Ezt elragadja "villám képzelet" És hordja fenn "a csillagok felett"; Azé "miként sas" röptiben merész, Felhőt eszik s bátran a napba néz; Sok a babért fitymálja, megveti, Mint gyermek a babot: "kell is neki! " Míg más, ki páva-tollakkal ragyog, Fennyen kiáltoz: "én költő vagyok! " Némelyik "pálma", ezt ő mondja, ő; Már most is óriás... hát még ha nő! A másik így zár minden éneket: "Lesz oly idő még, mely megemleget!... " II Hogyan? nem írni most? Kunhalmi Ágnes 'nekem két cicim van, és nő vagyok, ezért kevesebb a bérem' kijelentése gusztustalan : hungary. letenni tollamat, Midőn, ha nem csordúl, csöppen egy kis kamat? Midőn az olvasó már-már olvasni kezd, S talán még rá is áll, ha mondom: vedd meg ezt! Hála az égnek! ím, lendül a könyv-ipar: Iró, ha kurta is, lesz néki, ha kapar; Az üzlet új, hanem elég böcsűletes, A cikk olcsó ugyan, de kél, bár szemetes; Aztán, szó ami szó, nekünk sem sokba áll, Oly könnyen termelünk, mint aki úgy... talál; Mint a kosárkötő, s a még olcsóbb koma... De hisz oly régi már s kopott ez adoma. Minden kezdet nehéz. Nálunk kivált soká Lőn, míg a házalást a Múzsa megszoká: Hogy mint tirol leány, ajtón ablakon át Unszolja készletét s mindig-kész mosolyát.
A sztori igazából annyi, hogy suliból buszoztunk hazafele egy barátommal, és a leghátsó sor előtt egyel ültünk, mögöttünk (az öt székes soron) csak ketten ültek, egy nagyjából harmincas csávó és egy nő. Mi a haverommal egész úton dumáltunk, nem túl hangosan, csak annyira, hogy értsük egymást a zúgó buszon. Még az elején feltűnt, hogy a férfi nagy hévvel magyaráz valakinek valamit de nem foglalkoztunk vele, a haverom azt hitte, telefonál, én azt, hogy a nőhöz beszél. Alkoholista nő arca menards series. Aztán úgy három perccel azelőtt, hogy leszálltunk volna, megütötte a fülem pár mondat, amire azért odakaptam a fejem. Ekkor a csávó szabályosan rámrivallt, hogy "mi a faszt nézek" és egymás után többször patkánygecinek, buzigyereknek meg hasonlóknak nevezett minket (de lehet hogy csak engem, mert én fordultam hátra) és megfenyegetett, hogy agyon leszünk verve, mindezt úgy, hogy egy szót sem szóltunk hozzá, és azt sem tudtuk, ki ő. Ekkor vált világossá, hogy a félórás út alatt végig nekünk beszélt. Ezt aztán nem tudtam csak úgy annyiban hagyni, és bár először kicsit megdöbbentem, de visszaszóltam neki "mi a faszom bajod van geci" vagy valami ilyesmit, erre mondta tovább a sértéseket és a halálos fenyegetéseket, amibe aztán beleálltam, megmondtam, meg lehet próbálni, de abba beledöglik az biztos.
A Tinódi-társaság tagjainak kellett volna összegyülniük a nagy, rossz levegőjű, hitvány butorú, gyér világú, kék szobában. Teremnek hívták kényeskedve, nagyzolva a Harmónia zenés kávéháznak ezt a hosszú, semmire se alkalmas oldalszobáját. Valóságos megváltás, mesebeli átokzárak lepattanása volt, amikor a Tinódi-társaság kimondta, hogy itt fog ezután gyűlésezni. Alkoholista nő arcachon. Maga a kávéház, a Harmónia, is tekintélyt kapott, szétszállt a hír, hogy irók látogatják némely héten kétszer is. S jöttek, csakugyan némely héten kétszer is, különös arcú, százféle divattal öltözködő, általában azonban nem nagyon vidám férfiak. A nagy, hosszú szobában, mely olyan volt, mint egy sorvadásos, nagyon magas, de lábáról leesett asszony, két lámpa égett csupán. A Tinódi-társaság tagjai között akadt húsz esztendős legény is egy-kettő, de negyven-ötven évet taposott a többség. Ám mikor együtt voltak s a kék falak a két rongyos gázlámpától meghorkanva bámultak s vetettek reszkető árnyékokat, elszaladt az arcokról az évek különbsége.
Itt van a Kunhalmi Ágnes (tekintsünk el attól, hogy ő úgy osztja az észt ilyen téren, hogy egy alkoholista; szóval bármilyen érdemleges csoport ilyesvalakitől messze elhatárolódna, hiszen óriási szavahihetőség rontást végez) aki minden probléma nélkül megszavazza ugyan úgy mint a többiek a saját képviselői fizetésének megemelését, majd elmegy nyugodtan lecsicskálni. Alkoholista nő arcade. Megkapja ugyan azt a bért ott a parlamentben, mint mindenki más aki azonos pozícióban van, majd egy ilyen mérhetetlenül gagyi alaptalan kijelentéssel kiáll és előadja, hogy ő mennyire szar helyzetben van és keveset keres, csak azért mert ő nő. A fél ország ettől meg elájul, hogy pfú ő milyen bátor és elő mer lépni ezzel, és kiáll a probléma mellett. Pedig a valóság az az, hogy ő pont leszarja ezt, csupán így próbál támogatást szerezni miután mérhetetlenül pofára esett az utóbbi 1 évben. Ma is felbosszantott a politika.
"Vitatkozás az elmét növeli", Kocódni kissé, ez is emberi, S az író, hogyha máshol emberebb, Bizonyos pontig jól áll a szerep: Míg tárogatva zeng a csatadal, Lovagkesztyűben foly a viadal, S borítja bár az arcot vas lemez, Hisszük, nemes vonásokat fedez. Így tört minap láncsát Kazinczy, Bajza, Így fedte Kölcseyt Achilles pajzsa; S ha olykor közbe szól a szenvedély, Ha nem mindig volt más az ügy s személy Nem kofanyelven hallá a közönség: Az, és philippica... van ám különbség. Való, hogy a személyes galibát Az üggyel összevétni nagy hibád: De mit teszesz, ha egy masült zseni Arcodba körmöl és fogát feni? Ha rossz poéta és rossz költemény - Apa s fiu - ugyanazon személy. Ma majdnem nekem jött egy valószínűleg elmebajos ember a buszon : hungary. Mert, mint a tigris védi kölykeit, Úgy védi a papa szülötteit? Ilyenkor nagy baj a határvonás: De egy epigram' mégse záptojás!...
A szomszédos külön szobában vidéki urak mulattak s a Tinódi-társaság tagjai a Csicsóné bánatosan muzsikált muzsikája mellett mentek ki a kegyetlen reggelbe a költő fiával.
Mert a kereskedést - ha tiszta, ha vegyes - Fitymálva nézte a fönhéjázó begyes; A legtisztábbik is, gondolta, nehezen Ha nem hagy olykor egy kis piszkot a kezen. Nem volt inyére a hétköznapi modor, Virágillat helyen nem a lucri odor: Üzér, ügyér, hajhász, csőd, firma, company, Ily szókat ő ki sem birt volna mondani. Nagyon rátarti volt: fenn-ült a glórián, Övedzve néha mint karcsú görög leány, Vagy olykor mint a Seine partjárul egy najád, Vagy szőke Rajna-szűz, ontá arany haját. Idegen volt, de szép, a szép "Xenidion", S nem árulá kecsét... leszállított dijon!... III Írjak? ne írjak?... Egy istencsapás: Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás. Mert kinek arca van és háta ép, Ily had közé bizony átallva lép, Kivált ha nincs is méltó fegyvere, (Mit ér a szó, hol ostor kellene! ) S a közmondás hamar fejére gyűl: "Ki, ugymond, e' s ama közé vegyűl! " De mikor a civódás tére szent! Patkóiktól még az oltár se' ment! A költő fia – Wikiforrás. Fut a kilenc szűz, döng a hét halom! Ocsmány ökölharc az irodalom! E szentegyházbul ostorral sem árt Kiűzni alkuszt és galamb-kufárt.
A weboldalunkon cookie-kat használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. 2022. április 3. vasárnap Katalin Motel és Étterem Berettyóújfalu, Király-Hágó u. 22. 06 (54) 401-537 06 (20) 421-9411 INGYENES házhozszállítás! HETI MENÜ ÉS ÉTLAP Részletek Készült: 2021. március 03. A gyors technikai fejlődésnek köszönhetően a háztartásokban egyre nagyobb számban válnak feleslegessé még működő televízió készülékek, melyeket a "Ne Dobd Ki Alapítvány" egészségügyi intézmények részére ajánl fel. A Gróf Tisza István Kórház is örömmel vette a "Ne Dobd Ki Alapítvány" megkeresését, aki 20 db LCD televízió készüléket adományozott a kórház betegellátó osztályainak. Az átvétel pillanatáról illetve az átadott készülékekről az alábbi képek készültek. A felajánlást ezúton is köszönjük! You have no rights to post comments
Ellenbacher Attila 2018-ban hozta létre a Ne dobd ki alapítványt, mert addigra már annyira kiterjedt, átfogó lett az adományozási tevékenysége, hogy szükségessé vált szervezett formában kezelnie a jótékonykodást. Az ország minden megyéjébe vittek már televíziókat szociális intézményekbe az alapítvány munkatársai. Sőt, a határon túlra is eljutottak, amikor Böjte Csaba atya Dévai Szent Ferenc Alapítványának adományoztak tévékészülékeket és laptopokat. Az alapítvány munkatársai szabadidejükben végzik jótékonysági tevékenységüket, és csak a munkájuk során felmerülő költségek – a javítóanyag beszerzésének és a kiszállítás üzemanyag költségének – fedezésére gyűjtenek adományokat. Ma már csak lapos képernyőjű (LCD és LED) televíziókat adományoz a Ne dobd ki alapítvány, és átvesznek akár sérült, törött készülékeket is, hiszen azok alkatrészeit felhasználva működőképes televíziókat tudnak előállítani. Mivel azok a készülékek, amelyeket az alapítvány felhasznál, nem a szeméttelepre kerülnek, tevékenységükkel csökkentik az elektromos hulladék mennyiségét is, így a környezetvédelemhez is hozzájárulnak.
adomány 2019. 12. 06. 07:00 A Ne Dobd Ki Alapítványtól tíz tévékészüléket kapott a tatabányai Szent Borbála Kórház. Az alapítvány mások számára feleslegessé vált, de még jól működő vagy javítható televíziókat adományoz egészségügyi intézmények számára. A Ne Dobd Ki Alapítvány kurátorának, Ellenbacher Attilának még 2012-ben jutott eszébe, hogy a mások által kiselejtezett készülékeket felújítva, javítva kórházaknak adományozza. Ugyanis egyre több olyan televízió landolt nála, amelynek gazdája úgy döntött, nem éri meg már a javítás. Ahelyett hogy a szeméttelepre kerültek volna a készülékek, a tévészerelő időt és energiát nem kímélve megjavította ezeket, tudván, hogy másnak még hasznosak lehetnek. Az első ilyen tévéket 2012-ben a Heim Pál Gyermekkórház kapta. A kis betegek hálája pedig akkora lökést adott Attilának, hogy úgy döntött, másoknak is segít. Az alapítvány egészségügyi intézményeknek adományoz készülékeket (Fotó: Beküldött) – Az első négy évben mintegy 150 tévét adományoztunk el.
Egy fél ország szurkol Ellenbacher Attila tévészerelőnek, aki 2012-ben kezdett el használt és használható tévékészülékeket felajánlani kórházaknak, gyerekotthonoknak, börtönöknek, rászoruló közintézményeknek. A jótékony akciónak híre ment, egyre többen ajánlják fel tévéjüket és egyre több helyen jelzik, befogadnák azokat. Most azonban problémásnak látszik a folytatás. Rengeteg embernek cseng ismerősen Ellenbacher Attila tévészerelő története: 2012-ben gondolt egyet, és olyan tévéket ajánlott fel a budapesti Heim Pál Gyermekkórháznak, amelyeket a korábbi tulajdonosaik már kidobtak volna, azonban működőképesek voltak. A kórház nagy szeretettel fogadta a tévéket, a beteg gyerekek máris jobb körülmények között tölthették el a gyógyulás idejét. És persze ezzel csökkent az elektronikai hulladékok száma is. Erre mondják, win-win szituáció. Ellenbachert ekkor felkapta a média, elkezdte megismerni az ország, és az ismertséggel egyenesen arányosan nőtt a neki felajánlott tévék száma is. 2016-ra már 200 tévét vitt el különböző közintézményeknek, a kórházak mellett javító-nevelő intézetek, rehabilitációs intézmények, gyermekotthonok, büntetés-végrehajtási intézmények, azaz börtönök fogadtak be tévéket.