ferenc akkor látta BMW 328 sportkocsiját utoljára, amikor a visszavonuló német hadsereg "tengelyen Vác irányába távozott" az autóval 1944 telén. Autóklub budaörsi ut unum. Az egykori szakember- és versenyzőgárda egy része koncentrációs táborokban pusztult el, mások, akik a szélsőjobb eszmékkel szimpatizáltak, általában Dél-Amerikában kötöttek ki. Így tett Dőry Antal is, aki 1939-től az NSU motorkerékpárokat árusította. Ő Argentinába emigrált. 1957-ben a Délamerikai Magyarság interjút készített vele, amelyből több érdekesség is kiderült; Dőry arról mesélt, hogy Hartmann László halála után ő vette meg egyik Maserati versenyautóját, illetve azzal is büszkélkedett, hogy új hazájában tovább folytatta versenyzői pályafutását először motorokkal, majd Porsche gépkocsikkal.
A jobb szélen egy Jugoszláviából érkezett Porsche 550 Spyder. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!
Az Autósport Bizottság átkerült az egyesület fennhatósága alá. Az 1950-es évek közepén a gyorsasági autósport mellett a túraversenyek is megjelentek – az 1958-as naptárban "Balatoni rejtvényverseny", József Attila túraverseny is szerepeltek. Magyarra lefordítva tulajdonképpen balatoni kirándulásoknak is tekinthetők ezek a rendezvények. Azonban a gyorsasági szakág volt az, amelynek köszönhetően ismét kinyílt a világ: 1957-ben a Városligetben megrendezett Motorkerékpár Nagydíj betétfutamaként tartott sebességi autóversenyen először szerepelt két külföldi résztvevő. Fotók. Egy évvel később ugyanerre a rendezvényre a Skoda gyári csapatot küldött, illetve Lengyelországból és Jugoszláviából is érkeztek nevezések. A korszakváltó eseményre 1961-ben, a Ferihegyi Repülőtér betoncsíkján került sor. Erről a versenyről cikksorozatunk következő, záró részében olvashatnak. A Magyar Motorkerékpáros Nagydíj automobil betétfutamának rajtja 1958-ban a Városligetben. Első sor balról-jobbra: Skoda 1100 OHC 968 Spider, 1958, mellette a III-as számú Autójavítóban Kozma Ferenc által épített Fiat 1100 cm3-es motorral szerelt versenyautó, a Kis Hármas, mellette 2 db Lengyelországból érkezett versenyző: Longin Bielak (Krab-HRD) és Jerzy Jankoswsky (RAK-Triumph).
2021. 12. 07 Ez a weboldal sütiket használ elemzésekhez, a kényelmes felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez. A Süti szabályzatban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk, és módosíthatóak a beállítások. Az adatvédelemmel kapcsolatos információk megtalálhatóak itt.
Cím: 1112 Budapest, XI., Budaörsi út 172-178 Virágpiac (1092/6. hrsz) Telefon: Hétfőtől-péntekig 09-17 között 0620/5550597 (asztalfoglalás csak emailben vagy a honlapon az asztalfoglalás menüpont alatt) Email: This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it. Megközelíthető a 40, 40B, 88, 188, 240-es autóbusszal a Madárhegy megállónál ( közvetlen a bejárat előtt áll meg), Illetőleg 87 autóbusszal (Poprádi út, kb 200 m) A piac autópálya matrica nélkül is megközelíthető! Autóklub budaörsi út. A zsibvásár, kirakodóvásár, Budapest XI. kerületében az M1-M7, Budaörsi út, Egérút által határolt háromszögben fekszik Bejárat a Budaörsi út felől. INFORMÁCIÓ: Hétfőtől-péntekig 09-17 között 06/20-5550597 vagy This e-mail address is being protected from spambots. You need JavaScript enabled to view it.
Háttérben balra az Abonyi utca torkolata Forrás: Fortepan/szitakri 1978 - Magyarország, Budapest XI. - légifotó, előtérben a Budaörsi út és az M1-M7 bevezető szakasza, középpontban a Boldizsár utcai autószervíz és a Magyar Autóklub székháza Forrás: Fortepan/Magyar Rendőr
A Mikulás igaz története Szent Miklós a keleti egyház, máig a legtiszteltebb szentje. Krisztus után született 245-ben gazdag család gyerekeként. A kis Miklós szüleit még kisgyermekkorában járvány vitte el, de szüleitől nagy vagyon örökölt. Kisgyermekként nagybátyjához – aki érsek volt – került egy kolostorba, ahol kitanulta a papi hivatással. Mivel Ő is szomorú gyermek volt, így legfőbb céljaként a gyermekek boldogságát és megsegítését tartotta szem előtt. Később püspök lett, mely időszak alatt mindvégig a gyerekeket és a szegényeket segítette. Vagyonát a gyerekek és szegények megsegítésére költötte, miközben tanított és a szeretetet hirdette. Az éhínség idején a teljes egyház vagyonát szétosztotta a szegények között, halála után egy darabig ki is tiltották az Egyházból. És hogy lett belőle ajándékozó Mikulás? A kolostor közelében, ahol lakott, élt egy szegény parasztember, akinek volt három lánya. Egy séta közben akaratlanul meghallotta a három lány vitáját. A lányok azon vitatkoztak, hogy másnap melyikük áldozza fel magát rabszolgának, ahhoz, hogy megszabaduljanak a szegénységből és egyikőjük férjhez mehessen.
Ami biztos, hogy a lappföldi Mikulás nem az igazi, de legalábbis nem sok köze van Szent Miklóshoz. Ez a legendárium szintén az ősi pogánysághoz, az északi viking kultuszokhoz kapcsolódik, melyet Szent Miklós történetével elegyítve alkották meg a finn Santa Claus-t, ami kedves és aranyos história, de történetileg zsákutca a fentiek alapján. Miért jár piros ruhában a Mikulás? Miután a Mikulás történetét megismertük, fontos lehet tisztába tenni azt a kérdéskört is, hogy miért jár piros ruhában a Mikulás? Érdekes módon ennek semmi köze Szent Miklóshoz, bár róla nincsenek hiteles ábrázolások, ellenben egy az 1800-as évek elejéről származó mesekönyvben a Santa Claus már egy idős emberként van ábrázolva, aki rénszarvasok által húzott szánon közlekedik. A vizuális elemek itt még nem voltak annyira szigorúak és általánosak, mint manapság, így a legtöbben egyetértenek abban, a sapka, a szakáll és a piros ruha már Amerikából hódították meg a Mikulás-kultuszt a 19. században, és onnan vették át az európai országok.
De hogy hová fejlődik a világ! Manapság szinte természetes számunkra, hogy a mikulás képe összefonódik az őszszakállú, pirospozsgás arcú apóka képével, aki piros kabátban, sapkában, fehér gallérral, hátizsákkal járja a világot! Nem is gondolnánk, hogy régen erről szó sem volt! Legtöbbször papi ruhába bújtatva ábrázolták és képzelték el az ajándékokat osztogató szent embert, de volt manó és tündér alak is. A jelenlegi, szinte az egész világon elfogadott "ábrázolást" egy Haddon Sundblom nevű amerikai plakáttervező találta ki, (Amerikába a Holland telepesek jóvoltából került ki a mondakör, akik a legtisztább formában őrizték meg Szent Miklós tiszteletét) aki az egyik Cola gyártó cég reklámplakátjára tervezte meg az azóta mikulásként "hivatalosan" elfogadott figurát! Nos igen ez a mai valóság, de attól, mert a Finnek kisajátították a lakhelyét, Amerikaiak az ábrázolását, még az alap gondolata és eszméje tovább él évszázadok óta, és akkora kultuszkört épített maga köré, hogy az egyre jobban elszemélytelenedő világunkban is a szeretet és ajándékozás ünnepét hozza el az emberek számára, az év egyik legszebb napját jelentve rohanó világunkban.
Életét az emberiségnek és a gyerekek tanítására szentelte. Bárki kérte, mindig segített. Ember szeretete, segítőkészségének híre messze földre eljutott. Az emberek kezdték imáikba foglalni a nevét. 270-ben Jeruzsálembe tartó zarándokúton történtek miatt a tengerészek védőszentjévé vált! Zarándokútról visszafelé, betért imádkozni Anatólia fővárosába, Myra városába, ahol legendás körülmények között püspökké választották, mely tisztséget 52 évig viselte! Évek alatt a szeretete, a gyerekekkel, emberekkel való törődése miatt annyira megszerették, hogy nem csak püspökük, de még vezetőjüknek is tartottak. Vagyonát a gyerekek és az emberek megsegítésére fordította. Egyszerű emberként élt a nép között, miközben tanított és szeretetet hirdetett. Éhínség idején a teljes Egyházi vagyont a nép étkeztetésére fordította, amiért szembe került az Egyházzal, halála után, ezért az engedetlenségért egy időre ki is tagadták az Egyházból! Minden este órákig sétált a városka utcáin, beszélgetett az emberekkel, figyelt a gondjaikra.