Írta: Kiss Vivien - 10 évesen ____________________________________________________________________________ Mese a kislányról Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Flórának hívtak. Ennek a kislánynak rengeteg barátja volt, akiket kinevezet legjobb barátoknak. De igazán Flóra egyik barátjában sem hitt. Flórának sok ember mondta, hogy inkább legyen egy barátja, és abban higgyen, de Flóra egyszer Bernivel, egyszer Dórival, egyszer Lucával játszott, Flórának minden nap más volt a legjobb barátja, de ezt a három lánynak nem mondta el. Mondóka-tár: Mese a kislányról, aki belepottyant a sárba. Egyszer Flóra elindul kirándulni, megy, mendegél, míg meg nem áll. Ugyanis egy ajtó van az útjában. Az ajtó megszólal: - Ha be akarsz menni rajtam, akkor mondd meg ki az igaz barátod. Flóra gondolkozik, és ezt a választ adja: - Berni, Dóri, Luca. Az ajtó beengedi őt, mert az ajtó egy névnek vette ezt, így csupán a három lányban hitt annyira, mint amennyire egy igaz barátban kéne. Megy tovább, míg egy hegyhez nem ér. A hegy ezt mondja: - Csak akkor tudsz rajtam átmenni, ha elmondod a legjobb élményedet az igaz barátoddal.
A szék mögött, kellő távolságból, kecsesen hófehér szárnyas paripa állt. A kislány puha léptekkel végigment a termen, majd megállt a Mágusok előtt. – Kit keresel Kicsi Tündér? – nézett rá kissé szigorú, de azért barátságos mosollyal a legvénebb ősz szakállú Mágus, akit társai a Nagy Mesternek hívtak. – Királyhoz jöttem! Üzenetem van a számára! Senki nem mert pisszenni se, döbbenten álltak a kislányt figyelve, feszült csendbe várva a fejleményeket. Mese a kislányról 10. Mindenki azt találgatta, vajon mit lép erre a merészségre a Mágustanácsot őrző Mihály, a Hadak Ura, s a Mágusok? Hogy fogják kedvesen, de határozottan rendre utasítani a vakmerően szemtelen kislányt?! Ekkor azonban váratlanul nagy robajjal kinyílt a terem leghátsó ajtaja, s belépett rajta a Tejút Ura, a pompázatos ruhába öltözött Nimród Király. Hatalmas termetével egyenesen a kislány elé lépett, s lassan lehajolva, óvatosan a karjaiba emelte a csöppséget. – Bátor kis emberek vagy! Már jelezték az Őrzők, hogy jönni fogsz, mondd hát, mi hírt hoztál az Emberek Földjéről?
A magyarokhoz I. Romlásnak indult hajdan erős magyar! Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Nyolc századoknak vérzivatarja közt Rongált Budának tornyai állanak, Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. Elszórja, hidd el, mostani veszni tért Erkölcsöd: undok vípera-fajzatok Dúlják fel e várt, mely sok ádáz Ostromokat mosolyogva nézett. Óda – Wikipédia. Nem ronthatott el tégedet egykoron A vad tatár khán xerxesi tábora S világot ostromló töröknek Napkeletet leverő hatalma; Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő Századja s titkos gyilkosaid keze, A szent rokonvérbe feresztő Visszavonás tüze közt megálltál: Mert régi erkölcs s spártai férfikar Küzdött s vezérlett fergetegid között; Birkózva győztél, s Herculesként Ércbuzogány rezegett kezedben. Most lassu méreg, lassu halál emészt. Nézd: a kevély tölgy, mellyet az éjszaki Szélvész le nem dönt, benne termő Férgek erős gyökerit megőrlik, S egy gyenge széltől földre teríttetik! Így minden ország támasza, talpköve A tiszta erkölcs, melly ha megvész: Róma ledűl, s rabigába görbed.
Már itt megjelenik a későbbi szerkesztő elv: múlt és jelen szembeállítása, amely egyúttal erkölcsi értékítélet is. Egy olyan folyamatra hívja fel a figyelmet, amelyet később részletesen ki is bont a vers egésze. Ez a folyamat az értékpusztulás folyamata, amely talán megállítható, lelassítható, ha visszafordítani nem is lehet már. (A múlt dicsősége nem hozható vissza, azt befejezettnek, lezártnak tekinti Berzsenyi. ) Ezután számonkérő, indulatos költői kérdések következnek (nem látod…? Berzsenyi dániel a magyarokhoz 1 elemzése. ), melyekből érezni a költő felháborodását. Mélységes megdöbbenéssel ostorozza az elfajult, züllött jelent: Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon? Kihez szól a vers? Címzettje a magyarság, a nemzet. Persze, amikor a magyarokhoz szól, Berzsenyi a nemességet érti nemzet alatt, nem a jobbágyokat. Nemzetfelfogása archaikusabb, mint a romantika költőié: ő még egy szűkebb kört, csak a nemességet tekintette nemzetnek, tehát nem tartozik bele a kifejezésbe az egész nép, a teljes magyar társadalom.
Berzsenyi Dániel - Magyarokhoz I. MŰFAJ, VERSFORMA A vers Horatius egyik megállapításához méltóan (" egy műalkotás megéréséhez kilenc esztendő szükségeltetik") több, mint tíz év alatt nyerte el végleges formáját. 1810-ben készült el a negyedik (utolsó) változata. Az 1816-os kiadás második könyvében szerepel, s a költő egyik leggyakrabban idézett alkotása. Műfaja hazafias óda, versformája alkaioszi strófa. Formai szempontból, történelmi-mitológiai apparátusát tekintve klasszicista alkotás, de történelemszemlélete, emocionális és képi ereje már romantikusnak mondható. Berzsenyi – saját poétikai szemléletének is ellentmondva – e versében gyakran él az áthajlás eszközével, amit szintén a romantikus szenvedélyesség magyaráz. BEVEZETÉS (1-3. Berzsenyi dániel a magyarokhoz 1.4. VSZ. ) A vers első három szakasza a bevezetés. A megszólaló személy (a beszélő) nem azonosítható. A megszólított: magyar = magyarság. A beszélő – mint a próféták – a múlt történelmi dicsőségét ("Árpád vére", "Nyolc századoknak vérzivatarja... ") és erkölcsi magaslatát állítja szembe a megszólított kor, a jelen " veszni tért erkölcsével".
A MITIKUS MÚLT FELIDÉZÉSE (11– 12. ) A következő két szakaszban (11–12. ) az újólag felidézett mitikus-heroikus múlt (Attila, Árpád, Hunyadi János), a megnevezett hősök, a felidézett sikerek ellenpontozzák a jelen képeit. A vers dinamikájára ezáltal az emelkedés, esés, emelkedés jellemző. Az újból emelkedés azonban nem újabb tetőponthoz vezet, hanem ahhoz a kissé konvencionálisnak tűnő moralizáló zárlathoz, hogy a szerencse forgandó: " De jaj... " (13–14. Irodalom - 10. osztály | Sulinet Tudásbázis. vsz. ). A példák halmozásának funkciója a magyarság és Magyarország lehetséges jövőjének, sorsának világtörténetivé emelése, illetve a történelem tragikus kegyetlenségére való utalás. A korábbi szakaszoknál érzelmileg kevésbé telített befejezés nem teremti meg az érzelmi egyensúlyt, a vers expresszivitását megtörő " lassú halál" nemcsak a jelen és múlt kiáltó ellentétére hívja fel a figyelmet, hanem egy félelmetes jövő lehetőségét is előlegezi, mely nem áll messze a romantikus kor (pl. Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi) nemzethalál víziójától sem.
Az utolsó két versszakot leszámítva egy dramatizált monológ a mű. A jeremiádok (panaszos hangvételű gyászdalok – a reformáció kedvelt műfaja, a török korban az ország sorsát panaszoló énekek) gondolatával indul a költemény: Isten jogosan sújtja, bünteti a magyarságot (a bosszús egek ostorai Isten haragját jelképező kép). Berzsenyi Dániel: A magyarokhoz I. (verselemzés) - Oldal 4 a 11-ből - verselemzes.hu. A lírai én, a versben megszólaló személy nem azonosítható, afféle próféta-beszélőről van szó, aki nem alázatos, nem könyörög, hanem ostoroz. Nem is a nemzet nevében, hanem a nemzet ellenében szól, felelősségre von. Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz! Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11